Két nép is magáénak vallja a 770 éve született világutazót, a Távol-Kelet felfedezőjét

A kettős, kivételes évfordulón rendezvények sorát kínálják egész évben az olasz Velencében, még a januári nagy karnevál is az utazóról szólt. Ugyanígy a horvát Korcsula is kitett magáért kiállításokkal, konferenciákkal, előadásokkal.

Kathaj (vagy Kína) a legek birodalma. Polót is ámulatba ejtette Ázsia leghosszabb, 6342 kilométeres folyója, a Jangce. A folyam az ő Adriájára emlékezteti, hisz „olyan széles, mint a tenger, híd nem vezet a másik oldalra”. A kereskedő utazó oda és vissza is átverekedte magát a Góbin, a világ második legkiterjedtebb sivatagán, amelyet így ír le: „Az ember napokig nem talál vizet, legfeljebb poshadtat, amit a lovak vagy a tevék is csak kényszeredetten fogadnak el”. A terméketlen sztyeppe 1 millió 295 ezer négyzetkilométeren terül el Kína északi és Mongólia déli részén. Erre haladtak a Selyemút karavánjai. Itt húzódtak az egykori hadi utak, valamint ez volt a népvándorlások korának fontos útvonala. Neves magyar Közép-Ázsia kutatók – Kőrösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin és Stein Aurél – ezen a vidéken vélték felfedezni őseink hazáját.  

Az eredeti Ill millione  kötet magyarul is olvasható Marco Polo utazásai címmel. A „főszereplő” majd negyedszázadig tartó kalandjait az olasz Rustichelli hivatásos könyvmásolónak mondta tollba a „Jézus születése utáni 1298. esztendőben”. A másodkézből megörökített útleírások időtlenek, 726 év után is olvastatják magukat. Kitűnik belőlük, hogy a szerző-mesélő nemcsak vérbeli kereskedő volt, hanem geográfus, antropológus, sőt még újságíró is. A kötet ma is becses darab a bibliotékák polcain. Az elbeszélések sorozata csupa olyasmiről szól, ami az újdonság erejével hatott anno és hat most is. Az útirajzok ebbéli erényeik okán a világ legkeresettebb olvasmányai közé sorolhatók, példányszámban csak a Biblia és a Korán jár előttük.

A popularitás következménye, hogy Polo neve igazi brand, már-már  áruvédjegy az Adria mindkét partján, de a nagyvilágban is. Korcsulán stílszerűen a helyi turisztikai közösség viseli a nevét. A városban, ahogy minden év júniusában, úgy idén is Selyemút, a dialógus útja címmel fesztivált és tanácskozást rendeztek, ahol az útvonalon érintett országok is képviseltették magukat, így Azerbajdzsán, Kazahsztán, Irán, Indonézia, Izrael, Dél-Kora és Törökország küldöttsége.

Dél-Dalmáciában nevezetes dátum szeptember 8., ugyanis 1298-ban ezen a napon Korcsula partjainál csapott össze a térség birtoklásáért a két itáliai városállam, Velence és Genova. Polo azért harcolt, hogy a dalmát sziget továbbra is az észak itáliai városállam része maradjon. A vagyonos világutazó, immáron Velence tehetős polgáraként, egész gályát állított ki saját költségén, s ő állt az evezősök élére. Ám végül fogságba esett. A raboskodás egy éve alatt alkalma volt elgondolkodni egész addigi életén, összegezni nem mindennapos élményeit. A majd negyedszázados odüsszeája, bolyongása során eljutott a kínai nagykánhoz, aki nagyköveti szolgálattal bízta meg, s így bejárhatta az egész Távol-Keletet.  

A tengeri csatára emlékezve a horvát nyaralóhelyen – amolyan turistacsalogatónak – nyaranta rekonstruálják a Genovával vívott ütközetet. Ilyenkor hajók hozzák-viszik az érdeklődőket, miközben ágyúlövéseket hallani mindenünnen. Senkit sem zavar, hogy Európában abban az időben még nem ismerték a puskaport – csak Kínában tudtak róla –, a lényeg a közönség szórakoztatása.

