Féltékeny vagy? S neked nincs vaj a füled mögött?

Zselyke késve ért haza. Tudta, valamit mondania kell, hogy miért tűnt el egész délutánra, aztán egész estére, de semmi elfogadható nem jutott eszébe. Lemerült a telefon? Az nem jó, kiderülhet, hogy közben hívta a barátnőjét. Rosszul lett valaki? Jó, de mi tartott idáig? Defektet kapott? Miért nem hívta akkor a férjét? Érezte, egyik válasz sem elfogadható, ezért a lakásba lépve inkább támadott.

– Mi ez a disznóól, és a gyerek miért nem alszik még mindig? Hogy-hogy nem voltál képes egyetlen sms-t sem küldeni egész este? Halálra izgultam magam Zalán miatt. Megint mással voltál elfoglalva, igaz? – csak úgy záporoztak az agresszív mondatok Bálint felé.

– Nekem kellett volna jelentkezni? Hiszen neked volt programod! Honnan tudjam, mikor nem zavarlak? Mi itthon ültünk.

– Ja, a fiad üvölt a járókában, te meg le sem szakadsz a gépedről! Itthon voltál, az igaz. Most, véletlenül. Másodszor ebben az évben!

– Itthon vigyázok a gyerekre, míg te ki tudja, hol vagy, és ezzel jössz haza?

– Ki tudja, hol vagyok? Ki tudja? Ennyire nem figyelsz rám! Elmondtam ötször, hogy elő kell készíteni a konferenciát, de meg se hallod, mert csak magaddal, meg a nőiddel vagy elfoglalva!

– A nőimmel?!

– Azt hiszed, nem tudom, hogy minden éjjel a Vibert nyomod, aztán napközben is kétpercenként?

Zselyke nem volt biztos a dolgában, de régóta gyanakodott Bálintra. A férje lefogyott, kigyúrta magát, az intim együttléteik megritkultak, és tényleg sokat babrálta a telefonját. Zselyke tudta, mit jelent ez. Tavaly, mikor viszonya volt Gáborral, akkor ő volt, aki folyton a „barátnőivel” volt online. De Gábor persze más tészta! Bálint megérdemelte, mert mindig is nőzött, még ha nem is sikerült rábizonyítani. Zselyke ennek ellenére tudta. Onnan tudta, hogy általában nem szokott féltékeny lenni a kapcsolataiban, most viszont nem tudott megnyugodni. Szerda este történt, hogy képtelen volt elaludni. Forgolódott, egyik pillanatban fázott, a másikban verte a víz. A szíve a torkában, a tarkóján, a halántékán dobolt, megállíthatatlanul ütve a ritmust, a harci dobot, a jeges félelem ritmusát. A férje nyugodtan, sőt lazán elterülve aludt mellette. Zselyke némán felkelt, kilopózott a nappaliba, miközben majdnem elájult a feszültségtől, megnyitotta Bálint telefonját.

Nem tudta, mitől retteg jobban, attól, hogy lebukik, vagy attól, amit esetleg talál. Minden e-mailt, sms-t és üzenetet elolvasott az elmúlt hónapokból, és ahogy elmerült ezekben, nőttön nőtt a gyilkos, hideg, mardosó fájdalom. Az üzenetekben csak úgy hemzsegtek az árulkodó jelek. Smile-k, kétértelmű gif-ek, és képek. Személyes képek. Ha nem is feltétlen Bálintról, de olyasmikről, amiket szeret, amik fontosak neki. Zselyke reggelig nem tudott elaludni. Másnap a plázában Ivettel találkozott:

– Megcsal ez a szemét, és van pofája este befeküdni az ágyamba, vigyorogva.

– Szeretnélek emlékeztetni, hogy egyelőre csak annyi biztos, hogy te csaltad meg őt.

– Könnyen beszélsz, te, aki úgy nézel ki, mint egy modell, két bankod van Svájcban, és lassan megkapod a tanszékedet! Honnan tudnád te, milyen küzdelem megtartani egy pasit?! Téged épelméjű férfi soha nem csalna meg.

