Megölték az anyámat! A 92 éves már nem számít embernek?

(Régi családi ház, avítt bútorok, a szobában két középkorú, nyúzott, kissé elhanyagolt küllemű nő.)

– Mit csinál, mama? Miért velem cseszik ki? Szórakozik velem? Tegnap, mikor a Kati volt itt, tisztességesen tudott enni, még a száját is megtörölte a szalvétával. Most meg idecsinál nekem a szoba közepére. És ez nem elég, ráadásul kikeni a falra. Mit gondol, meddig tűröm én ezt? Idejárok magához minden másnap, hogy ne kelljen otthonba mennie. Takarítok, mosok, bevásárlok, fürdetem, pelenkázom, itt alszom, hogyha éjszaka fölkel, el ne induljon, aztán nehogy baja legyen. Közben meg játssza itt a sértődöttet. Azt hiszi, nem látom, hogy mindig nekem tartogatja a „szép ajándékcsomagot”? Bezzeg a Kati, mindig ő volt a kedvenc! Persze neki lehetett hiányozni az iskolából, neki nem kellett itthon paprikát kapálni, nem kellett hétvégénként venyigét hordani, mert ő okos volt. Ő olyan jó tanuló volt, hogy sikerült neki elvégezni a főiskolát, én meg, aki folyton dolgoztam, semmi megbecsülést nem kaptam. Még a diszkóba is alig mehettem el. Most meg ezt folytatja, pedig láthatja, hogy rám van utalva. Megcsinálok én mindent, de lett volna legalább hét lánya, hogy csak egyszer egy héten kellene jönnöm! Vagy jönne többet a Katikája!

– Hagyd már, Gizus! Nem látod, hogy nem érti, mit dumálsz neki? Világát se tudja, azt se, hogy hol van. Nem veled szórakozik ez!

– Dehogyisnem! Megvan a magához való esze. Amikor neki kell valami, éjszaka egy pohár víz, vagy ha hirtelen megéhezik a nagysága, mindig tud szólni. Rögtön elkezd ordibálni, ha meg én kérem, hogy menjen arrébb, hogy ne a szőnyegre fröcsögjön az összes spenót, akkor forgatja a szemét, mintha nem tudná, mi az! Szándékosan nekem tartogatja az aljas kis húzásait.

– Nem emlékszik ez semmire, nem hogy tartogatna valamit.

– De igen. A múltkor is látta a TV-ben, és egyből megértette, hogy oltják az öregeket a vírus ellen. Rögtön kellett neki is a védőoltás, mert az életét, azt félti. Ugyan régen folyton azt hajtogatta, mikor mehet már a papa után, de ez más kérdés. Mikor meg arról van szó, hogy keresse meg a takarékkönyvet, még a fejét is elfordítja. Nem mintha kéne a pénze, de gondozom, és még tartsam is el? A kedvenc lánya meg hallani sem akar erről. De elég volt, bevittem a kórházba!

– A múltkor még nekem is jött, meg akart tépni – panaszolta Gizus a háziorvosnak. – Hogy miért akart megtépni? Mit tudom én?! Azt hitte, hogy betörő vagyok, vagy ilyesmi. Vagy egyszerűen csak tudta, hogy nem a Kati vagyok. Doktor úr, higgye el nekem, nagyon beteg az anyám! Biztos történt vele valami stroke vagy ilyesmi, mert teljesen össze-vissza beszél. Elfelejt mindent, nyitva hagyja az ajtót, felteszi a műanyag ételhordó edényt a gázra megmelegíteni az ebédet. Egy szál hálóingben télvíz idején, éjszaka elindul. Meg fog halni. Csináljon már vele valamit!

– Az a baj, hogy ezek a tünetek a demencia tünetei: feledékenység, az indulati kontroll zavarai, tájékozatlanság és így tovább. Ebben a stádiumban már keveset tehetünk. Inkább csak a szövődményeket tudjuk kezelni. Természetesen ki is tudjuk vizsgálni, de ehhez nem kell kórházba feküdni, sőt! Tulajdonképpen nem is szabad.

– Mi az, hogy nem kell kórházba feküdni? Én hordjam el mindenhová? Hogy vigyem el? Maga is látja, hogy baja van. Azért nem akarja beutalni, mert 92 éves. A 92 éves az már nem is ember? Nyugodtan haljon meg?

– Értse meg, fontos az egészsége, de nem kórházba való a betegsége.

– Jól van, meglátjuk. Ha azt gondolja, hogy pénzt adok, hát nagyon téved! Ezért kapja a fizetését. Nem fogok azért fizetni, hogy megfelelő ellátást kapjon az anyám.

– Nekem akart jönni, aztán saját magának ­– ezzel már az ügyelethez fordult Gizus egy héttel később. – Öngyilkos akart lenni. Fölvette a kést, aztán először felém futott vele, és lóbálta, utána pedig felemelte és saját magába akarta szúrni. Higgye el, doktor úr, ketten alig tudtuk lefogni.

– Értem, asszonyom, hát írok fel valami nyugtatót, aztán holnap keressék meg a háziorvost.

– Hát én nem tudom hazavinni! Ki lesz a felelős azért, ha öngyilkos lesz? Maga vállalja? Mert én nem.

