Zalai paprikás, Göcseji kolbász, Zalai piknik sonka, Zala felvágott – csak néhány termék a néhai Zalahús kínálatából – fotógaléria

A városi tanács határozata alapján 1950. december 1-jén jött létre a Zalaegerszegi Vágó- és Húsipari Vállalat, néhány hónappal később pedig a hasonló profilú nagykanizsai vállalat.

Az 50-es években főleg a helyi lakosságot látták el húskészítményekkel, de gyorsan megindult az üzem fejlesztése a gépek beszerzésével. Az olcsó kolbász és a füstölt áruk mellett már szalámifélék gyártása is elkezdődött, például a gépsonkáé. 1963-ban Zala megyei Húsipari Vállalat néven egyesült a zalaegerszegi és nagykanizsai üzem, megyeszékhelyi központtal. 1963-tól indították el a vágómarha-exportot a nagykanizsai vasútállomásról. Eleinte az export főleg Franciaország és Olaszország irányába történt, 1975- re már nyolc országba szállítottak: az egykori Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Kubába, Franciaországba, Belgiumba, Hollandiába és Olaszországba. Kezdetben kizárólag vasúton, később kamionokon. Évenként meghatározott összeget fordítottak a zalaegerszegi központ és a nagykanizsai üzem belső fejlesztésére

A nyolcvanas években kezdődött el a nagyberuházások korszaka a marhavágó rekonstrukciójával, melynek eredményeképpen egy közös, a piaci elvárásoknak megfelelő vágóüzem jött létre. Az 1992-93-ban végbemenő privatizáció eredményeként egy 100 százalékban magyar tulajdonú vállalat lett a Zalahús Zrt., amely 1992. január 1-től viselte hivatalosan a Zalai Húsipari Rt., márkanévként pedig a Zalahús Rt. nevet. Szinte minden nyugati és hazai kereskedelmi láncnak szállítottak, 130 Zalahús-termék közül válogathatott ebben az időben a vásárló. Klasszikus vezértermékeik – zalai paprikás, zalai csemege, Herkules, göcseji kolbász – voltak a legkeresettebbek, a szeletelt termékeikkel pedig elsőként jelentek meg a piacon.