Túl a 2918. dialízisen, töretlenül hitet akar adni sorstársainak

A Rózsák terén ültünk le vele beszélgetni. Mint kiderült, az élet már születése előtt feladta a leckét számára. 1985-ben nyitott gerinccel, kétoldali csípőficammal és veseelégtelenséggel érkezett a világra.

– Heti három nap, hétfőn, szerdán és pénteken járok vesedialízisre a zalaegerszegi kórházba, ami alkalmanként négy órát vesz igénybe. Ennek már 18 éve. Olyan mintha hazajárnék, ők a második családom. Veseműködésem sokáig fenntartható volt valamilyen szinten gyógyszeres kezeléssel. A nefrológián elvégzett vizsgálat azonban kimutatta, hogy az amúgy sem jól működő vese leállt. A méreganyany-szintem nagyon magas volt, ez okozta a kellemetlen tüneteket (hányás, hasmenés, fáradékonyság, kedvetlenség). Közölték velem, hogy mielőbb el kell kezdeni a dialízist.

A dialízis mellett fel lehet építeni egy teljes életet

Szabina a dialízis közben olvas, pihen, internetezik, filmez, beszélget a többiekkel, a nővérekkel. Hamar eltelik az a négy óra, mondja. Mutatja a bal alsó karján lévő fisztulát, amit műtétileg alakítanak ki a dialízishez. Azt is elmondja, hogy ez nem akadályozza munkájában, amit egy összeszerelő üzemben heti húsz órában végez.

– Mivel ezekkel a problémákkal születtem és így nőttem fel, nekem sokkal könnyebben ment az elfogadás. Fel tudtam építeni az életemet, amit úgy élek, mint az egészségesek. Talán „csak” annyi különbséggel, hogy számomra minden nap egy ajándék. Tisztában vagyok azzal, hogy akik később kerültek ebbe a cipőbe, amibe én már 18 éve járok, milyen nehéz az elfogadás. Milyen nehéz szembesülni a visszavonhatatlan diagnózissal, együtt élni a krónikus vesebetegséggel és kialakítani a dialízissel járó életvitelt. Nehéz, de egyáltalán nem lehetetlen, még akkor is, ha más prioritásokat kell meghatározni ahhoz, hogy ember visszavegye az irányítást az élete felett.

Minden nap ajándék, minden kezelés egy újabb esély

Szabina kétoldali csípőficamműtéten is átesett. Mint mondta, megtanult járni és ez a legfontosabb. Ez sem akadályozza meg abban, hogy élje életét, mégpedig úgy, hogy saját példáján keresztül segítségére legyen sorstársainak, hitet adjon számukra. Két éve csatlakozott a Kenyeres Katalin szociális nővér által létrehozott Vesebetegség, dialízis, transzplantáció lelki és szociális hatásai nevű Facebook-csoporthoz, amelynek egyik adminisztrátora.

– Célunk, hogy segítsünk azoknak, akik kénytelenek a veseelégtelenséggel együtt élni. Azt a bátorító üzenetet szeretnénk közvetíteni, hogy egymás példáján okulva, a jó tapasztalatokból, megoldásokból tanulva képesek lehetünk kilépni a betegséggel járó negatív gondolkodásmódból. Képesek lehetünk új életszemlélet kialakítására, amely igenis segít abban, hogy az ember visszanyerje az életét, amennyire csak lehet.

Szabina minden héten csütörtökön „kérdésmatricákat” tesz ki a csoportba, hogy bátorítsa a tagokat esetük elmondására, az egészségi állapotukkal, hétköznapi életvitelükkel kapcsolatos örömök és bánatok megosztására. A dialízis nem jelenti azt, hogy mindenről le kellene mondani. A nyaralásról sem. Túl a 2918. kezelésen biztosan állítja: „A dialízist nem akadályként, hanem lehetőségként kell megélni! Minden nap ajándék, és minden kezelés egy újabb gyógyulás!” Mondja ezt magabiztosan, ragyogó mosollyal.