Négyszáz éve született Európa, Magyarország és a kereszténység védelmezője (5. rész)

A kursaneci erdőben nemcsak két nemzet hőse, katonai zsenije, európai hírű arisztokrata politikusa veszett oda Zrínyi személyében, hanem a magyar nemzeti egység megteremtéséért, a felszabadításért fáradozó hazafi, a magyar és lengyel trón várományosa, a török és Habsburg-uralom megszüntetésének lehetséges reális vezetője is. Életműve és magatartása révén méltán állítható a nemzet legnagyobbjainak sorába. S hogy mi történt a kursaneci (zrínyifalvai) tragédia után?

Witnyédi István – Zrínyi Miklós barátjának tartott jogtanácsosa, aki részt vett a tragikus vadászaton is – nem tudta Zrínyi halálát vadkanbalesetként elfogadni, egyértelműen Lipót császárnak tulajdonította azt. Alaposan kidolgozott egy tervet a leendő spanyol házastárs-jelölt érkezésével kapcsolatosan: Zrínyi lovasaival el akarta fogatni a császárt, de ez a Titkos Tanács kémszolgálata jóvoltából meghiúsult. Ez döbbenetes módon Zrínyi halálát követően napra pontosan két évvel későbbi időpontra esett. Witnyédi 1670. február 13-án hintón Pozsonyból – önmagát induláskor jól érezve – hazafelé indult Sopronba. Utazás közben hirtelen rosszul lett, és a Fertő tó melletti Nezsideren meghalt. Bécsben előbb tudták meg a halálát, mint a közeli Sopronban. Február 16-án már Lipót nevében kiadták a kormányrendelkezést iratainak lefoglalására. Ez meg is történt, de meglepő módon az 1664 novemberétől (Zrínyi halálától) 1665 szeptemberéig tartó időszak irományai „eltűntek”.

Lippay György érsek – aki kezdetben Zrínyi ellensége volt, de a vasvári békekötés után a magyar elégedetlenkedők élére állt – a császárt így bélyegezte meg: „Átkozott legyen a keze, amellyel hitszegő fejére tette a koronát”. A vasegészségű főpap nem sokkal a nyilatkozat után, 1666. január 3-án elhunyt. Zrínyi halálakor a velencei követnek írta: „Zrínyi halála elő volt készítve”.

Az összeesküvőkhöz sodródott Wesselényi Ferenc nádor alig több mint egy évvel Lippay után a besztercebányai gyűlésről hazafelé kocsikázva „köszvényben” meghalt. Útközben halt meg Czeglédy István, a nagyhírű prédikátor is, zsebében a pozsonyi vérbíróság idéző levelével. Hasonló sors érte Czeglédyvel csaknem egy időben Keczer Ambrust is, Thököly bizalmas emberét. 1671. április 30-án Nádasdy Ferenc országbírót Bécsben, Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet Németújhelyen lefejezték. Lipót elhangzott nyilatkozata: „Az alkalmat ki akarom használni arra, hogy másként rendezzem Magyarországon az ügyeket”. Lipót elérte, hogy az 1222-es Aranybulla ellenállási záradékát töröljék, valamint a magyar rendi országgyűlésen a rendekkel elfogadtatta a szabad királyválasztás jogáról való lemondást. Ezzel Magyarország sorsa hosszú időre „elintéztetett”.

Zrínyi Miklós fia, Ádám a törökkel vívott – az évszázad legvéresebbjének tartott – szalánkeméni csatában 1691. augusztus 19-én (alezredesként, állítólag biztos halált hozó ütközetbe vezényelve) 29 évesen lőtt seb által meghalt. Zrínyi Péter fiát, Jánost a császár koholt vádak alapján évtizedekre börtönbe záratta, kegyetlen körülmények között tartva megőrült, majd meghalt. Ezzel a Zrínyiek családfája megtört, a férfiágon kihaltak.

A Zrínyiek, akik évszázadokon át szolgálták uralkodójukat, hősiesen védve nemzetüket, nyugodt lélekkel tekinthetnek ránk onnan fentről, erőt adva a több mint ezer éven át együtt élő magyar-horvát utódoknak.