A burgonyatermesztés helyzete, jövője a keszthelyi egyetemi fajtabemutató apropóján

Az 1797-ben alapított keszthelyi Georgikon Campust 2021 óta magában foglaló, 2020 óta létező Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem 100 százalékos tulajdonában lévő agrárcsoport januártól profit­orientált tevékenységet folytathat, a burgonyavetőmag-forgalmazás az egyik üzletága. Az esetleges profittermeléssel a kutatást és az oktatást támogatja az agrárcsoport, mondta lapunknak Lajtos Ágnes operatív igazgató.
Dr. Polgár Zsolt, a MATE Agrárcsoport Kft. Burgonya­kutatási Központjának telep­hely­vezetője bevezetőjében a résztvevők figyelmébe ajánlotta az új fajtajelölt balatoni sárgát, amely előszaporítási engedéllyel rendelkezik, vegyes hasznosításra alkalmas, minimum 16 szabályos, könnyen feldolgozható egyforma gumót nevel egy bokorban, jól megél a középkötött talajon. A ter­mesztők figyelmébe ajánlotta, a náluk vásároltat négy, öt évig is újraültethetik, stabilak maradnak, nem vesztik el kedvező tulajdonságaikat. Tájékoztatott arról is, hogy a Fajtaoltalmi Nonprofit Kft. a karanténvédelmi vizsgálat után igazolást ad a vetőmag eredetéről, ami a minimális licencdíj megfizetése mellett garanciát ad.

A fajtabemutató bensőséges házi ünnepséggel kezdődött. Bóna Lajos, a Magyar Növénynemesítők Egyesületének elnökhelyettese a szakma nevében emléklapot nyújtott át dr. Lönhard Miklós nyugalmazott egyetemi tanárnak, aki 1965–1995 között a burgonyanemesítés vezető kutatója volt Keszthelyen, nevéhez 16 fajta kapcsolódik. Köztük a bemutatónapon is főszerepet kapott balatoni rózsa, a hópehely, a botond, a démon, a katica. Bóna Lajos felidézte a professzor hajdani beszédes intelmét: „az lesz a jó fajta, amelyikből lopnak a környékbeliek”.
– Kiemelkedő jelentősége van a keszthelyi burgonyakutatási központnak – mondta lapunknak Kecskés Gábor, az Országos Burgonya Szövetség Terméktanács elnöke, hozzátéve, a kormány célja, hogy növelje a hazai burgonya jelenlétét, fogyasztását. – Hamarosan indul egy népszerűsítő kampány, óriásplakátokon ismertetjük meg a hazai fajták előnyeit. A magyar termőterület és a fogyasztás csökkenésének ismeretében minisztériumi ágazati stratégiai koncepció készült a folyamat megfordítására.
Ismeretes, az 1960-as években még 100 ezer hektáron termeltünk burgonyát, 2024-ben 6700 hektáron vetettek belőle. Európa 2000-ben 83 millió tonna burgonyát termelt, 2023-ban 54 millió tonna termett, idénre is ennyi a terv. EU-s szinten június közepén még nem került földbe a tervezett vetőmagmennyiség fele, de a burgonya csodákra képes, az esős időszak alatt felgyorsul a növekedés, ha van elegendő eső. A bemutatónapot megelőző éjszaka például volt, dagasztottuk is a sarat, de örültünk, mert a krumplinak ez a jó.
– Nemcsak nálunk lett kisebb a termőterület, például Lengyelországban öt év alatt több mint felére csökkent – tette hozzá Kecskés Gábor, aki Dunaegyházán maga is ter­mesztő. – Az uniós szabályok következtében egyre nehezebb a dolgunk, kisebbek a hozamok bizonyos talaj- és  növényvédelmi szerek kivonása miatt, és az esztétikai szempontok is túlzottak. Januártól hajókon konténerszám áramlik be Egyiptomból, Izraelből a burgonya, amelyből még júliusra is marad. Noha a magyar burgonya minősége abszolút felveszi a versenyt a német, holland, belga minőséggel. A gyorséttermi hasábburgonya-igények valóban érzékelhetők, de nem növelik számottevően a keresletet.
A második kenyerünk szakmai napján Wolf István növényvédelmi szakmérnök mutatta be a 24 méter széles kísérleti parcella tartalmát, amely a szártalanítás előtti állapotban mutatta a növényt.
– Érzed, nem vagy egyedül a mezőn a dolgoddal, jó tíz évbe telt, de most már sok a barátom – nézett végig a társaságon Jens Clausen, amikor arra kértem, vázolja a bemutatónap hozadékát.
Jens Clausen 30 éve termeszt burgonyát Karmacs határában. 1988-ban érkezett Dániából hozzánk, termelőcsoportot kalauzolt tapasztalatcserére, majd itt maradt. Ha nem a mezőn van, fúvószenekarban tubán játszik, néha a Hevesi Sándor Színházban is.
– Úgy érzem, a szakma mintha megszűnőben lenne, kevesebb a termesztő függetlenül attól, hogy mennyi az étkezési igény – folytatta. – Én kicsiben termesztek, 1,5 hektáron, és közvetlen kapcsolatban vagyok a fogyasztókkal is, tehát tudom, mire van szükségük, de aki a forgalmazókra hagyatkozik, nem lát rá arra, mi történik a terményével és az árával.
– Mi a különbség a dániai és a magyar gyakorlat között?
– Csak egy példa: az ottani szaporító cég egyesével 1500 hektáron kísérletezhet, ami a tudományos kutatás iránti elkötelezettséget jól jelképezi.
– Releváns tapasztalata lehet 30 év után a klímaváltozásról…
– Ez lesz a legnagyobb baj. Zala, Vas szerintem kiváló adottságú, még jó 10-15 évet is adhat a délről, délnyugatról jövő csapadék. De az Alföldön, ha nem öntözhetnek, hamarosan nem tudnak burgonyát termeszteni. Amikor idejöttem, a keleti blokk burgonyafüggetlenségben gondolkodott, eddig nem sikerült. Én már maradni akarok a faluban, nekem az a szép, a feltételeket pedig a keszthelyi burgonyafajták adják.