2023.08.19. 18:00
Pózva története – egykor Magyar Szibériának is nevezték a Külsőkórház területét
Pózva 1272 óta fordul elő különböző feljegyzésekben: a Pozuba alakból lett a Pozba, 1513-tól Pozwa néven írták a községet 1576- ig lakott helyként tartották számon, amikor is a török felégette, igaz, nem néptelenedett el.
Németh János, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas zalaegerszegi szobrász, keramikus domborművét 2006 óta találjuk a pózvai gyógyszertár falán (az alkotás eredetileg a megyei kórház főbejárati csarnokát díszítette)
Fotó: zalaegerszegturizmus.hu
A XVII. században, valamint a XVIII. század elején pusztaként jegyezték Pózvát, mígnem a XVIII. század közepén újjátelepült ekkor már a Festeticsek birtokában volt. Történetében mindig is fontos szerepet játszott az erdő: a pózvai rengetegről már egy 1598-as dokumentumban írnak, 1785-ben erdőségek között megbújó kicsiny falucskaként festik le a községet.
A pózvai erdő volt a mai Zalaegerszeg területén az első erdő, ahol a munkálatokat szakember irányította. Pózva mellett a kavicsbányászat következtében 112 apró tavacskából álló, gazdag madárvilággal rendelkező tórendszer is kialakult.
A Külsőkórház területét egykoron Drótfalunak vagy Magyar Szibériának nevezeték azok a fogvatartottak, akik hónapokig, évekig sínylődtek a rossz emlékű internálótáborban, melyet Pózva határában egy erdei fennsíkon építettek, a honvédhuszárok egykori gyakorlóterén. A helyén később tüdőszanatórium működött tovább. Az egykori tábor utolsó barakkját az 1960-as években lebontották - olvasható a Zalaegerszeg városrészi kalandozásokban.
