Sok gondot okoznak az elhagyatott kastélyok Alsórajkon és Kilimánban

Kastélykálvária Kilimánban

A két, egymástól mindössze pár száz méterre lévő falu hosszú idő óta hasonló problémával küzd, amelyekről már korábban beszámoltunk. A szépen rendbe tartott községek életét csúnya kastélykálvária nehezíti.

Kilimánban a Dervalics-kúria okoz fejfájást a falu vezetésének, egyúttal a helyi lakosoknak. Annak ellenére, hogy anno eladta a település a 120 éve épült kastélyt, ami ezt követően kétszer cserélt német tulajdonost. Rajtuk keresztül, pedig, végül egy alföldi juhász lett a kastélygazda. Legalábbis ez derült ki, akkor, amikor a falu elöljárói megelégelték, hogy az enyészeté lesz a komfortos faluban és rájuk ró terhet a kúria.

-Természetesen, ahogy korábban, úgy a mai is minden tőlünk telhetőt megtettünk a tulajdonos felkutatása érdekében, azonban törekvéseink nem vezettek eredményre – ezt mondta Pusztai Szabolcs, Kilimán első embere. – Az alföldi „Tanya 1.” címre küldött leveleinket, ahol az állítólagos, sohasem látott kastélygazda él, rendre visszakapjuk. Így hát nekünk kell karbantartani a kastélyparkot, hogy ne okozzon balesetveszélyt és egyúttal ne rombolja a település arculatát. A házhoz nem nyúlunk. Noha rossz állapotban volt már korábban is, azonban az elmúlt időszakban szerencsére, nem lett még jobban az enyészeté az épület – összegezte a polgármester.

Van némi előrelépés

A faluközpontban lévő kúriát amúgy Csipkerózsika-kastély módjára fonja körbe a dzsindzsa. No, de mikor kerül minderre pont?

-Nem tétlenkedünk most sem – folytatta Pusztai Szabolcs. – A korábbi cikknek egyébként volt pozitív hatása: többen javaslatot tettek a hasznosításra. Azonban egyik sem volt kivitelezhető, sajnos. Viszont folyamatban van a kastély értékbecslése. A szakember a napokban szemrevételezi az építményt. Azonban neki sem lesz könnyű dolga. Mivel az ingatlannak nincs értéke, bontási költsége viszont lesz, ám a felhasználhatóság miatt, akár lakótelekként való felhasználás miatt valamit ér a ház. Az ügyvédünk tanácsára viszont megpróbáljuk elindítani a kisajátítást, ehhez pedig kell az értékbecslői nyilatkozat. Előbbihez azonban minimum több év kell, mire lesz belőle valami. Ám addig a költségek bennünket terhelnek, ahogy eddig.

A polgármester hozzátette: a bontási költségkalkuláció már korábban is 6 millió forint lett volna, ami nem hever csak úgy a falu asztalán. Ketten viszont jelezték, ha a tulajdonunkban lesz a kastély, akkor közösen kezdhetnénk vele valamit. Ami, azonban, a polgármester szerint, konkrét koncepció nélkül elképzelhetetlen.

A Koller-kastély látott már szebb napokat

A szomszédos Alsórajkon is hasonló gondolatokkal „játszik” a falu vezetése, a központban lévő Koller-kastély miatt, ami a falut csúfítja jó ideje. Annak ellenére, hogy már rég német tulajdonosa van az egykor szebb napokat látott kúriának. Amiből már fa nő ki, még a tetőből is.

Csakhogy, a kastélybirtokos, akiről évekig nem hallott a falu, csődbe ment. Az épületre meg a bank tette rá a kezét, a hiteltartozások miatt. A frekventált környezet karbantartása viszont a falu zsebéből szívja a pénzt, Kilimánhoz hasonlóan. Gazmentesíteni a parkot, nyírni a füvet nem olcsó mulatság. Az eladósodott tulajdonos pedig erre – ahogy a megvásárlás óta az épületre – nem költött egy fillért sem.

-Nem hunyjuk be a szemünket, ha elmegyünk a kastély mellett, hiszen itt élünk – ennek Boros Attila, Alsórajk elöljárója adott hangot. – Nagy előrelépésnek tartottuk már azt is, amikor sikerült előkerítenünk áldozatos munkával a német birtokost, aki először arra kért bennünket: segítsünk új vevőt találni az épületre. Az általunk felajánlott összeget, amiért megvettük volna a kastélyt, kevesellte. Ezt a gondolatot egyébként azóta sem vetettük el. Nem azért, mert mi, alsórajkiak, terveznénk vele bármit – jegyezte meg a polgármester. Ahogy azt is: némi előrelépés viszont történt a Koller-kúria esetében is az elmúlt évek során.

- Árverésen nem sikerült eladni a kastélyt, amit 12 millió forint értékhatárral hirdettek meg. Nem volt érdeklődő. A követeléskezelő viszont felvette a kapcsolatot településünkkel – folytatta Boros Attila. – Már megkaphatnánk hat millió forintnál is kevesebb összegért, azonban annyira előre nem ugrunk. Csak akkor szednénk össze nagy nehezen, valahonnan, ezt a vételárat, ha egyből lenne befektető, aki értelmes célra hasznosítja. Akár a tulajdonjogot is odaadnánk neki, nulla forintért is. Tekintve, hogy százmillió forintot is meghaladó összegbe kerülne az új gazdának az épületfelújítás. Így már csak a csodában reménykedünk...