A Perseidák meteorraj mellé sarki fény érkezett

A Perseidák az egyik legismertebb meteorraj, amit a sűrű hullása, valamint az égbolton való feltűnésének időpontja miatt Szent Lőrinc könnyeinek is neveznek. A különleges csillagászati jelenséget nemcsak a szakemberek követik figyelemmel, de annak látványossága, illetve a hozzá kapcsolódó hiedelmek miatt rengeteg laikus is kémleli az eget megjelenésekor.

A Perseidák meteorraj rendkívüli aktivitást produkált

Az augusztusi csillaghullás idén valóban látványosra sikerült, köszönhetően a felhőtlen égboltnak, továbbá annak is, hogy hétfőn a Hold már este 11 óra előtt lenyugodott, s nem zavarta fényével az égboltot a késő esti és éjszakai órákban kémlelőket. A Perseidák meteorraj rendkívüli aktivitást produkált, néhány perces időintervallumban követték egymást a hullócsillagok, de az ugyancsak látványos aurora borealis, azaz sarki fény is érzékelhető volt Magyarország területéről.

A meteorraj szokásos, éves "csillaghullását" a Nagykanizsai Amatőrcsillagász Egyesület szervezésében a becsehelyi szőlőhegyen lévő csillagvizsgálónál hétfőn 21 órától figyelték meg az érdeklődők. Extra élményként a sarki fényt is megörökítették a fotósok. 

Erős napkitörés volt

– A terv az volt, hogy kiheveredünk a fűre egy pokrócra, és számoljuk, figyeljük a meteorokat – fogalmazott Harcz Endre viharvadász. – Aznap ránéztem a sarki fény előrejelző rendszerre és láttam, erős napkitörés volt, amely épp a Föld felé irányult, így esély mutatkozott sarki fényjelenségre is. Valamelyest akadályozta az északi fény észlelését a 300 kilométerre lévő zivatarfelhők magas szintű felhőzete, mely besodródott a Dunántúl északi felére. Aztán ahogy teljesen besötétedett, a Hold is lekúszott a látóhatár alá, a felhősáv eltávolodott, így sikerült a sarki fény leglátványosabb részét is megfigyelnünk, illetve lefényképezni.

"Potyogtak" a hullócsillagok

Harcz Endre hozzátette: miközben egyre sötétebb lett, elkezdtek "potyogni" a hullócsillagok, halványabbak és fényesebbek egyaránt. A "hullócsillagok" egy régi üstökös maradványából származó porszemek, amelyek belépve a Föld légkörébe, 70-80 kilométer magasan ionizálódnak, felizzanak és fénylenek. A sarki fényt pedig a napkitörés okozza, a napból érkező részecskéket a Föld mágneses tere ionizálja, így jön létre a különböző színekben pompázó fényjelenség.

Benedek Bálint, Gyuricza Ferenc