Zalában nagyon erős a Szűzanya-tisztelet

A Mária-tisztelet szempontjából kitüntetett szerep jut a tavasz utolsó havának, aminek oka, hogy 1917 májusában – egészen pontosan 13-án – volt az első fátimai jelenés: a portugál kisvárosban a Szűz-anya arra hívott meg három kisgyermeket, hogy a következő öt hónapban, mindig 13-án találkozzanak. A Cova da Iria (Béke völgye) nevű helyen a Szent Szűz üzenetében rózsafüzér-imádságot és bűnbánatot kért az emberektől.

Ez a hónap a napi loretói litániák ideje is, mert a katolikus hagyomány szerint 1291 májusában vitték el az angyalok a Szent Család názáreti otthonát előbb az akkor Magyarországhoz tartozó dalmáciai Tersattóba, majd három esztendő múlva Lauretumba, olasz nevén Loretóba. A város fölé magasodó bazilikában ma is ott vannak a kövek, s aki hittel érintette már azokat, pontosan tisztában van az erejükkel, és soha többé nem kételkedik.

– Mindezek mellett májusban ünnepeljük az anyák napját, amikor nemcsak a földi, hanem égi édesanyánkat is köszöntjük – folytatja a hónap különlegességét igazoló gondolatokat Ocsovai Grácián ferences szerzetes. – A golgotai kereszten szenvedő Jézus Szűz Máriára bízta János apostolt, és ezzel minden Krisztus-tanítványt és -követőt, Jánosnak pedig azt mondta: íme, a te anyád. Ezzel a Szűzanyát minden ember édesanyjává tette.

A zalaegerszegi Jézus Szíve-templom plébánosa hangsúlyozza, az édesanya mindig hordozza, sosem tagadja meg az övéit – akár él, akár már átköltözött, hiszen ez a szeretetkapocs soha nem szűnik meg. A Szűzanya különleges kegyelmeket és kiváltságokat kapott a Jóistentől, mert élete során mindvégig tiszta maradt, s Szent Fia mellett volt szenvedésében. „Éppen ezért mindannyiunk nagy közbenjárója lett, sokat tehet értünk, ő az, aki megvéd és megment bennünket az ördögtől, a rossz dolgoktól”, fogalmaz Grácián atya, majd így folytatja:

– Imája annyira erős, hogy aki kéri a Szűzanyát, annak láthatóan megrövidülnek a bajai vagy el is múlnak. Nekünk, magyaroknak nagy előnyünk, hogy Szent István felajánlotta az országot az Ég Királynőjének, így kiválasztott nemzet vagyunk s egyben engesztelő ország is. A szép ígéret szerint amilyen mértékben Magyarország megtér, imája oly’ mértékben segíti a világ megtérését. Ez küldetés is számunkra. A védelem pedig látható: gondoljunk csak arra, nálunk milyen volt a vírusjárvány sok más országhoz képest. A szemünk láttára valósul meg Szent Pio atya jövendölése, amelyben úgy fogalmazott, egyre többen figyelnek majd Magyarországra, amely Európa dicsőségére lesz, s nem hódol be a globális nyomásnak, hanem őrzi nemzeti értékeit.

A Szűzanya közbenjárására sok történelmi csoda is bizonyság, emlékeztet a ferences szerzetes. Az egyik ilyen a lepantói csata (1571. október 7.): a tengeri ütközet a keresztény hajóhad győzelmével végződött a túlerőben lévő törökök ellen. V. Pius pápa az ütközet előtt egyháza népét a rózsafüzér imádkozására hívta, a hajók legénysége is így szállt vízre, miután a papok feloldozták őket. A korabeli leírások szerint már-már veszni látszott minden, ám ekkor csodás módon váratlanul megfordult a szél, ködbe burkolva a törököket, így a keresztény hajóhad győzedelmeskedett. Ebbe a sorba illik Bécs török alóli felszabadítása is. Az európai sereg a Szűzanyának ajánlotta a csatát, s végül látványos sikert aratott, ami után megkezdődhetett a hódítók kiűzése Magyarországról is.

– A héten emlékeztünk Szent II. János Pál pápa születésének 100. évfordulójára – hoz még egy példát Ocsovai Grácián. – Sokan megéltük, emlékezhetünk rá: 1981. május 13-án, tehát fátimai napon merényletet követtek el ellene, ám ő életben maradt. Utána azt mondta, ezt a Szűzanyának köszönheti, mert ő térítette el a golyót, hálából el is zarándokolt a portugál kisvárosba, amely Lourdes után a világ második leglátogatottabb Mária-kegyhelye. Jó, ha tudjuk, a Szűzanya el tudja téríteni a rossz dolgokat, csak kérni kell, a legrövidebb út pedig Jézushoz általa vezet. Ez nem vallás kérdése: ez alap­igazság. A Szűzanya palástja védelmi burkot jelent, amit még az ördög sem tud áttörni, éppen ezért kell Szeplőtelen Szívébe felajánlani magunkat és szeretteinket.

