Trevi-kút, Spanyol lépcső és a Pantheon (Galéria)

Nem véletlenül kapta a város a „Cittá Eterna”, az ÖRÖK VÁROS elnevezést, amelyet Tibullus római költő használt először, a Kr.e. 1. században. A kifejezést Ovidius , Vergilius és Livius is felvette, de később hívták Rómát Caput Mundinak azaz a világ fővárosának is. Rómába ma is sokan indulnak megnézni az ősi romokat, szerveznek egyházi zarándoklatokat, eligazodásukat segítendő adjuk közre a látnivalókról összegyűjtött ismereteket, tapasztalatinkat.

Mielőtt a látnivalók tengerére rátérnék, szóljunk a város mítoszairól, történelmi tényiről is, hiszen e metropoliszról, az utcái köveinek koptatása előtt, illik megemlíteni történelme legfontosabbjait. E mítoszok közül a legismertebb, és talán a leghíresebb Romulus és Remus története, az ikreké, akiket egy nőstényfarkas szoptatott. Miután felnőttek, elhatározták, hogy várost építenek, de egy vitában Romulus megölte testvérét és a felépült várost róla nevezték el. Mindez, Kr.e. 753. április 21-én történt.

Róma az ország legnépesebb települése, 4 millió 355 ezer lakosával a harmadik legnagyobb város az Európai Unióban. Rómában van Vatikánváros, a világ legkisebb országa, és itt található a Szentszék irányítása alatt álló katolikus egyház központja. Földrajzi fekvése miatt hét domb városaként is emlegetik. A város korai lakossága a latinok, az etruszkok és a szabinok keverékéből származott. Róma előbb a Római Királyság, a Római Köztársaság majd a Római Birodalom fővárosa lett. A Nyugatrómai Birodalom bukása után, ami a középkor kezdetét jelentette, Róma lassan a pápaság politikai irányítása alá került és a 8. században a pápai államok fővárosa lett, amely szerep 1870-ig tartott.

A reneszánsztól kezdve, V. Miklós (1447–1455), aki a reneszánsz, és ami sokkal fontosabb, a humanizmus oszlopaira építette fel az új pápaságot, szinte minden pápa koherens építészeti és városi programot folytatott négyszáz éven keresztül, amelynek célja az volt, hogy a várost a világ művészeti és kulturális központjává tegye. Ily módon Róma először a reneszánsz egyik fő központja lett, majd a barokk stílus és a neoklasszicizmus szülőhelyévé vált. 1871-ben Róma lett az Olasz Királyság fővárosa, amely 1946-ban az Olasz Köztársasággá változott.

Róma tehát varázslatosan idézi meg a régmúltat, ezért a legrövidebb belvárosi sétával is évszázadokat járhatunk be. Így történt ez velünk is, hiszen a kora délelőtti megérkezésünket követően, először két, az ezerhétszázas években készült hírességet, a Spanyol lépcsőt és a Trevi-kutat néztük meg, s a nap végére eljutottunk Róma egyik legrégebbi, de egyben a legépebb örökségéhez a Pantheonhoz, amelyet a város épségben meg tudott őrizni az utókor számára. A templom eredetileg a római pogány isteneknek épült. A téglába belevésték, hogy A.D. 118, és 125, vagyis 118-től 125-ig építették. A három látványosság nincs messze egymástól, ami nem jelenti azt, hogy közben ne tettünk volna meg öt-hat kilométert, s nem ültünk volna le az egymást érő utcai teraszokon hűsölni, üdítőt, kávét fogyasztanui, vagy isteni pisztáciás croissant enni, netán finom olasz sört legurítani a torkunkon.

A Spanyol lépcsőhöz a lépcsősor tetejére vivő utcán érkeztünk meg. A Francesco de Sanctis által három évig készített elegáns lépcsősor 135 lépcsőfokból áll. Ennek magasságából néztünk le a Piazza di Spagna térre, ahol mindmáig a spanyol nagykövetség is megtalálható, sőt, a lépcsősor tőle kapta a nevét. A lépcsősort leginkább egy kitárt karhoz szokták hasonlítani, mely magához öleli környezetét. Kétoldalt rámpa szegélyezi a lépcsőket

egészen a felső téren magasodó egyiptomi obeliszkig. A felső teret templom zárja le, amelyet a XVI. században építettek. A lenti téren, a lépcsősor legalján egy csodálatos szökőkútban gyönyörködhet a tömeg, amelynek alakja egy léket kapott márvány hajó.

