A békesség parányi szigete

Egy más világ, a béke oázisa a tengerből kiemelkedő pöttömnyi, fokozottan védett föld-darab. Az egész mindössze hat és fél hektár. Partja 1075 méter hosszú, legmagasabb pontja is csak 6 méter. Illik rá a zöld jelző, félezer növény honos rajta. Élővilágát uralják az örökzöldek: a fogazott levelű magyaltölgy, az olajfa és a nagyra nőtt babér. Természeti és kulturális értékét szerzetesek őrzik több mint egy évezrede. A 9. századtól hosszú ideig a bencéseké volt, ám miután e rend utolsó helyi képviselője távozott az élők sorából, a kolostor hosszabb időre üresen maradt. A térséget tulajdonló, magyar históriához is köthető Frangepánok kérésére 1447-ben a római pápa engedélyezte, hogy az üresen maradt apátságot ferencesek kapják meg. Frangepán Jánosnak köszönhetően megújultak az épületek és újakat is emeltek. A nemesi família a templom céljaira ezer aranyat adományozott, aminek fejében az volt a kérésük, hogy az előkelő ház lánya, Mária Katalin síremléket kapjon a szentélyben, ha eljön annak az ideje.

Egyébként ez sem volt mindig a békesség helye. Erre utal eredeti, harcias neve a Castellum (erődítmény). Ebből lett a horvát Košljun. Partjára érve ószláv nyelvű felirat, Mir i dobro! (magyar jelentése Békét és jót!) fogadja a látogatót. Ugyanitt Assisi Szent Ferenc szobra látható, ahogy egy vérengző fakast szelídít meg. A ferences rend megalapítója csodálta a földet, a szelet, a napot, a holdat, a csillagokat, a felhőket, de az ég madarait is barátjaiként kezelte. A másfél száz olajfa mellett elhaladva apró strandhoz érünk, amelyet csak a szerzetesek használhatnak. Útba ejtjük a kolostor sírkertjét. Itt nyugszik a világ legidősebb ferences szerzetese, a 2016-ban 106 éves korában elhunyt Berard Antun Barčić. aki tudományos alapossággal írta le a környék növényvilágát.

Az idők során mindkét rend képviselői gyűjtötték és az utókor számára megőrizték a környék értékeit, az egykori mesterek munkáit, művészemberek alkotásait. A kis hely talán a világon az első a múzeumi ellátottságot tekintve, négy ilyen gyűjteménnyel is rendelkezik. Az archeológiai (régiségtani) részleg darabjai a Krk szigetről származnak, köztük nem egy tárgyi emlék az antik korból. Az önálló szakrális szegmens a Szienai Szent Bernardin itáliai hitszónok nevére szentelt nagytemplomban kapott helyet. Így liturgikus kegytárgyak, miseruhák és képzőművészeti alkotások. Ezek közt figyelmet érdemel a három részre tagolt, szárnyas oltárkép, Bartolomeo Vivarini velencei reneszánsz festő alkotása a 15 századból. A sorból kiemelkedik még a csodatévő Krisztus kereszt. A feszület a legenda szerint 1723 március 25-én könnyezett, amit azóta is esőért könyörgő processziókon viszik körbe. Az alkotást 1579-ben említik először írásos emlékek. A látnivalók sorát bővíti az önálló néprajzi gyűjtemény, a környék színpompás ruhaviseleteivel. De itt van még negyediknek a természettudományi szekció, amely környék gazdag halállományát, madárvilágát, valamint színpompás koralljait vonultatja fel.

Külön érték a klastrom könyvtára, amely 33 ezer kötetből áll. Ez Krk sziget legrégibb és legnagyobb bibliotékája, amelyben száznál is több ősnyomtatványt őriznek. Különlegesség a javából a görög asztrológus és földrajztudós, Ptolemaiosz Geografia című munkája a második századból. Ennek 1511-ben latin nyelven Velencében nyomtatott példányaiból három maradat fenn a világon, ebből az egyik Košljun tulajdona. A Ptolemaiosz által megalkotott világkép egészen a 17. századig tartotta magát. Ahogy gimnáziumban tanultuk még róla, övé a húrnégyszögek oldalainak és átlóinak kapcsolatát taglaló tétel. Ugyancsak figyelmet érdemlő a kiadványok közt Sztrabón időszámításunk előtt született világatlasza, amelynek másolatát 1571-ben Baselben nyomtatták ki.

Se vége se hossza a lenyűgöző szakrális emlékeknek! A nagytemplom szárnyas főoltára, (poliptih) a velencei Girolamo da Santacroce munkája 1535-ből. Száz évvel később készült a szintén olasz Francesco Ughetto Utolsó ítélet című festménye a mennyországról, a tisztítótűzről és a pokolról. A Horvátországban egyedülálló méretű kép 10 méter széles és 4,6 méter magas, s az oltár háttereként szolgál. A templom gazdagságára utal még a hat barokk, márványkőből faragott mellékoltára. Lenyűgöző a kolostor egész kertje, benne a három barokk kápolnával.

Az épületegyüttes a 16– 17. században nyerte el a mai formáját, s története során több feladatot is ellátott. 1894 és 1927 között ferences fiú gimnázium és kollégium, latinul bonaventurianum működött benne, amely az első horvát nyelvű középfokú iskola volt Észak-Adria térségében, Kvarner és Isztria földjén. Máig megmaradt benne a noviciátus, ahol a rend leendő tagjait készítik föl a szolgálatukra.

A sziget, ha kis időre, de tökéletesen alkalmas az elvonulásra. Nyáron és utószezonban sok turista keresik fel, így egyházi személyiségek, akik itt töltik szabadságukat. Az évszázados, ódon falak közt sétálva megnyugszik, elcsendesedik az ember. Mindent ellep a tenger és a mediterrán nővények illata. Az egésznek a bejárását követően jól esik elidőzni, meditálni a négyszögletes átriumot körülölelő, oszlopos tornácon.

A nap végén, sötétedés előtt fájó szívvel intünk búcsút a parányi álomszigetnek, hogy aztán visszatérjünk a mindennapok valóságába. A közúton szinte azonnal dugóba keveredünk. De azzal vigasztalódunk, hogy fölvérteződtünk türelemmel és lelki erővel. Az ihletet, inspiráló és lelkesítő környezet utóhatása remélhetőleg odahaza is kitart, s az előttünk álló szomorkás őszi vagy téli időszakban nosztalgiázva felidézhetjük a szép élményeket…