Tar Attila Zalaegerszegen tanít és filmet készített az Észak-Koreában elfogott amerikai egyetemistáról

– Az Otto történetében az a drámai, hogy egy propaganda plakátot szedett le, annak a hotelnek a faláról, ahol Ő, és az utazócsoportja el voltak szállásolva.

Hallgatom a harmincas évei közepén járó fiatalembert, szavain átsüt az eltökéltség, a merészség, a kitartás, a hit, amivel valami nagyon fontosat akar mondani nekünk. Otto tragikus történetén keresztül. A gonoszságról, a menekülésről, a kiszolgáltatott embereken elkövetett bűnökről, de valami másról is...

– Saját életem tapasztalata, hogy mindig lesznek, akik segítenek a bajba jutottakon, azért hiszek az emberi jó szándékban. Mindig van olyan az életünkben, aki segítséget nyújt, hogy ne kelljen tovább menekülnünk.

Persze, mindig lesz aki támogatja a sanyargatókat, de mindig akadnak jótevők is.

Tar Attila jelenleg a zalaegerszegi Dózsa-iskolában tanít. Nyugalomra lelt Zalában, kicsit lelassult korábbi, súlyos nehézségekkel teli élete. A hajdúszoboszlói férfinak tanári állását feladva Ausztriában a vendéglátóiparban kellett többet keresnie, hogy a szüleit segíthesse. Édesapja öt éve éber kómában fekszik, Attila édesanyja ápolja, a felépülésről senki nem mond biztatót. A család jövedelme nem fedezi a kiadásokat. 

Attila nagy ügye kicsit összefüggésben is áll a család nehézségeivel.

– Számomra az Otto Warmbier sztori után való nyomozás nagy löket volt.

Az Inconnu című film már majdnem kész van. 

Tar Attila az Eszterházy Károly Egyetemen szerzett tanári és mozgókép szakos diplomát, vele együtt filmrendezői ambíciókat. Szíjártó Imre volt az egyik mestere. Szóban forgó első alkotása tragikus sorsú amerikai egyetemista történetét meséli el.

A híradásokból sokak számára lehet emlékezetes: a 22 éves fiú 2016 márciusában járt egy csoporttal Észak-Koreában, ahol a szállásuk folyosójának faláról levett egy politikai propaganda plakátot. A helyi hatóságok letartóztatták és azzal vádolták, hogy a plakát eltulajdonítása „ellenforradalmi” cselekedetnek számít. Az észak-koreai bíróság 15 évnyi munkatáborra ítélte. 17 hónapnyi fogva tartás után az amerikai kormány közbenjárásával Otto-t visszaengedték az Egyesült Államokba. A családja azonban megdöbbent, amikor a fiút kómában találták. 2017 júniusában Otto végül hazaérkezett, de a kómából sosem ébredt fel teljesen. 2017. június 19-én elhunyt.

Ebből született 2020 tavaszán Tar Attila Inconnu (Ismeretlen) című egyórás filmje, amely szinte teljes egészében baráti segítséggel, barátok közreműködésével készült el, helyszínül a kunmadarasi volt laktanyát kapta meg a stáb. Az utómunkálatokhoz kellene még körülbelül 2 millió forint. Attila az interneten elérhetővé tette a projektet, így lehet adakozni az Inconnu oldalán.

Miért is olyan nagyon fontos számára, hogy a tőlünk nagyon távoli történettel találkozhasson a magyar közönség?

– Hogy ráismerjünk a jelen világunkban látható, tapasztalható hasonlatosságra – mondja beszélgetőpartnerem. 

Elgondolkodunk a tipikus emberi viselkedésmintákon. Ha hatalmat kap egyik ember a másikon, mit kezd a helyzettel? A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagy eséllyel sanyargatni fogja azt, akit számára előnyt jelentően alávetetté tett a sors. A gonoszság öncélúvá válhat, a kiszolgáltatott emberrel sokszor olyasmit is megtesznek, amit eredetileg nem kellett volna. Atavisztikus ösztön működik bennünk: üss vagy fuss. Ha erős vagy, és az érdeked azt kívánja, ütni fogsz, ha gyengébb vagy, futni kényszerülsz. Van-e e kettőn kívül más út?