Itáliában a haditengerészet egyik hajóját keresztelték el hősünkről, akárcsak Velencén a nemzetközi repülőteret. (Kelet-Kínában a Jangce deltájában szobrot emeltek tiszteletére. Két kereskedelmi műhold is emlékeztet rá.) Képével pólókat árulnak, nevével süteményt és fagylaltot kínálnak. A túlzások kategóriájába tartozik egy sport témájú internetes portál, az ő szakállas portréjával: egyik kezében focilabdával (legalább vízilabda lenne), a másikban – ha hiszik, ha nem – fényképezőgéppel. Melléfogás a javából, ha az elfogultak egyike-másika a kizárólagos, horvátosított Polić családnevet emlegeti. Teljesen helyén való viszont, hogy az előkelő korcsulai hotel homlokzatán ott a Polo felirat, s az ellen sem tehető kifogás, hogy a Jadrolinija nemzeti hajózási társaság egyik kompját róla nevezték el, amely történetesen Split és Bari között közlekedik. Kimondottan kulturális missziót töltenek be a Marco Polo nemzetközi kiadó jellegzetes, kék útikönyvei, amelyek számos nyelven a kontinens és a világ nevezetes helyeire kalauzolnak Toszkánától Párizson át egészen Amerikáig.

Korcsulán kihagyhatatlan a Marco Polo szülőházaként hirdetett toronyépület, amelyről gyorsan szögezzük le: lehetetlen, hogy hősünk ott látta meg a napvilágot, hisz azt egy ajándékozási szerződés szerint 200 évvel az ő születése után emelték. A Depolo sétány 2. szám alatti magasház eredetileg toronyőri célokat szolgált. Hosszú ideje bemutatóközpont található benne. Nemrégiben (a kettős évforduló előtt) kívül-belül felújították, s jócskán kiegészítették a látogatók elé tárt dokumentumokkal. A tárlat egykori navigációs eszközöket is felvonultat, és nyilván korabeli keleti ékszereket vagy a Selyemútról származó kelméket. Külön attrakció fölkapaszkodni a háromszintes karcsú épület tetejére, ahol a kilátóról rálátni az egykori tengeri csata színhelyére.

Minduntalan felvetődik a kérdés: hol született, kié Marco Polo? Tény: mindkét adriai hely (Velence és Korcsula) magáénak vallja a világutazót, a Távol-Kelet 13. századi felfedezőjét. Személyes adatai nem szerepelnek a velencei anyakönyvekben, a korcsulaiakban pedig már azért sem, mert azokat csak 1583-tól kezdve vezetik. Marco Polót a különböző lexikonok az első néprajzosok és geográfusok sorában említik. A horvát nemzeti enciklopédia érthető mód kimerítő módon foglalkozik vele, de terjedelmes szócikket kapott a tudományos alaposságáról ismert Britannicában is, amely az utazási irodalom klasszikusaként jellemzi hősünket. Az angolok kiemelik a The million könyvének töretlen sikerét. A britek az „adventurer” kifejezést biggyesztik a neve mellé, ami nem lekicsinylő kalandort jelent, sokkal inkább olyan személyt, aki merész, nem riad vissza a nehézségektől, vállalja a kockázatot, izgalmas életet él, és mindig új utakon jár.

A horvát közszolgálati televízió párját ritkító dokumentumfilmet készített Marco Polo nyomában (U potrazi za Markom Polom) címmel. A nyolc részből álló, egyenként 50 perces sorozatnak köszönhetően a néző végigjárhatja azokat a festői helyeket, amelyeken a világutazó megfordult anno. A filmesek 17 országot kerestek föl, 20 ezer kilométert tettek meg, miközben 200 órányi filmanyagot vettek fel. A mai digitális vándorok az utolsó részben bizonyítékokat vonultatnak fel arról, hogy a Polo család évszázadok óta kötődik Korcsulához. A helyi temetőben De Polo sírfeliratokat találtak. A család a popolo grasso csoportoz sorolható. Az ide tartozó kereskedők, bankárok, közjegyzők nemesi voltukat hangsúlyozták, származásukat a mondabeli Trójáig vezették vissza.

Tény: a dalmát kommuna abban az időben – mint a történelem során oly gyakran – Velence uralma alatt állt. A produkció szerkesztő-riportere sorra teszi fel az egyszavas kérdéseket és válaszol is azokra tömören: „Olasz volt? Nem. Horvát? Nem. Dalmát? Valószínű. Velencei? Is…” Ahogy aztán mindezek után  békülékeny hangon summázza: „a származás nem is annyira fontos, sokkal inkább a személyéhez fűződő millió valós történet, s az, hogy a mi Korcsulánkat védte…”, azaz dalmátként, illetve horvátként viselkedett a Genova elleni harcban.