Zalai vélemények a futball Európa-bajnokság spanyol–angol döntője elé

Péter Zoltán a ZTE történetében az egyetlen, aki a klub játékosaként vehetett részt világeseményen. Az 1986-os  mexikói vb-n csapattag, 28-szoros magyar válogatott hátvédet nem lehet rosszkor hívni, ha futballról van szó...

– Ilyen még nem történt velem: nem láttam az Eb nyitómeccsét – kezdte Péter Zoltán. – A többit persze már igen.  Szerintem a csoportmeccsek első   fordulója volt a legjobb, a későbbiekben már előjött a taktikázás... A kieséses szakasz első köre után azt mondtam, hogy spanyol–francia döntő lesz, de csak azért, mert nem néztem meg az ágrajzot, hiszen a két csapat az elődöntőben összekerült egymással.  Az igazán nagy meglepetés  az angolok  jó játéka volt számomra az elődöntőben, hiszen korábban  csak szenvedtek.

A vasárnapi döntő kapcsán markáns véleménye és favoritja is van Péter Zoltánnak:

 – Az első  forduló után azt mondtam, hogy  Spanyolország megnyeri az Eb-t, de amit az angolok  az elődöntőben mutattak, az alapján szoros meccset várok – fejtette ki. – Azt is szeretném, ha szép focit látnánk, ami szórakoztatja a közönséget. Eddig a spanyolok játszották ezt a futballt, ezért spanyol sikert várok. De ha kikapnak, nálam akkor is az ő játékuk volt az egész torna alatt a legjobb.  

Szendrei Norbert, a ZTE FC  NB I.-es labdarúgó  együttesének csapatkapitánya is követi az Eb eseményeit és neki is megvan a favoritja a végső győzelemre.

– A csoportkör első két fordulóját szépen tudtam követni, aztán elkezdődött a felkészülésünk, onnantól már nem sikerült látnom minden találkozót – mondta Szendrei. – Összességében talán láttam már jobb Európa-bajnokságot is. A mieinknek nagyon szorítottam, de nem sikerült a továbbjutás. A magyarok mellett a spanyoloknak szurkoltam, akik az összes találkozójukon hozták a stílusukat és azt gondolom, hogy az angolok elleni fináléban is ez a játék érvényesülhet. Ha így lesz, akkor meg is nyerik ezt az Európa-bajnokságot, én erre fogadnék. Klubszinten a Barcelonának szurkolok,  s a katalán klub fiatalja, Yamal ezen az Eb-n egy szinttel magasabbra lépett.

Kepe Tibor, a Nagykanizsai Olajbányász SE 30 évvel ezelőtt NB I-be jutott csapatának kapitánya személyes élményeket is szerezett az idei tornáról.

– Ott lehettem Stuttgartban a magyar–skót meccsen és életre szóló élményekkel gazdagodtam – mesélte. – És nem is csak a pályán történtekre gondolok, mert olyan barátságos emberekkel, mint a skót szurkolók, még nem találkoztam. A torna egészéről amúgy nincs jó véleményem, a biztonságra törekvés, a rengeteg oldalpassz förtelmesen unalmas. Néhány csapat üde színfoltot jelentett, az osztrákok jól játszottak, sajnáltam a kiesésüket, s ugyanígy a törökökét is. A magyar válogatott az utóbbi időkben magasra tette a lécet az eredményeivel, most viszont egyszerre jelentkezett minden hiba, amit korábban sikerült kiküszöbölni a játékból. De nem történt tragédia, hiszen így is majdnem továbbjutottak a csoportból. A két elődöntő már jó meccs volt, ezért bizakodom, hogy a döntő sem csak a tét miatt lesz majd emlékezetes. A favoritjaim a spanyolok, ők az egész Eb-n élvezhető futballt nyújtottak, bár nem lesz könnyű dolguk, mert az angol csapat is javulóban van.

„A Bányász” említett, NB II-es bajnokcsapatának mestere, Keszei Ferenc ötödik éve Balatonkeresztúron él, ám sem Zalától, sem a futballtól nem szakadt el: a jövő héten kezdi a munkát a Semjénháza vármegyei I-es gárdájának élén. És természetesen követte az Eb-t is, bár:

– Be kell valljam, volt néhány meccs, amit kikapcsoltam, annyira unalmas volt nézni a „hatszázezer” oldalpasszt. Legutóbb az 1990-es évek elején, az olasz catenaccio korában állt a taktika fókuszában ennyire a biztonság, sok edző újra felismerte, hogy lehet nyerni 1-0-ra is, és minden mást felülír, hogy a kapujukat megvédjék a góltól és várják a nagy esélyt kontrából, vagy rögzített helyzetből. Sajnálom és remélem, hogy még az én életemben visszanyeri becsületét újra a támadójáték. Gondot jelent az is, hogy sok játékos kifacsarva, túlságosan fáradtan érkezett a tornára. Itt említhetem a magyar csapatot is, melynek eddig eredményes játéka alapjaiban rendült meg azzal, hogy a védelmében a sérült, sérülésből visszatérő, illetve meccshiányos játékosok olyan hibákat követtek el, amiket mostanában nem szoktak. Egyetlen csapat volt, a spanyol, melynek minden meccsét élveztem, épp ezért a döntőben is nekik szorítok. Az angolokra nagyon dühös voltam, mert a futballt csalva vergődték végig az Eb-t, de tagadhatatlan, hogy az elődöntőben nagyot javultak. Az sem lehetetlen, hogy ez részükről szándékos formaidőzítés volt, akkor pedig különösen emlékezetes esténk lesz vasárnap.