Ha már szökőkút, akkor látnunk kellett a Trevi-kutat, ami kihagyhatatlan a római látnivalók közül, hiszen ez a város leghíresebb szökőkutja. A Trevi-kút három út kereszteződésénél, innen ered a neve is, egy kicsi téren található, amely mindig zsúfolásig tele van látogatókkal. Ráadásul elkezdték a kút felújítását, így még kevesebb hely jut a turisták számára. A barokk szökőkút közel harminc év alatt, 1735-62 között készült el, XII. Kelemen pápa megbízásából, Niccolo Salvi tervei alapján. A monumentális szökőkút közepén Neptunus, a tenger istenének szobra áll, amely Pietro Bracci alkotása. A gyönyörű kompozíciót reggeltől estig százak csodálják, közülük sokan pénzt dobálnak a medencébe, remélve, hogy rájuk is igaz lesz a monda, miszerint, aki pénzt dob a kútba, vissza fog térni a városba. A szökőkútba naponta mintegy 3 ezer eurónyi érmét dobnak a turisták, amit a város begyűjt a nap végén, és a hontalanok és más rászorulók megsegítésére használja.

Késő délután érkezünk meg a térre, ahol a Pantheon áll, s hosszasan sorban kellett állnunk a belépő jegyekért. A korabeli épület méreteivel, kialakításával az építészet csodája. A Pantheon építését Hadrian császár (117-138) rendelte el, lecserélve Marcus Agrippa Pantheonját (épült: i.e. 27), amely 80-ban égett le. Ha szemben állunk a Pantheonnal láthatjuk a régi Pantheon feliratát, melyet latinul vésetett a falba Marcus Agrippa, s magyarul így szólna: „Marcus Agrippa, Lucius fia, 3. consullá választása után”. 

Agrippa az Actiumi csata emlékére építette meg a Pantheont. Az actiumi csata a római polgárháborúban a legjelentősebb tengeri összecsapása volt, amelyet Octavianus vívott Marcus Antonius ellen, akit Kleopátra egyiptomi királynő is elkísért hajóival, s Kr. e. 31, szeptember 2-án a görögországi Actium római kolóniánál ütköztek meg. A csatát Octavianus nyerte és ezzel megtette az utolsó nagy lépést a principátus, azaz a császári egyeduralom rendszerének megalapításához. A csata időpontját ezért gyakran a Római Köztársaság majdnem ötszáz éves története végpontjának tekintik. Hadrian császár rengeteg építkezést rendelt el az uralkodása alatt, de összesen csak egy helyen találhatjuk meg a nevét, mégpedig az apja templomán. A Pantheonon is Agrippa neve áll, nem pedig Hadrian császáré.

A Pantheon jelenleg is eredeti formájában tekinthető meg, kiváló minőségben, mivel Phocas bizánci császár VIII. Boniface pápának adományozta 608-ban és azóta templomként használják. A legmegdöbbentőbb az épület szerkezete. A templom struktúrája egymásba vágó ívekből áll. Ezek az ívek 8 kőoszlopon nyugszanak. Ezzel az íves megvalósítással a rómaiak rájöttek arra, hogy miképp oldják meg a hatalmas tömegű és monumentális építmények létrehozását. A kupola felé haladva folyamatosan könnyebb anyagokat használtak, hogy ezzel is csökkentsék az épület oszlopainak terheltségét.

A Pantheon belső magassága és hossza teljesen megegyezik, 145 római láb, ami 43,2 méter. Az építész neve sajnos nem maradt meg az utókor számára. A belső térbe behulló csapadékot még a mai napon is a 2 ezer éve megépített szennyvízcsatorna vezeti el és a lezúduló eső szép látványosság. Az épület, a római reneszánsz korában sírhelyéül szolgált, ide temették például a híres reneszánsz festő Raphaelt és feleségét, de itt nyugszik II. Vittorio Emanuele, az egyesült Olaszország első királya, s folytathatnánk…

(Folytatás: Az Angyalvár, a Vatikán Múzeum és a Szent Péter bazilika)