Szakrális épületek a múltban és napjainkban Letenyén

Előtte, a török dúlást követően majd százötven évig a település lakatlan hellyé vált. Pusztai Ferenc, Letenye helytörténésze semmivel sem pótolható munkájában feldolgozta a környék török háborúk előtti egyházszerveződését, s a most is büszkén magasodó barokk templom elődjeinek szomorú sorsát is. Az ő kutatásaiból, s más forrásokból is tudjuk, az egykori Zala megyének ez a része 1009-től a veszprémi püspökséghez tartozott. Szent István falusi egyházakról való rendelkezése így szólt: „Tíz falu építsen templomot, amelyet lássanak el két telekkel és ugyanannyi szolgával, továbbá lóval és igásállattal, hat ökörrel és két tehénnel, harminc apró állattal. A ruhákról és az oltártakarókról a király gondoskodjék, a papról és a könyvekről a püspök.” Vagyis a királyi rendelkezés megteremtette a templom fenntartásához szükséges anyagiakat is. Szent László király István tiszteletére megalakította a zágrábi egyházmegyét. Letenye 1092-től a szombathelyi egyházmegye megalakításáig, 1777-ig ide tartozott. A zágrábi püspökség legészakibb területe a szomszéd falu, vagyis a bekcsényi (mai becsehelyi) főesperesség volt. Az 1334-es összeírás szerint a bekcsényi főesperesség 33 templomából 5 viselte a Szent György nevet. 1584-ben a török feldúlta a főesperesség templomait.

A bekcsényi plébániával együtt a szomszédos Béc és Letenye temploma is elpusztult. Ekkor tűnt el a Szent Kereszt dombon 1300-ban épült csitári kerektemplom is.

A letenyei judicitás egykori hat faluja Béc, Csitár, Herjó, Egyeduta, Letenye és Szentgyörgy volt. Háromban, Letenyén, Bécen és Csitáron volt templom. A letenyei templomról közvetlen írásos emlék nem maradt fenn, de ez is a mai főtéren lehetett. Alsólendva földesura, Bánffy László első neje, Keglovich Anna 1542-ben, végrendeletében még misealapítványt tett gyóntatója, Mihály letenyei plébános előtt. Az is lehet, hogy a török dú­lásig, 1548-ig még állt a templom. Csatárról vagy Csitárról sem maradt fenn sok minden, de a legenda és az ásatások bizonyítják a templomuk voltát. Bécnek már 1333-ban említették plébániáját. 1373-ban pedig már írtak a Boldogságos Szűz Mária templomáról. Kőből épített templomát 1385-ben szentelték fel. Összességében közel 150 évig nem volt a környéken katolikus templom.

A török kiverése után, 1670 körül kezdtek visszatérni a környék települései a katolikus hitre. A betelepítéskor kapott Tótszentmárton katolikus papot, s már Becsehely és Letenye Béccel együtt ide tartozott. 1716-ban Bécen is felépítették a kis templomot. 1723-ban Becsehely, Béc filiája lett, majd 1781-től 1928-ig Letenyéé. 1777-ben megszervezték a szombathelyi egyházmegyét, létrejött az Alsó-lendvai főesperesi kerület, amelynek két alesperesi kerülete lett, letenyei és lenti székhellyel.

– A letenyei esperesi kerülethez most a kerettyei Szűz Mária filia, továbbá a zajki Szentlélek, a kistolmácsi Kisboldogasszony, a lasztonyai Rózsafüzér Királynője és a bázai Nagyboldogasszony filia tartozik – sorolta Aigner Géza letenyei plébános, aki a falu szülötte, és hatodik éve szolgál a kisvárosban. A felsoroltakon kívül is van bőven mit tennie, ottjártunkkor csak délután tudtunk találkozni, mert előtte a városban működő Kolping kápolnákban tartott miséket az otthonokban élő idős embereknek. A jó állapotban lévő tágas templomot nagy szeretettel mutatta meg.  

A történelmi szomszédokról megtudjuk, Letenye fejlődését elősegítette, hogy 1927-ben Béc, majd 1934-ben Egyeduta is egyesült vele. 1935-ben nagyközséggé nyilvánították, négy kerülete lett a településnek, sorrendben: Béc, Város, Alsóletenye és Egyeduta. Miután a béci templom romossá vált, 1760-ban merült fel a letenyei istenháza építésének gondolata, és 1762-ben kezdődött meg az építkezés. A templomot három évvel később, 1765-ben szentelték fel, a hozzá tartozó plébánia 1780-ban készült el. A Szentháromság római katolikus plébániatemplomot  II. Szapáry Péter gróf és felesége, Batthyány Izabella építtette. Mindkettőjük címerét felfestették a szentély diadalívére.

– A homlokzaton kialakított falfülkékben eredetileg Szent Péter és Szent Pál szobrai tekintettek a városra, amelyeket előbb a kastélyba vittek át, majd a kanizsai Thúry múzeumba kerültek, itt most a másolataik láthatók – ismertette a templom előtti téren a látnivalókat a plébános. A tér, a templom környéke igényesen megtervezett, szép burkolatú, s emeli a látványt a hősi emlékmű, a város felőli oldalon a szökőkút is. A templomban, amelyhez emeletes sekrestye is tartozik oratóriummal, a főoltáron kívül két mellékoltár is van. Az angyalszobrokkal ékesített főoltár és oltárkép 1792-ben készült, a két mellék­oltár és a szószék a 18. század második felében került a templomba. A templomhajó bal oldalán elhelyezett barokk festményen Szent István ajánlja fel koronáját Szűz Máriának. Eredetileg a templom freskókban szegényes volt, a korábbi szobrokat, díszeket ellopták, illetve eltűntek. A most látható szekkókat az 1960-as években Závory Zoltán festette.

– A szembenéző oltáron felhívnám a figyelmet a lábazatot borító nagy méretű faragott fatáblára, amelyen az Utolsó vacsora látható, amely Boa Endre faragása. Az orgonánkat a meglévő, 1910-es szerződés szerint a pécsi Angster cég készítette. A templom egyébként 150 hívő befogadására alkalmas. Anyakönyvezés 1723-tól van, ekkortól még a béci plébánián, majd 1781-től ezt már a letenyei plébános folytatta – ismertette Aigner Géza.

– Három hegyi kápolnánk van, ugyancsak három Kolping kápolnában misézek. Vannak temetőkápolnáink is. A hegyekben megtartjuk a búcsút, s van tizenhat útszéli keresztünk, szobrunk is, ezek közül a legrégebbit 1840-ben állították. A templomunk, a kápolnánk, s az egyéb épületeink többsége viszonylag jó állapotban várja a hívőket, vagy az őket gondozókat – összegezte végül Aigner Géza plébános.