Portrék a 40 éves zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházból – R. Kárpáti Péter

R. Kárpáti Péter 1989-ben szerződött Zalaegerszegre. A színművésszel Sinkovits Eta készített interjút 2002-ben, ebből idézünk: „Leemeli fejéről a meleg parókát, a többi marad. Fehérre „meszelt” arc, pirosra kent száj, s bő, lobogó fehér ing… Azaz a Scapin furfangjai című előadásban Leander maszkja. Két előadás között beszélgetünk idekerüléséről. – Főiskola előtt Békéscsabán voltam stúdiós, majd 1988-ban, a diploma után is oda szerződtem. Azért választottam vidéki színházat, mert a főiskoláról kikerülve több ott a játéklehetőség, mint Pesten – vélekedik. – Amúgy is vonzódom a családias színházakhoz, ahol nincs az a nagy pesti rohanás… Bár jól érezte magát Békéscsabán, jó szerepeket kapott – nem sok időt töltött a társulatnál. – Ha az embert fiatalon hívják, akkor menjen – vélekedik. – Meg kell ismerni a rendezőket, s a különböző színházakat. Ám nem vagyok vándorszínész. Furcsán hangzik, de a továbblépés miatt is választottam a zalaegerszegi színházat. (…) Szorosan kötődik a zenéhez, úgy is, hogy játszott beatzenekarban, s úgy is, hogy mesedarabokhoz szerzett dallamot. Elárulja, hogy karácsonykor házon belül zenei produkcióra is készülnek. No és itt az általa alkotott színészújság, mely belső használatra szól ugyan, de ha akarna sem tudna adni belőle – minden példánya elkelt.  S még nincs vége a sornak, merthogy főzőversenyt talált ki, s rendre meg is tartják a „foglalkozásokat”. ” (Zalai Hírlap, 1989. október 28.) 

2002 szeptemberében, a Hevesi Sándor Színház jubileumi ünnepségén vallja, hogy az egerszegi színház volt a legkedvesebb életében, pedig elég sok helyen játszott a fővárosban és vidéken egyaránt. „- Nagyon sokat köszönhetek Halasi Imrének, aki emberileg és szakmailag is úgy tudta egyengetni az utamat, hogy jól érezzem magam a színházban. Olyan belső derűt kaptam tőle, amit kevés rendezőnél tapasztalhattam meg. Öt szép évet töltöttem itt, akkor úgy éreztem, váltanom kell.” (Zalai Hírlap, 2002. szeptember 19.)