Online vásárlás, ami függőséget okozhat

A cégóriások profitérdekeltsége határtalan, amit bizony sokszor ki is használnak. Persze csak akkor, ha valaki engedi, hogy beszippantsa a virtuális „valóság”. A kényszeres vásárlás már betegség, amivé sajnos éppen ezek a multik tehetnek minket, ám nagyon egyszerű lenne csak őket hibáztatni a saját gyengeségünk miatt. Akad természetesen jó példa, ugyanis vannak tudatos emberek, akik csak annyit vesznek, amire szükségük van, s addig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér.

Boltkórosság létezett már száz éve is

Jókat nevettünk az Egy boltkóros naplója című vígjátékon, ám mint minden történetnek, természetesen ennek is van igazságalapja. Bármilyen furcsa, nem a mai kor népbetegsége az oniománia, ugyanis már száz évvel ezelőtt találkoztak vele orvosok, ami egyfajta viselkedészavart jelent. Persze ne vigasztaljon minket az a tudat sem, hogy a legtöbb kényszeres vásárló az USA-ban él. Az ELTE Addiktológiai Tanszéki Szakcsoportja és a Corvinus Egyetem 2007-ben 2710 fős mintán végzett kutatása szerint a magyar felnőtt lakosság 1 százaléka szenved kényszeres vásárlásban, ami bizony kettő zalaegerszegnyi város. Ön vajon közéjük tartozik? 

Az online vásárlás könnyen függővé tehet

Megkérdeztük egy kedves középkorú olvasónkat, hogy mennyire gyakran nézegeti az online vásárlási appokat, weboldalakat.

– Ne is kérdezze...  tudom magamról, hogy függő vagyok. Eleve szeretek turkálókba, butikokba járni. Kikapcsolódást jelent, amikor a ruhákat nézegetem, és sosem jövök ki üres kézzel az üzletekből. Sokat szeretek vásárolni, ami talán a gyerekkoromra vezethető vissza. Akkoriban nem volt sok ruhánk, azokat is nagyrészt úgy "örököltük" másoktól, választék sem volt az üzletekben. Most viszont van pénzem, ráadásul tobzódunk a rettenetesen nagy kínálatban – felelte érdeklődésünkre. – Nincs szükségem annyi ruhára, mint amennyit veszek, általában mégsem tudom otthagyni, ami tetszik. A Temun nagyon sok divatos női ruha van és sok klassz lakberendezési, használati eszköz. Visszanéztem a profilomat, eddig nyolcvan rendelésem volt, főként ruha, de talán tizenötöt hordok ezek közül. A megmaradtakat elajándékoztam, a Vöröskereszthez vagy adományboltba vittem. Kifejezetten izgalmas a szerzés öröme, és a csomag érkezésének öröme. Annyi önmérsékletet tudok csak tanúsítani, hogy nem vásárolok az interneten drága dolgokat.

Elindulni az önismeret útján

A hölgy tisztában van vele, hogy becsapja magát, hiszen nem ilyen rövid távú örömöket kellene hajszolnia, máshol kell a boldogságot keresni. Dicséretes azonban, hogy nekiállt ritkítani a ruhatárát és igyekszik egyre kevesebbet pörgetni mobiltelefonján a kétségkívül mutatós, könnyen használható alkalmazást, ahol a választék végeláthatatlan, és állandóan kínálja az akciókat. 

– Egyfajta önismereti úton indultam el, és próbálom visszafogni a vásárlást, jobban átgondolni, mire van szükségem. Így a pénztárcám sem ürül ki annyira, másfelől motivál, hogy könnyen megy a „lomtalanítás”. Törekszem arra, hogy valóban csak a szükséges árukat vegyem meg. Csak olyan ruhát, eszközt rendeljek, amit valóban használni fogok. Másfelől valamennyire lelkiismeret-furdalást okoz, hogy messziről jön az áru, repülővel szállítják, sok a műanyag csomagolás, szóval ez egyáltalán nem környezetbarát. Nem beszélve arról, hogy a Temun a ruhák döntő része műszálas. De szépek és olcsók, ami vitathatatlan vonzerő... – tette hozzá.

A tudatosság és a biztonság bizony sokat számít

A kényszeres vásárlás – vajon miért is – valamivel nagyobb arányban jelentkezik a hölgyek körében. Egyfajta időtöltés, önjutalmazás, a szépérzék kiélése. Gazdag mecénás férj esetén ez talán fel sem tűnhet, ám valljuk be, sok vékonyabb pénztárcájú családnál is megesik a túlköltekezés. 

Egy másik olvasónk, Péter már jóval tudatosabb és óvatosabb hölgytársánál, figyel arra is, nehogy internetes csalás áldozata legyen. Éppen a minap érkezett csomagja az AliExpressen, egy kültéri egységgel felszerelt időjárásjelző állomást rendelt legutóbb. 

– A kezdetek óta vásárolok online, ám nagyon óvatosan. Van virtuális kártyám, ami sokkal biztonságosabb, mivel nem kell megadni a bankkártyám adatait. Nincs rajta chip és mágnescsík, így csakis internetes vásárlásokhoz tudom használni. Amikor már látom a rendeléseim összegét, akkor erre a virtuális kártyára átutalom a kívánt összeget. Elsősorban apróságokat, nem márkahű műszaki cikkeket rendelek. Soha nem fizetek 10 ezer forinttál többet, fontos a mérték. Sokkal gyorsabb így, mintha öt boltot kellene felkeresnem személyesen, valamint jóval nagyobb a kínálat, mint egy átlagos üzletben. Így jutottam például autóba való mobiltelefon-tartóhoz és egyéb kiegészítőkhöz, telefontokhoz, USB kábelekhez és sorolhatnám. Rendeléseim kilencven százalékban nem csalódtam, csupán tíz százalékban kaptam minőségileg kifogásolható árucikket. Engem szerencsére nem tesz függővé az online vásárlás, mindig tudatosan átgondolom, hogy mit szeretnék. Általában kiegészítem, ha valamit nem találok meg az üzletekben. Szeretem böngészni az applikációkat, kényelmesebb így. A Temut is használom, mondhatni, elégedett vagyok mindkét céggel. Régen egy androidos telefont rendeltem az Alin, azt megbántam, azóta nagyon meggondolom, hogy milyen forrásból vásárolom a drágább készülékeket – mondta érdeklődésünkre Péter.

E sorok írója természetesen csakúgy vásárol online, mint bárki más. Arra azonban ügyelek, hogy valóban ne vigyem túlzásba az online költekezést. Ennek örömére ma este ismét megnézem az Egy boltkóros naplója cím filmet, mások kárán mégis csak könnyebb tanulni.