Három büntető, három gól: könnyed siker San Marino ellen

Nehéz lenne megtippelni, hogy a vírushelyzet, az ezzel összefüggésben elrendelt esti kijárási korlátozás, valamint a zárt kapuk nélkül a magyar válogatott vendégjátéka mennyire hozta volna lázba a helyi szurkolókat, az viszont bizonyos, hogy vasárnap szinte semmi sem utalt arra San Marinóban, hogy az esti órákban világbajnoki selejtezőt rendeznek a Serravalléban fekvő Olimpiai Stadionban – írja a Nemzeti Sport.

Az aprócska állam egyik nevezetességének számító Titán-hegyen, s a hosszú évszázadok óta ott álló, pazar panorámát biztosító erődítmények környékén vasárnap délután kutyát sétáltató párokat, a nordic walking hódolóit, valamint a kávézók teraszán trécselő helyieket láttunk, akik a sziklafal tetejéről a miniállam látképében és az olasz tengerpartban gyönyörködhettek a heti történések megbeszélése közben – a hazai futballt jelképező égszínkék válogatott mez mutatóban sem került elő.

A helyi újságok hasábjain kapott némi felvezetést a mérkőzés, ám az

esélylatolgatások helyett többnyire a magyar csapatot irányító Marco Rossi, s a hazai együttes kispadján ülő Franco Varella közös múltja szolgáltatta a témát.

Ahogy azt vasárnapi számunkban már megírtuk, a két szakember az 1989–1990-es idényben az akkor Serie B-ben szereplő Bersciánál edző-játékos beosztásban dolgozott együtt a klub sikeréért. Nos, amíg a tanítvány és a mester vasárnap esti találkozóján utóbbi abban bízott, hogy amatőr labdarúgókból álló csapata fizikailag bírja majd a hét napba belesűrített három tétmérkőzést, addig Marco Rossinak aligha voltak ehhez hasonló aggodalmai. A magyarok kapitánya ennek ellenére alaposan felforgatta a Lengyelország elleni mérkőzésen látott kezdőcsapaton.

Az RB Leipzig által visszarendelt Gulácsi Péter helyett Dibusz Dénes kapott lehetőséget, a legutóbbi találkozón kiállított Fiola Attila helyén Botka Endre szerepelt a három belső védő tagjaként, míg a középpályán szereplő öt futballistát pedig egytől egyig lecserélte az olasz szakember. Az egyetlen érintetlen terület a támadósor maradt, elöl ismét a lengyelek ellen eredményes Bundesliga-duó, Sallai Roland és Szalai Ádám kezdett. Szögezzük le gyorsan:

olyan találkozóra készült a magyar csapat, amelyet bármilyen felállásban, bármilyen körülmények között meg kellett nyernie, ha valóban a csoport első két helyének valamelyikére pályázik.

Úgy tartják, az adott csapat attól a perctől kezdve érezheti magát nyeregben, amikor a védősor minden tagja a félpálya környékén tartózkodik. Ez alapján a magyar együttes gyakorlatilag az első pillanattól nyugodtan játszhatott, elvégre a középső védőként szerepet kapó Botka Endre a már a harmadik percben az ellenfél tizenhatosánál tűnt fel. A piros mezben futballozó együttes úgy kezdett, ahogy kell, hamar magához ragadta a kezdeményezést, és már a meccs elején akadtak olyan pillanatok, amikor az összes mezőnyjátékos a hazai kapu harmincméteres sávjában tartózkodott.

„Türelmesebben! Járasd nyugodtan!” – hangzott az ukáz a középpályáról a labdatartás közben elkapkodott egy-egy átadást követően, ám a türelem így is hamar kifizetődött. A Sallai Roland buktatásért megítélt

tizenegyesből Szalai Ádám már az első negyedóra végén megszerezte az ilyen meccseken oly fontos első gólt,

nem mellékesen a Mainz csatára 2018 után talált be ismét a válogatottban egymást követő két tétmérkőzésen. Néhány perccel később a válogatott könnyedén megduplázhatta volna előnyét, a szabadrúgás utáni kezezésért ugyanis ismét büntetőrúgást ítélt a játékvezető. Ezúttal Sallai Roland állt a labda mögé, ám az újabb gólöröm helyett Elia Bendettini védése, majd örömkiáltása következett.