– Melyikünk volt a gimi szépe, te vagy én? Kinek volt több pasija életében, neked vagy nekem? Kinek volt akvarellkiállítása a Vigadóban? Soroljam? Válaszolj, Hamupipőke, válaszolj!

Zselyke meg se hallotta.

– Tudod mit? Nem is akarom megtartani ezt a falu bikáját! Hazamegyek, kirúgom, mert így nem érdemes élni! Elválok! – kiáltott fel hisztérikusan, csaknem zokogva.

Mikor hazaért, Bálint még nem volt otthon, pedig aznapra, a megismerkedésük évfordulójára Zselyke egy meglepetés „békülési estét” szervezett. Egy hónapja készült rá titokban. Zalánra a szülei vigyáztak. Igaz, már semmi kedve nem volt hozzá, de eredetileg meghitt együttlétet szeretett volna, végre kettesben. Tudta, ilyenkor, pénteken a férje korábban jön haza. Sokat remélt ettől, hiszen nem valami újrakezdésre, hanem a régi kapcsolatára vágyott. Arra, ahonnan Bálinttal elindultak. Hogy egy csapásra megváltozik minden.

A férfi késett. Mire tízkor fordult a kulcs a zárban, Zselyke már a plafonon volt. Röpült a telefon az ajtó felé, de elvétette, és a TV-ben landolt.

– Mi történt, meg vagy őrülve? – húzta le Bálint a fejét.

– Már megint a kurvádnál voltál, igaz, te szemét? – üvöltött Zselyke, miközben csapódtak az ajtók, dőltek a teregetőállványok, szálltak a növények cserepestől.

– Hol voltam?! Volt egy motorbaleset, négy sérült, nem hagyhattam ott őket.

– Mert te vagy az egyetlen traumatológus a kórházban, igaz? Ha te nem vagy, akkor mindenki meghal, igaz? Kit nézel te hülyének? A nővérkét operáltad, te jellemtelen pondró!

– A nővérkét?! Én ezt nem csinálom tovább! Tönkreteszel engem, a kapcsolatunkat, saját magadat, és mindent magad körül. Az egész utca ezt hallgatja, és Zalán is, ha épp le nem passzolod valahova. Ha ő nem lenne, már én sem lennék itt, az hétszentség!

– Hát nem is lesz! Kurvára nem fogod látni, soha az életben! De a házad sem, a kocsid sem, a pénzed sem! Engem viszont fogsz, és bele fogsz dögleni, arról kezeskedem!

Bálint nem jutott szóhoz. A vérnyomása 180 volt, a lába remegett, de nem válaszolt. Megtanulta, hogy nincsenek észérvek. Bármit mond, csak olaj a tűzre. Sokáig azt hitte, ha tisztességesen viselkedik, ha nem titkol el semmit, ha átlátható, megváltoznak a dolgok. Gyűlölte, hogy kémprogram van a laptopján, GPS az autóján, de nem tett ellene semmit. A helyzet ennek ellenére napról napra csak rosszabb lett.

Egy idő után végül már nem érdekelte, mit mond Zselyke, pedig korábban imádta őt. Nem akarta meggyőzni, nem akart magyarázkodni, nem akart titkolózni. Egyetlen vágya volt már csak, a nyugalom, és hogy megértse valaki. Lassan megfordult, bement a szobájába, és szokásával ellentétben kulcsra zárta az ajtót. Elővette a telefonját, és vicces lencsét használva, egy testépítő feje helyére a saját szomorúan vigyorgó arcát biggyesztve, küldött egy szelfit a kolléganőjének.

