Dr. Besenczi Árpád: „Én szeretem, ha munkabéke vesz körül”

Hogy bevált-e? Az újrázás mellett az is igazolja, hogy szinte mindenki Besinek szólítja.

Dr. Besenczi Árpád (54) Jászai-díjas színművészt, rendezőt június 12-én újabb öt évre nevezte ki igazgatónak a zalaegerszegi önkormányzat a Hevesi Sándor Színház élére.

– Milyen eredményeket tart számon a közönség, a társulat, a szakmai szempontok alapján?

– A legfontosabb, hogy a színház működőképes, áll a lábán, annak köszönhetően, hogy a nézők nem pártoltak el, sőt, egyre többen vannak. Eszerint sikeresek vagyunk, s remélem, leszünk is. A bérletszám növekedése nemcsak statisztikai adat, hanem látható: csak akkor kapjuk fel a fejünket a színpadon, ha egy-két üres helyet látunk, hiszen szinte folyamatosan telt ház előtt játszunk, ez a társulatnak természetes. Nem csak Egerszegről, vidékről, más megyéből is járnak hozzánk, holott az utazást egyre nehezebb megoldani, s bár igyekszem, egyelőre még gond. Előfordult, hogy nem kezdtünk el előadást, míg meg nem érkezett a busz vidékről. A szakma is jelezte elismerését az utóbbi években a színház művészeinek megítélt díjakkal, fesztiválmeghívásokkal. Nem lesz ettől több pénzünk, nézőnk, noha fontos a szakma figyelme, hisz 220 kilométerre a fővárostól dolgozunk. Ez nagy tehertétel. Régebben megszerveztük a kritikusok leutaztatását, ma ez egyeztetési akadályba ütközik. A társulatban minimális a fluktuáció, stabil, összeszokott gárda, melléjük fiatalokat is igyekszünk idecsábítani, be kell valljam, nem könnyű. Masszív, kitűnő középgeneráció erősíti a csapatot, s azt is érdemes megjegyezni, hogy Kováts Dóra és Magyar Cecília diplomát is szerzett eközben. És az idősebbekre is büszkék lehetünk.

– A szakmai sikereket fémjelzik a hazai és nemzetközi elismerések, díjak, fesztiválmeghívások. Ezekkel miként találták meg a színházat? A POSZT, a Deszka, a Vidéki Színházak Fesztiválja és Balogh Tamás, Ecsedi Erzsébet, Czegő Teréz s az Ön díjára gondolok.

– A POSZT tanácsadó testületének 4 éve tagja vagyok, Hegedűs D. Gézával együtt dolgozunk ott, Czegő Teréznek a Gobbi Hilda-díjat itt Zalaegerszegen ő adta át személyesen. A Vidéki Színházak Fesztiválján az Ötödik pecsét, a Közellenség és Balogh Tamás (Caligula helytartója), valamint az Üveganyával én is nyertem díjat. Az ASSITEJ gyermekfesztiválon Kátai Kinga és Madák Zsuzsanna kapott díjat. A POSZT-on a Színésznőkkel voltunk utoljára, legutóbb az Advent a Hargitánt javasoltuk. Jövőre elvihetjük a Windsori víg nőket Gyulára, de erős logisztikát igényel.

– Milyen szempontok szerint indul neki a következő 5 évnek?