A kihagyott lehetőség a meccs képét nem befolyásolta, és a Freiburg támadója az első fél óra végén javíthatta volna hibáját, ám ígéretes helyzetben a léc fölé fejelte a labdát, és nem sokkal később Szalai Attila is megtette ugyanezt, a két lehetőség között esett Szalai Ádám gólt pedig les miatt – jogosan – érvénytelenített a játékvezető. Az első félidő végén aztán vegyes érzésekkel szemléltük az öltözőbe vonuló labdarúgókat: egyfelől Dibusz Dénes szinte labdához sem ért az első félidőben, a hazai együttes a félpályát is csak elvétve lépte át, ugyanakkor a betömörülő hazaiak ellen Marco Rossi együttese is megszenvedett a helyzetbe kerülésért, a felforgatott együttes nem pörgött olyan magas fordulatszámon mint a lengyelek ellen, az egy gól pedig a mezőnyfölény ellenére sem jelentett megnyugtató különbséget – ennél vélhetően a magyar oldalon is többre számítottak.

A szünetben Marco Rossi újabb támadót küldött pályára, Nikolics Nemanja beállításával Sallai Roland a bal szélre húzódott vissza, míg Varga Kevin a lecserélt Loic Nego helyét foglalta el a jobb oldalon.

Nem sokat kellett várni az első magyar lehetőségre, ám a Mainz támadója ezúttal nem tudott túljárni a hazai kapus eszén. A további lehetőségek viszont elmaradtak, a rövid passzos, tizenhatos előtti játékba rendre hiba csúszott, egy láb mindig közbenyúlt és a szervezett, mély védekezés feltörése továbbra is gondot okozott.

A második félidő közepéhez közelítve aztán két cserejátékos összjátékéból majdnem megszületett az újabb gól, ám Kalmár Zsolt remek löbbölése után Kleinheisler László eltévesztette a jobb alsó sarkot. A soványka előny és az újabb kihagyott helyzet Marco Rossi türelmét is próbára tette, a szakvezető olykor karjait széttárva, kérdő tekintettel fordult a kispad felé, máskor csalódottan csapott combjaira az elrontott átadás után

– aztán érkezett Sallai Roland fejese,

az olasz szakvezető pedig igazított egyet zakóján, rezzenéstelen arccal visszasétált a kispadhoz, majd lepacsizott a stábtagokkal – ha a külvilág felé nem is mutatta, belül bizonyára mázsás kövek gördültek le a szívéről.

Nikolics Nemanja tizenegyesgóljával elvarrta a szálakat a magyar válogatott,

a kapitány újoncot is avathatott (Géresi Krisztián pályára küldésével), összességében nem brillírozott a csapat, fogcsikorgatós játékkal szerezte meg a három pontot San Marinóban, és elkönyvelhette első győzelmét a selejtezőcsoportban.

A következő ellenfél jövő szerdán Andorra.

SAN MARINO–MAGYARORSZÁG 0–3 (0–1)

VB-SELEJTEZŐ, EURÓPA I-CSOPORT, 2. FORDULÓ

Serravalle, Olimpiai Stadion, zárt kapuk mögött. V: N. Walsh (skót)

San Marino: E. Benedettini – Manuel Battistini, F. Fabbri, Brolli, D. Rossi, Palazzi – Lunadei (Zonzini, 53.), E. Golinucci, Mularoni – N. Nanni (Hirsch, 80.), F. Berardi (M. Bernardi, 80.). Szövetségi kapitány: Franco Varrella

Magyarország: Dibusz – Botka, Orbán, Szalai A. – Nego (Kalmár Zs., a szünetben), Sigér, Gazdag (Kleinheisler, 62.), Cseri (Nikolics, a szünetben), Varga K. (Varga R., 72.) – Sallai R., Szalai Á. (Géresi, 85.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi

Gólszerző: Szalai Á. (13. – 11-esből), Sallai R. (71.), Nikolics (88. – 11-esből)

A csoport többi mérkőzésén

Albánia–Anglia 0–2 (H. Kane 38., Mount 63.)

Lengyelország–Andorra 3–0 (Lewandowski 30., 55., Swiderski 88.)

1. Anglia

2

2

–

–

7–0

+7

6

2. Lengyelország

2

1

1

–

6–3

+3

4

3. MAGYARORSZÁG

2

1

1

–

6–3

+3

4

4. Albánia

2

1

–

1

1–2

–1

3

5. Andorra

2

–

–

2

0–4

–4

0

6. San Marino

2

–

–

2

0–8

–8

0

Borítókép: Salla Roland (jobbra) gólt szerez a San Marino-Magyarország mérkőzésen