– Öngyilkos? Nem, azt nem. Hát akkor kiküldöm a pszichiátriára.

– Szándékosan túlgyógyszerezték – keverte meg a kávéját Gizus a régi házban, a konyhaasztalnál. – Megölték az anyámat. Kikötötték, nem adtak neki se enni, se inni, és annyi gyógyszert kapott, hogy belehalt. Pedig én csak azt akartam, hogy tisztességesen vizsgálják ki, és legyen rendesen kezelve. És most itt van, megölték. Biztos, mert a 92 éves már nem számít embernek. Vagy lehet, hogy pénzt kellett volna vinnem a doktornőnek. Ez egy ilyen világ, az öreg, az öreg már senkinek sem kell!

Jobb és rosszabb napok váltják egymást a demens emberek – mint Gizus édesanyja – életében, nem arról van tehát szó, amit az édesanyját gondozó nő gondol, hogy anyja rosszindulatból, szándékosan képes bizonyos dolgokat egyik nap megcsinálni, a másik nap nem.

– A demencia jellemzője a memóriazavar, az időbeli, térbeli, vagy személyre vonatkoztatott tájékozatlanság, a tanulási képesség csökkenése vagy hiánya, esetleg beszédzavar és a motoros tevékenységek zavara. Emellett a demenciának pszichés, viselkedésbeli, illetve vegetatív szövődményei vannak – tájékoztatott dr. Gedeon Zoltán. – A betegség kialakulása számos okra vezethető vissza, neurológiai kivizsgálást igényel. A tünetek, változékonyságuk mellett, sok hasonlóságot mutatnak. Közös bennük, hogy gyakran hullámzó a kórlefolyás. A demens személyt gondozó hozzátartozó nagyon gyakran elfárad, úgy érzi, ereje végére ért, és senki nem segít. Ilyenkor, ha lelkiismereti okokból mégis a beteg ápolása mellett dönt, könnyen a beteget, a környezetet, vagy az egészségügyi ellátó rendszert kezdi hibáztatni. Előbb-utóbb szükségét érzi az orvosi segítségnek. Az orvos kórházi felvételt elutasító magatartását lelkiismeretlenség vagy érdektelenség következményének tartja, holott valójában arról van szó, hogy az idős beteg kórházi felvétele gyakran életveszélyes helyzetet teremt. A beteg a napi rutinját a megszokott környezetében többé-kevésbé el tudja végezni, idegen környezetben azonban tájékozatlansága fokozódik, az idegen arcok láttán félelemérzés jelentkezik, magatartása védekező, nyugtalan, inadekvát lesz, aminek természetes következménye, hogy bolyong, megsérül, vagy gyógyszereinek a száma és a dózisa emelkedik. A nagy dózisú gyógyszer pedig szövődményekkel jár, így aztán elindul egy vissza nem fordítható folyamat, aminek a vége a beteg halála. Ilyen esetekben nem szakmaiatlanság, vagy a rossz szándék húzódik meg a háttérben, hanem a beteg alkalmazkodóképességének rendkívül csekély volta. Idős, de különösen demens betegeknél az a pici tartalék is hiányzik, ami ahhoz kellene, hogy a megváltozott környezet körülményei közé beilleszkedjenek. Az alkalmazkodáshoz éppen a fenti, idős korban is csökkenő, demenciában gyakran hiányzó képességekre lenne szükség.

Dr. Gedeon Zoltán azt is elmondta: a demencia kialakulásának a valószínűsége csökkenthető, a betegség lefolyása lassítható. Az esélyét csökkenti a magas iskolai végzettség és a mediterrán étrend. Az érrendszeri megbetegedések rizikótényezőinek csökkentése szintén segít, fontos a sport, valamint a szellemi aktivitás.

Gyakran felmerülő dilemma a családokban az idős, demens hozzátartozó otthonba adása. Ez, ha a beteg súlyos állapotú, ugyanúgy problémát okozhat, mint a kórházi felvétele, de ha még időben bentlakásos otthonba kerül a beteg, amikor még nem olyan rossz az állapota, alkalmazkodhat az ottani körülményekhez.

Sorozatunk korábbi részei:

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/soha-ne-bizz-meg-bennuk-az-emlekeink-atverhetnek-4901719/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/alexa-vetkozz-meddig-engedelmeskedunk-kritikatlanul-a-parancsnak-4880884/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-boldogsag-ajtaja-4819261/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-szerelemrol-a-negyedik-piller-a-test-4799086/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/ismet-a-szerelemrol-mi-kell-az-igazihoz-4786762/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/meg-egyszer-a-szerelemrol-az-ellentetek-valoban-vonzzak-egymast-4765111/

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/jonny-szerencseje-avagy-a-covid-es-a-szerelem-4750963/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/akiket-hangok-utasitanak-4724776/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/tivornyak-flortok-es-zuhanas-a-melybe-4669513/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/gyanakvo-onzo-eroszakos-es-akar-impotens-is-lehet-aki-sokat-iszik-4650403/

https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/megint-kiutotte-magat-a-meno-ugyved-4630633/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-legrosszabb-forgatokonyv-4611103/

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-kommandos-aki-gyulolte-hogy-fel-4587247/