Jó reggelt, Zala vármegye!

Négy-ötszázféle alma, ugyanennyi körtefajta. Méhzümmögés az akácosban, szekérnyom a horhosban. Takaros szőlősorok, forrón vibráló júliusi levegő a gabonamező melletti gyalogúton. Aratáskor, szüretben, zsúptető rakás idején egymásnak segítő atyafiság. Októberben dúsan telő pince és kamra, téli fagyban hajnali visítás az ólak felől. Baráti dombérozás a domboldalban, vasárnap reggeli ünneplő viselet hófehér tornyok tövében. Szimbólumok halványulnak az idő ködébe. Az élet folyton változik, mindig későn dől el, hogy a javunkra, vagy ártalmunkra. Szombaton erős meggyőződésű csapat gyűlt a falusi portákkal teli skanzenbe, hogy átélhetővé tegye a hitet: ezen a nyáron már nyolcadszor szeretnénk visszagombolhatónak látni foszlásnak indult közös kabátunkat, Göcsejt.