Mámi burjánlevese – Íz, ami összeköt a nagymamával – Elmondja Gaál Annamária

„Ő volt a falu szakácsnője, lakodalmakba mindig őt hívták főzni”, mondja a nagymamájáról, hozzátéve, felmenője lánykorában egy zsidó orvoscsaládnál szolgált Kolozsváron. 

„Valahányszor krumplilevest főzött nekünk, a társalgás során mindig előkerült a zsidó orvos, aki annyira szerette mámi krumplilevesét, hogy három napig is azt ette. Szerettük mi is a krumplilevesét, de a zsidó orvosbácsit is, mert annyira szerette nagyanyámat, hogy az udvarlóját (legény nagyapámat) is beengedte esténként a konyhába udvarolni, s persze felfalni az aznapi maradékot. Sok mindent el is lesett a zsidó konyháról s vitte magával kicsi falujába, a mezőségi Noszolyba, ahol aztán lassacskán megtanulták tőle a falusi asszonyok is a divatos kolozsvári recepteket. 

Azonban volt egy leves, amit csak a falusiak tudtak jól megfőzni, mert csak ott termett hozzá jó alapanyag: ez volt a burjánleves. 

Már koratavasszal elindultunk mámival összeszedni a kis gyomhajtásokat (csalánt, komlót, martilapút, pitypanglevelet) s ezekből aztán olyan finom vitaminlevest tudott varázsolni egy kis savóval, tojással, rizzsel és szalonna pörccel, hogy mindannyian imádtuk. Ma már kevesen főzik, de én nem tudtam elengedni. Olyan nagy örömmel szoktam készíteni, most már a magam burjánlevesét, ami nagyanyámhoz és anyámhoz köt, mégis ez már az én sajátos alkotásom. 

Én is mindig abból csinálom, ami éppen legjobban burjánzik a kertben: jelen esetben mángold, sóska, porcsin, laboda, zöldhagyma, kapor, petrezselyem és zeller zöldje, sarkantyúka és természetesen a medvehagyma (fagyasztottam eleget a tavasszal) vagy fokhagyma, mert igazán az a lelke az egésznek. És a szeretet meg az öröm, amivel elkészítem. 

Mert van egy lelkes rajongója az én burjánlevesemnek, aki mindig ujjong érte, bármilyen formában készül: ő pedig a férjem. S ahogy ma szedegettem össze az alapanyagokat, egyszer csak bevillant egy érdekes felismerés: valójában miért is kedveltem én annyira ezt a zsidó orvos bácsit? Nemrég tudtam meg, hogy amikor nagyanyám 35 évesen felkereste, hogy segítsen rajta, keressen egy orvost, aki „elcsinálja” a terhességét, ez a bácsi azt mondta neki: Erzsi, menj csak haza, s szüld meg azt a gyermeket. Még nem vagy olyan vén, s három gyermek nem sok, meglátod, ő lesz majd a támaszod öregkorodban.

Így született meg az én édesanyám, aki megszült engem máminak, egyetlen lányunokájának. Engem, aki megtanulta tőle és hálás szívvel, a saját ötletei szerint, tovább élteti a burjánleves csodálatos művészetét."

Matyovszky Márta