– Én nagyon bízom benne, hogy belénk van huzalozva a részvét, az együttérzés, az együttműködés, a nagylelkűség, támogató gesztus. Amikor apám megbetegedett, akkor jöttem rá, hogy mennyi ember van körülöttünk, akik akarnak nekünk segíteni. Rengetegen jöttek segíteni, hozták, amit kellett, amire szükségünk volt.

Tar Attila a filmje első forgatási napján tudta meg, hogy édesapja infarktust kapott. Túl későn jutott ellátáshoz, addigra végzetessé vált az oxigénhiány. 

– Megismerhettem apám személyes, baráti kapcsolatait, akikben nem volt előítélet, nem vártak viszonzást azért, amit nekünk adtak. Igenis léteznek önzetlen emberek a földön, a filmem pedig erről szól, ezt akarja hangsúlyozni. Ami velünk történt, éppen az erősített meg engem, hogy a segítségnyújtásról akarok szólni.

- Úgy érzem, az édesapja története is filmet indukálhat...

- Így van. Szeretném megcsinálni az ő filmjét, készítek felvételeket, ami nagyon rossz lelkileg, persze. Elvégre a saját apámról van szó.

Egyszerre a legközelebbi hozzátartozó és filmrendező. 

Visszatérünk a már majdnem kész filmhez. Hogyan, milyen stációkon zajlott az Inconnu létrehozása?

– A forgatás nem az első állomása volt ennek az öt éves történetnek. Hónapról hónapra kerekedett a szinopszis, amiben mások is láttak fantáziát. Igyekeztem magam köré gyűjteni a legjobbakat. 

– A helyszínt hogy találta? 

– Végzős egyetemista voltam, kész forgatókönyvvel, szöveggel, jelenetekkel, voltak mellettem emberek. Keresgéltem elhagyatott helyeket, elvonatoztam a helyszínekre, kerítéseken mászkáltam át, biztonsági őröknek mentegetőztem. Egyik barátom mondta, kérdezzük meg a kunmadarasi önkormányzatot. Kaptam egy telefonszámot, aztán hamarosan Csernáth Balázs rendező asszisztenssel szabad bejárásunk lett az egykori laktanyába.

A továbbiakban, mint ahogy a debreceni lapnak nyilatkozta, az egri Uránia mozi igazgatója, Berényi Tamás volt a segítségére rendelkezésükre bocsátotta az egész mozit. Itt zajlott a szereplőválogatás. 

– Soha nem csináltunk azelőtt ilyet fogalmunk sem volt hogyan kell. Találkoztunk Kaddour Srarfi Jr.-ral, aki tunéziai vendéghallgató volt akkor. Néztem, ahogy Kaddour játszik és életre keltek az általam megírt jelenetek. 

A ghánai David Cross Boateng a film másik főszereplője. Ahmed Chouchene, Gál Gábor, Kótai Tamás, Maxim Curos sorolható az alkotótársak közül.

– A filmnek szerintem elég filozofikus hangvétele van, elég sok esetben teret enged az átértelmezésnek. A jelenetek külön-külön is át értelmezhetők a világunk jelen mozzanataira. 

A tervek szerint saját forgalmazásban talán 2025 januárjában kerülhet a nézők elé.

A szívósság a legenyhébb szó, amit használhatunk a mindig is nagy „filmőrült” Tar Attilára. A tehetsége, a mondandója, az üzenete olyan erős, hogy valószínűleg minden nehézségen átvezeti. Jó hír számára, hogy a legtöbb elsőfilmes hasonló cipőben jár, állami támogatás nélkül érnek el nemzetközi sikereket.

 – Feladtam a hivatást, munkát, néha az önbecsülést, sőt, az országot, mindent a filmért, és nagyon bízom benne, hogy az emberek támogatásával összejön a célösszeg. Van, hogy nagyot álmodós napomra ébredek.

Aki ismeri az érzést, amikor az ember halálosan biztos az igazában, aki tudja, milyen valamit nagyon akarni, és tud is segíteni, tegye meg.