– A féltékenység, a zöld szemű szörny valóban szörny, hiszen nem csak a féltékeny ember, hanem a párja is szenved tőle. Van szakmai és testvérféltékenység is, azonban itt kifejezetten – jogi megfogalmazással  – a szerelemféltést tárgyaljuk – mondta dr. Gedeon Zoltán. – Miért szörnyű ez egyáltalán? Egyrészt, mert aki féltékeny, folyton úgy érzi, nem lehet biztos a dolgában, állandó gyanakvással kell élnie, a párkapcsolat nem biztosít neki békés hátteret a hétköznapok viharaiban, sőt, onnan kell várnia a csapást, ahonnan legkevésbé szeretné. Akire féltékeny a párja, az ugyanezt a magányt érzi, hiszen ahelyett, hogy szeretetet, megértést kapna, állandó beszólások és gyanúsítgatások céltáblája. Előbb-utóbb elege lesz az igazságtalanságból, a veszekedésből, és keres valakit, aki megérti, szereti. Így a féltékenység sokszor egy valódi önbeteljesítő jóslat. Mégis nagyon gyakori, mert biológiai, evolúciós előnye van. A férfi esetében a féltékenység azt hivatott szolgálni, hogy minél kisebb eséllyel legyen az utód másnak a gyermeke. Tekintettel arra, hogy a közelmúltig biztonsággal az apaság nem volt megállapítható, a kakukkfióka-jelenség lehetőségét szűkíteni kellett. Az anya személye ezzel szemben biztos. A nő oldaláról a féltékenység evolúciós előnye ott jelenik meg, hogy a férfi ne hozzon létre máshol utódokat, hiszen így a felnevelésükre fordítható erőforrások megoszlanak.

– Milyen okai lehetnek még?

– A közkeletű válasz erre, hogy a féltékeny személy önbizalomhiányban szenved: amikor összehasonlítja magát másokkal, párja lehetséges új partnereivel, mindig alulmarad. Ha a féltékenység alacsony önértékelésből fakad, pszichológussal kell feldolgozni a háttérben meghúzódó problémákat. A féltékenység másrészt gyakran táplálkozik a féltékeny személy saját viselkedéséből: ha én megcsaltam a páromat, vajon ő miért ne tehetné meg ugyanezt? Másrészt a korábbi párkapcsolatok negatív tapasztalatai, a valóban elszenvedett megcsalások kivetülhetnek a mostani kapcsolatra is, hiszen ami egyszer már megtörtént, megtörténhet újra. Következhet a féltékenység a másik viselkedéséből is. Ha a párom nem tudja megfelelően kifejezni az érzéseit, a szeretetét irántam, gondolhatom azt, hogy nem szeret, és ez már alapot szolgáltathat a féltékenységre. Előfordul olyan eset is, amikor a féltékenység alanya, és egy harmadik fél között nincs semmi felmutatható jel, mégis a megcsalással kapcsolatos implicit memória – a nem tudatosuló emlékek – aktiválódik egy mosoly, testbeszéd, hangszín alapján, és a féltékeny fél tudja, hogy az érzése megalapozott.

– Mit lehet tenni, hogy a féltékenységet leküzdjük?

– Korrektnek kell lenni, hiszen ha valaki egyszer „megtéved”, a bizalmat nehezen, vagy talán soha nem tudja többé helyreállítani. Fontos a nyílt, egyértelmű kommunikáció, ahogy mondják: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani! Meg kell tanulni kifejezni a másik iránti megbecsülésünket, szeretetünket. Lehetőleg az exekről, a korábbi kapcsolatokról csak a jelen párkapcsolat megfelelő stabilitása esetén szabad beszélni, minél kevesebb részlettel, hiszen a nagyon gyakori, másik múltjára való féltékenységgel tényleg nehéz mit kezdeni. Ha másképp nem megy, segíthet a párterápia, amelynek során a fenti okok szakember segítségével feltárhatóak, korrigálhatóak.

– Mit ne tegyünk?

– Teljesen felesleges kontrollálni a partnert, hiszen tökéletes kontroll nem létezik. Aki meg akarja csalni a párját, az meg tudja találni rá az alkalmat. Nem véletlen, hogy sem a hárem intézménye, sem az erényöv nem bizonyult kellően hatékonynak a múltban. A bosszúállás sajnos szintén nem segít a féltékenységen, hiszen erősíti az érzést, hogy a megcsalás lehetséges. Nem hoz elégtételt, azonban a lelkiismeret-furdalás, a bűntudat gyakran tovább rontja a helyzetet.

Sorozatunk korábbi részei: