Amerikai piacra szánták a Yamaha V-Max 1200-at – fotógaléria

A kategória emblematikus darabja a Yamaha V-Max 1200, ami először 1985-ben gördült le a gyártósorról, az utolsó példány pedig 2020-ban készült el. A 70°-os V4-es, 120 lóerős motorral hajtott kétkerekű fogadtatására jellemző, hogy azonnal elnyerte az Év kerékpárja címet, azóta is kultuszmotor. Ebből egy 1996-ban készült példány a zalaegerszegi Szabó István büszkesége.

Mint a gyűjtő elárulta, kamaszként pattant először nyeregbe, édesapja Simsonján próbálgatta képességeit. Később pedig pár éven át az egerszegi Mad Hooligans nevű csapat tagjaként szervezett alsóerdei motoros találkozókat, azóta a lendület lappadt, de a motorozás szeretete megmaradt. Különösen büszke a Yamaha V-Max-ra, amit tavaly sikerült beterelni a képzeletbeli istállóba. Ez a kivitel az amerikai piacra készült, ezt jelzi mérföld beosztás a sebességmérő számlapján, de Svájcban került először forgalomba, aztán osztrák gazdát kapott mielőtt kikötött Szabó Istvánnál.

– Ausztriában voltam, Oberwart közelében baráti társasággal, ott hozta szóba a V-Max tulajdonosa, hogy a motor csak porosodik a garázsában, ezért eladná. Nem sokat ment addig se, az óra 47 ezer mérföldet mutatott, picit több 75 ezer kilométernél – így került hozzám, idézte fel Szabó István. – menetkész, szinte újszerű állapotban volt, persze egy alapos átnézés, beállítás ráfért, de nagyobb beavatkozás nélkül már útra is lehetett kelni vele – tette hozzá. Azt is elárulta, hogy műszaki végzettsége ellenére a javításokat szakemberre bízza, mert nincs meg az ilyen műveletekhez szükséges háttér.

A V-Maxot Atsushi Ichijo tervezte, akit Akira Araki vezetett Ed Burke és John Reed közreműködésével, kifejezetten amerikai piacra, ahol a gyorsulási versenyek kedvelőit célozták meg vele. Sikerrel, mert e téren a V-Max-ot kiemelkedő képességgel bír, hiszen 3.1 másodperc alatt eléri a százas tempót, a 180-hoz 11,2 másodperc elég, és 239 km/h-nál van a tetőzés. Ezért a kettős jelentéssel bír a név, a V az angol velocity, sebesség, míg a Max arra is utal, hogy a bemutatáskor, 1985-ben nem nagyon volt a négyhengeres Yamahánál. gyorsabb szériamotor. Igaz, a szédületes sebessége mellett kritikával illették a lágy felfüggesztése és gyenge kanyarképessége miatt. Utóbbi javítására 1993-ban kisebb frissítésen esett át, a V-Max nagyobb átmérőjű villát kapott a nagy sebességű lötyögés és elsodródás minimalizálása érdekében. Az amerikai sikerek dacára, huzamos ideig Európa számára nem gyártották, csak 2008 nyarától érkezett meg az öreg kontinensre, miután átesett a újratervezésen, és 1679 köbcentiméteres folyadékhűtéses, 65°-os V4 DOHC motort kapott. Persze ez a V-Max magánimportját addig sem akadályozta meg, ahogy példa rá a Svájcot, Ausztriát megjárt, de már egerszegi példány.

Szabó István V-motorok iránti vonzalmát jelzi, hogy a gyűjtemény részét képezi egy 800 köbcentis Suzuki VZ Marauder (magyarul: martalóc) is. A kéthengeres, négyszelepes, 50 lóerős V-motorral hajtott kétkerekű fiatal, hiszen csak 25 éves. Kicsit kilóg a sorból a soros négyhengeres Yamaha XJ 750, amit a modern sportmotorkerékpárok előfutárának is tekintenek, a blokk 82 lóerőt ad le 9000-es percenkénti fordulatnál. Ezt 1982-től mindössze három évig gyártották, Szabó István példánya épp idén lett 40 éves, meg is kapta az OT-s rendszámot. 

Szabó István szólt arról is, hogy napi közlekedésre oldtimer  Honda CM 400 T-t szokott használni. Az 1980-ban gyártott kéthengeres, hatszelepes, léghűtéses négyütemű OHC-motor 41 lóereje bőven elegendő a városi forgalomban, az elektromos indítás és elektronikus gyújtás kényelmes, megbízható társsá teszi a mindennapokban. A V-Max-szal pedig hosszú túrákat tervez, idén az adriai tengerpart távoli részei szerepelnek a tervekben.