Fátimában a Szűzanya azt kérte, naponta imádkozzuk a rózsafüzért, és tartsuk meg minden hónap első szombatját szentmisével, szentgyónással és imádsággal. Az is a Szűz­anya kiváltsága, hogy az első szombatokon senki nem kerül a pokolba, mondja Grácián atya. Ennek eredete 1925-re vezethető vissza, amikor Pontevedrában Lúciának, a fátimai látnoknak a Szűzanya megmutatta tövisekkel övezett szívét, és így szólt: „Hirdesd nevemben a világnak, hogy megígérem: ott leszek az üdvösséghez szükséges kegyelmekkel mindazok halálos ágyánál, akik 5 egymást követő hónap elsőszombatján meggyónnak, megáldoznak, s elimádkozzák a szentolvasót, és egy negyed óráig társamul szegődnek az elmélkedésben.”

Zalában nagyon erős a Szűzanya-tisztelet, szögezi le Arányi Zoltán, Újudvar, Gelse és a megye talán legfontosabb zarándokhelye, Homokkomárom plébánosa. A kegyhely léte is a Szent Szűzhöz kötődik, hiszen a ma is látható üvegkép, amit a törökdúlás idején rejtettek el a földben, túlélt minden vihart, pusztítást, és majdnem 170 évvel később, csodálatos módon, épen előkerült.

– Ezért Homokkomárom régóta jelentős búcsújáró hely – folytatja. – A hagyomány ugyan a kommunizmus idején megszakadt, de 1988. április 13. óta újra minden hónap tizenharmadikán, a fátimai emléknapon sok százan érkeznek ide az engesztelő napra. Ez csak az utóbbi két hónapban maradt el átmenetileg, a járvány miatt, de persze a lelki zarándoklatra most is volt lehetőség.

A Mária-tiszteletet az is példázza, hogy egy-egy alkalomra olykor 60-70 településről érkeznek hívek, akik a szándékok feljegyzésére szolgáló könyv tanúsága szerint nagyon sok mindenért imádkoznak, például gyermekáldásért.

– Az imameghallgatások pedig folyamatosak, gyakoriak, ezt magam is megélem – mondja Zoltán atya, aki felidézi, a templom történetét tartalmazó Historia Domusban azt találni, mindezek mellett 1783-ig több mint félszáz csodás gyógyulást is feljegyeztek a Szűzanya közbenjárására.

Homokkomáromba immár hat éve látogatnak el minden hónapban a kiskanizsai Szent Ferenc Zarándokközösség tagjai, gyalog téve meg a mintegy 10 kilométeres utat a kegytemplomig imádsággal, elmélkedéssel – hőségben és fagyban egyaránt. Az alakulás évfordulóin – augusztus 13-án – kétszázan is útra kelnek, az év többi zarándoklatain pedig 30-an, 50-en keresnek lelki menedéket a Mária-kegyhelyen.

– Minden zarándoklatunkat valamilyen szándékra ajánljuk fel – fogalmaz Horváth György, a közösség vezetője –, gyakran gyógyulásért, gyermek születéséért imádkozunk. S bár konkrét neveket nem említhetek, de mi pontosan tudjuk: a Szűzanya gyakran meghallgatja kéréseinket.

A Mennyek Királynéja másfajta módon is ad jeleket. Szűcs Imre, Újudvar és a kanizsai Felsőtemplom korábbi, Balatonlelle jelenlegi plébánosa egy medjugorjei történetet elevenít fel. A városról egyébként azt tartják a helyiek, zömében katolikus horvátok, hogy a délszláv háború idején a Szűzanya mentette meg. A környéken mindenhol pusztítottak a bombák, Medjugorjét azonban nem érte találat, a templom közelébe zuhanó töltet pedig nem robbant fel.

Imre atya egy zarándokcsoporttal érkezett a bosznia-hercegovinai kisvárosba, ahol 1981-ben (s azóta többször is) megjelent a Szűzanya. Mint mondja, a Jelenések hegyére mentek fel, imádkozva és megállva a stációknál, amelyek a rózsafüzér titkainak megismerésére hívnak.

– Nagyon meleg volt – folytatja –, ezért amikor felértünk a válaszúthoz, az idős hívek azt mondták, ők a rövidebb úton mennek a jelenések helyéhez, mert mielőbb szeretnének odaérni, leülni s elmélyülten imádkozni. Én viszont mentem tovább a hosszabb úton, amely felvisz majdnem a tetőre, és onnan ereszkedik vissza. Közben tovább imádkoztam a rózsafüzért. A táj, aki járt ott, tudja, bozótos, csalitos. Már épp a lefelé vezető szakaszhoz értem, amikor a zöldellő bokrok közül egy fiatal, farmeres, pólós hölgy lépett ki, egy kisgyerek kezét fogva. Épp csak rájuk pillantottam, s folytattam az imát, de megszólított, azt tudakolva, merre visz a levezető út. Nem magyarul beszélt. Azt nem tudom, milyen nyelven, de értettem, amit mond, kérdez. Nem is hagytam abba a Szentolvasót, csak intettem a kezemmel magam mögé, s talán picit hátra is fordulva jeleztem, én onnan jöttem, arra menjenek.

Ám ekkor intenzív rózsaillatot érzett a plébános, ami a rendszeres medjugorjei zarándokok szerint mindig a Szűz-anya jelenlétét jelzi.

– Nagyon eleven volt az élmény – idézi fel Imre atya –, ezért megálltam és hátrafordultam, de ekkor már nem voltak sehol, pedig egyenes szakaszról beszélünk, és olyan gyorsan nem tudtak menni, hogy eltűnjenek a látóteremből. De nem láttam őket, már nem voltak ott…