Ilyen volt a Zalahús nagykanizsai üzeme 1988-ban – fotógaléria

„A fővárosban éppen úgy ismerik termékeiket, mint a Dunántúl több megyéjében. Napjainkban, a turistaszezon alatt a külföldi nyaralókkal együtt sok ezren minősítik naponta a Zalahús nagykanizsai gyárának áruit.

— A megmérettetés tehát széles körű és mivel manapság a gyártók is versenyhelyzetben vannak, csak javulhat a minőség — jegyzi meg Horváth Sándor gyárigazgató. A vállalat termelésének egyötödét adó kanizsai üzem az esztendő első felében, 2 ezer 241 tonna késztermékkel, 109 százalékra teljesítette a tervet. – Közel hatvanféle terméket állítunk elő, s jelenleg virslit, Zala felvágottat, olasz szalámit és füstölt kolbászt készítenek dolgozóink a gyártósorokon. (…) 

A Zalahúsnál Nagykanizsán létszámhiánnyal küzdöttek

Ottjártunkkor tizennyolcan állnak a gyártósorok mellett. — A csontozóba akár tízen, a raktárba legalább még öten jöhetnének dolgozni, azaz nem teljes a létszám — mondja Gudlin György, a délutáni műszak vezetője. — Mi tagadás, vesztett vonzerejéből ez a szakma, amelyet magam harmincadik éve művelek. — Mi a létszámhiány oka? — Hajdan szélesebb körű képzést kaptak a húsipart tanuló fiatalok. A vágástól — sertés, marha, juh— kezdve a feldolgozásig sok mindent részletesen elsajátíthattak a kezdők. Szerintem talán a túlzott specializálódás miatt jelentkeznek kevesen erre a pályára. – Miben látja a megoldást? – Itt egyértelműen anyagiakban kellene hozzájárulni ahhoz, hogy a pályán maradjanak a fiatalok – jegyzi meg Gudlin György.” (Zalai Hírlap, 1988. július 11.)

Képgalériánkba a Zalai Hírlap archívumából válogattunk fotókat a Zalahús már régen bezárt nagykanizsai üzeméről.