Szerelem és más drogok - Boldog kapcsolat receptre felírva

Jamie (Jake Gyllenhaal) igazi nőcsábász, lehengerlő stílusának egy hölgy sem képes ellenállni, ám az élete korántsem boldog. Abbahagyta az orvosi egyetemet, a családja fekete báránya, s egyik állásból a másikba kerül. Így találja meg őt a gyógyszerügynöki munka, ami nagyon kedvére való: a csinos asszisztenseket elcsábítva könnyen mozog a kórházakban. Itt ismerkedik meg Maggie-vel (Anne Hathaway), aki nemcsak szép, de teljesen más, mint azok az üresfejű lányok, akikkel eddig találkozott: vicces, spontán és igazi szabad szellem. Nem sokkal később egymás karjaiban kötnek ki, ám Jamie rájön, nemcsak testi szerelmet akar tőle. Egyre több időt töltenek együtt, ami Maggie-nek terhes lesz, hiszen gyógyíthatatlan betegsége miatt nem akarja, hogy a fiú is szenvedjen.

A film története nem véletlenül juttatja eszünkbe minden idők egyik legnagyobb szerelmesfilmjét, a Love storyt, hiszen valóban sok a hasonlóság: gazdag, nőcsábász fiú és szegény, de talpraesett lány, aki súlyos betegségben szenved. Ám ennél sokkal többet mond ez a film: nemcsak közeli képet kapunk egy eddig háttérben dolgozó szakma, a gyógyszerügynökök világáról, hanem egy szörnyű betegség, a Parkinson- kór is más megvilágításba kerül. A két főszereplő remek alakítást nyújt, látszik, hogy korábban már szerepeltek együtt, ezért összeszokott párosként mozognak a filmvásznon.  Az is igaz: a sok meztelen jelenettel kivívták maguknak, annak ellenére, hogy mindketten gyerekszínészként futottak be, ezután már máshogy nézzenek rájuk a nézők.

A film alapvetően szórakoztató, ám a legnagyobb baja az, hogy nem dönti el, mégis mit akart mondani abban a másfél órában. Kicsit minden akar lenni: megríkató dráma, gyógyszercégeket bemutató dokumentumfilm, csöpögős romantikus giccs, de igazán nem mer a mélységekbe menni, s emiatt lesz érdektelen a néző számára. Nem értjük, miért szeretnek egymásba a főhősök, miért akarnak különválni, majd együtt maradni, s milyen borzasztó ezzel a betegséggel élni. Úgyhogy a Love story sírásfaktorát ez a film sem érte el...