Kedvezett-e az időjárás a márciusi ifjaknak?

Mint írják: hazánkban a rendszeres műszeres megfigyelés 1780-ban kezdődött, amikor a Societas Meteorologica Palatina szervezésében Budán a várban, a mai palota kupolája helyén lévő csillagdában elhelyezett műszerekkel folytattak méréseket 11 éven keresztül. Utána a folyamatos mérések megszakadtak, de 1841-ben a Gellérthegyen, a Csillagvizsgáló Intézetben újraindultak. 

175 éve naponta tíz alkalommal észleltek reggel 5 órától egészen este 9 óráig minden páratlan órában és délben. Az észleléskor megmérték a légnyomatot (légnyomást) párizsi hüvelykekben, a páranyomatot (páranyomást) és a csapadékot párizsi vonalakban, mérsékletet (hőmérséklet) Réaumur-skála szerint, a szél irányát és sebességét, valamint a felhőzet mennyiségét. 

Az 1848. március 15-én regisztrált értékeket dr. Réthly Antal, az akkori meteorológiai intézet és a Magyar Meteorológiai Társaság egykori elnöke, neves éghajlatkutató dolgozta fel részletesen a budapesti forradalom 100. évfordulója alkalmából, az Időjárás című folyóirat hasábjain.   

A feljegyzett adatok alapján Budán egész nap borult idő volt, de azt pontosan nem tudjuk, hogy a nap melyik szakában és milyen intenzitással esett az eső, hiszen az órás időjárási eseményekről még nem készítettek feljegyzéseket. A nap folyamán észlelt 6,2 mm eső arra enged következtetni, hogy kitartóan, többnyire gyenge, időszakosan mérsékelt intenzitással eshetett az eső. A késő délelőtti órákban átmeneti szünet lehetett csapadékban, ugyanis ekkor néhány fokkal magasabb lett a hőmérséklet, és a levegő nedvességtartalma is csökkent átmenetileg. A megmaradt hőmérsékleti értékek alapján az akkori klimatológiai átlagnál kissé enyhébb volt az idő, és a forradalom napján többnyire gyenge délies szél volt jellemző. A Gellérthegyen rögzített mérések szerint 1848 márciusának idusa a hónap legcsapadékosabb napja volt. 

Abban, hogy a mai napig ezek a rendkívül értékes időjárási adatok fennmaradhattak, Kruspér Istvánnak felbecsülhetetlen érdemei voltak, aki a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából publikálta az adatsorokat a „Légtüneti észleletek” című munkájában.