Lelke van a jó orgonának

Teleki Miklóst hazánk legjobb orgonaművészei között tartják számon. A művésszel a hévízi Szentlélek-templom mellett futó sétány egyik padján beszélgetünk. Nem véletlenül, ugyanis visszajáró vendég itt: hetente hallhatja csodás játékát a fürdőváros közönsége.

- Három sikeres hévízi év van már mögöttünk - bocsátja előre az orgonaművész. - S ennek az időszaknak az egyik legfontosabb, legszebb élménye számomra, hogy ezeket a koncerteket újra és újra sikerrel megtarthatjuk, fejleszthetjük.

A közönség színes: a magyar vendégek mellett sok a külföldi, orosz, német és angol, de nem ritkán egészen Japánig és Amerikáig viszik magukkal a művész jó hírét, aki persze maga is járja a világot. Meséli: életében fontos fejezet a fővárosi Szent István-bazilikabeli koncertsorozat. Emellett külföldi felkéréseket is kap, emlékezetes élményként tartja számon például passaui hangversenyét, a dóm orgonája ugyanis Európa legnagyobbja. Szívesen gondol vissza amerikai fellépéseire, ahogy a francia katedrálisokban való zenélés is örök emlék számára.

- A hévízi koncertek mindig mások, mint például a bazilikabeliek. Úgy veszem észre, itt műértőbb a közönség, a többség tanult zenét, vagy rendszeresen jár hangversenyekre, míg Budapesten sok elsőkoncertes látogatónk van.

Teleki Miklós szerint a hévízi Szentlélek-templom orgonája a balatoni régió egyik legkiválóbb hangszere, amely hagyományos elvek alapján, művészi tervezéssel és kivitelezéssel készült. Öröm rajta játszani...

Teleki Miklósnak, bár hetente visszatér, Hévíz felfedezésére kevés ideje jut. Igaz, koncert előtt mindig tesz egy kiadós sétát feleségével, Klárával.

- Nem ismeretlen terep számomra a város, gyerekkoromban sokszor jártam itt szüleimmel, felnőttként pedig szakmai életem egyik legfontosabb részévé vált. A Szentlélek-templom gyönyörű, s orgonája a balatoni régió egyik legkiválóbb hangszere. Igazi mesterhangszer, amely hagyományos elvek alapján, művészi tervezéssel és kivitelezéssel készült. Öröm rajta játszani, lelke van.

Teleki Miklós azonban nemcsak játszik, tanít is. Mint mondja, az orgona a legnehezebb hangszerek egyike, hiszen nemcsak a kezek, a lábak munkája és összhangja is fontos, mindez pedig sok-sok évnyi kemény gyakorlást, kitartást igényel, így menet közben sokan feladják. Ő azonban kitartó volt. Már csak azért is, mert szülei más pályára, az apai hagyományt továbbvivendő, sebésznek szánták. Ám Teleki Miklós már az általános iskolában, egy énekórán hallgatott Bach bakelitlemez hatására eldöntötte: orgonaművész lesz. Nem volt könnyű dolga: a 80-as évek elején, mivel klerikális hangszernek számított, a fővárosban mindössze egy zeneiskolában működött orgona tanszak. Oda kezdett el járni, majd a gimnázium után a Zeneakadémiára, ahol Lehotka Gábor orgonaművész növendéke lett, diplomáját 95-ben szerezte meg. Nyolc esztendeje Siófokot választotta otthonául, ahol kinevezték az evangélikus Makovecz-templom orgonaművészévé. Ahogy egy interjúban fogalmazott, cerberusként őrzi a lelkésszel együtt a csodálatos környezetben lévő mesterorgonát . S a zene és a közösség iránti alázatát mutatja, hogy - protestáns lévén - vállalta: ha a szükség úgy hozza, ellátja a kántori szolgálatot is a templomban, ahol egyébként sokat és szívesen gyakorol. Ez az ő aranyfedezete, a folyamatos tréningezés, jegyzi meg.

- Ha egy befutott művész egy ponton megáll, és megveregetve a saját vállát hátradől, akkor ott van vége a karrierjének - vallja Teleki Miklós, aki a legnagyobb virtuózokat, köztük példaképét, Cziffra György zongoraművészt említi, ő még halála előtt is 5-6 órát gyakorolt naponta. - Áldásos idő, amikor odaülhetek a hangszerhez, és ezt minden nap újra és újra ugyanígy érzem. Általában napi 3-4 órát gyakorolok, de gyakran előfordul, hogy ez 7-8 órára nő. Csinálhatnám persze másképpen, de én csak így tudok nyugodt lelkiismerettel kiállni a közönségem elé

A nagy kedvence ma is pályájának elindítója, Johann Sebastian Bach, műveit több szólóalbumon is megörökítette.

- Számomra meghatározó szerző, háromszáz év távlatából is érződik rendkívüli tudása, zsenialitása. Mikor játszom a műveit, mindig megrendülök és elérzékenyülök. Hatalmas adomány az életemben, hogy ilyen kincsek közt dolgozhatok.

Teleki Miklós úgy látja: van igény a minőségi, klasszikus, komolyzenére ma is, az mindig megtalálja a közönségét. A könnyedebb darabok felé, teszi hozzá, az orgonistáknak nehéz nyitni, hiszen, bár a hangszer lehetővé teszi a műfaji sokszínűséget, a templomi helyszínek eleve feltételeznek és elvárnak bizonyos komolyságot. Kísérletek persze vannak. Az idei siófoki tavaszi fesztiválon például Apáti János jazz-zongoristával crossover koncertet adtak, amelyben a New Orleans-i jazz keveredett a klasszikus orgonaművekkel, de jazz-improvizációként felcsendült például Lehár Ferenc Vágyom egy nő után című operettslágere. S Teleki Miklós játszott orgonán tangót is. A közönség pedig hálásan fogadta a koncertet. Ám ezzel, jegyzi meg, mindig óvatosan kell bánni.

- Van, ahol kifejezetten igénylik a széles repertoárt, másutt szigorúan megszabják, mit lehet előadni és mit nem. Protestáns templomban például nem mindig örülnek egy Ave Mariának, hiszen a Mária-kultusz nem része a hitüknek. Máshol elvonatkoztatnak a zene teológiai jellegétől. S ugyanúgy persze egy katolikus templomban vagy egy zsinagógában is megvannak a hitvallásbeli kötöttségek.

A szakmai kihívásokról elmondta: egy sor mű van , amit szeretne a következő egy évben megtanulni. Előirányozta például Mendelssohn B-dúr orgonaszonátáját, és az ősz feladatai közé tartozik több Liszt- és Bach-darab is. Zongoratanulmányait pedig művészdiplomával szeretné lezárni, hisz, bár korábban az orgona mellett tette le a voksát, most, elütve a 45-öt és közeledve az 50-hez , magasabb fokra emelné zongoratudását is. Mindeközben folyamatosan koncertezik, játékát országszerte évi 70-80 hangversenyen élvezheti a közönség.

- Úgy látom, ez a mennyiség hosszú távon is tartható, amíg a Jóisten ad hozzá erőt és egészséget meg szellemi kondíciót