– Én csinálni szeretem a színházat, nem beszélni róla. Vezetőként át kell látni a működését, de azért vannak jó szakemberek körülöttem, hogy ebben segítsenek. Meg vagyok elégedve, minden feladat felelőse kitűnően teszi a dolgát. Ha jó a kommunikáció, eredményesek vagyunk. Szeretem a munkabéke szót, ez a kulcsa a jó hangulatnak, a sikernek. Egymást fúrva nem lehet dolgozni. Abban sem hiszek, hogy a színész szorítva jó, hogy akkor hozza ki magából a maximumot. Azt vallom, ha a munkában rendben mennek a dolgok, s a családi háttér is működik, az ember szereti a munkáját, az életét. A fő szempont az, hogy minden néző találjon kedvére való darabot. Nehéz, meg kell mondjam. Akad kritika: ha dráma van, miért az, ha operett, miért az. Mi a nívónak, a minőségnek és a műfaji sokszínűségnek szeretnénk megfelelni, ez mozgatja a rendezőválasztást is. A társulat összetétele is figyelembe veendő, fontos, hogy mindenki kapjon jó szerepet, amiben megmutathatja magát. Végül meg kell felelni a gazdasági mutatóknak is, tartanunk kell a költségvetési főszámokat. A műszaki lehetőségeink is korlátozottak, például úgy játszottunk Evitát és A muzsika hangját, hogy a hangosító apparátusunk bizony már hagy kívánni valót maga után.

– Az idei évad darabkínálata milyen szempontok szerint alakult ki? Jelenleg nincs művészeti vezető, dramaturg a színházban. A darabkeresés hogy zajlik? Van-e terv e művészeti posztok betöltésére?

– Amikor elkezdtem itt a munkát, akkor sem volt művészeti vezető, én neveztem ki. Sok helyütt nincs, én most nem is kívánok alkalmazni művészeti vezetőt. Pedig sokan jelentkeznek most is. A darabokat odafigyeléssel, nyitott szemmel járva, sok szöveget olvasva választom ki a felkért rendezők bevonásával. Egy mondat a múltról: Sztarenki Pál volt művészeti vezető szakmai munkáját nagyra értékelem ma is, emberi gondok miatt kellett lezárnunk a kettőnk munkakapcsolatát. De örülök a sikereinek. Az évadról: a szórakoztató és a gondolkodtató darabok jó arányát igyekszünk megtalálni, méghozzá úgy, hogy nincsen stúdiótermünk, noha ez lenne a komolyabb darabok helye. A nézőink érzelmeire, értelmére egyszerre szeretnénk hatni, úgy remélem, sikerül is. Legyen kedves és tartalmas este, amit a színházban töltenek.

– Milyen lehetőségeket lát a vidéki színház elismertségére?

– Elsőrendűen a saját közönségünk előtt kell jól dolgozni, s ha néha ki tudunk lépni, el tudunk utazni, az bónusz. Népszínházi vagy nemzeti színházi felfogásban építkezünk, ha ezt jól tesszük, a közönségünk értékelni fogja. Én a színházat a közönségnek csinálom.

– A társulat számos kiemelkedő tehetséggel megáldott taggal rendelkezik. Hogyan tudja igazgatóként menedzselni őket?

– Minden évben felterjesztem azokat a kollégákat különböző díjakra, akiket érdemesnek tartok, más kérdés, mi valósul meg ebből. A saját erőmet mindig latba vetem.

– Milyen anyagi kondíciók közt dolgoznak, tekintettel a TAO támogatás megszűnésére?

– Anyagilag rendben vagyunk, pályázatokat is nyertünk, ebben az évadban 711 millió forintból gazdálkodunk. Az önkormányzati támogatás a tavalyinak felel meg, a központi támogatás esetében sem túl drámai a veszteség, a jegybevétel reményeink szerint emelkedik.

– A vendégművészeket mindig szereti a közönség. Mi kell a meghívásukhoz?

– Idén több ismert művész játszik, rendez nálunk: Sasvári Sándor, Funtek Frigyes, Koltai Róbert, Szalma Tamás. Sokakkal tárgyalok, figyelek, megszólítom a kollégákat. De bele kell, hogy férjen a juttatásuk a büdzsébe. Kapunk segítséget a zalaegerszegi vállalkozóktól.

– Elégedett a társulat szerkezetével?

– A csapat összetétele nagyon jó, szeretnénk minél több fiatal pályakezdőt is idecsábítani, s jó lenne a tagok fizetését megnyugtatóan rendezni. Ezt a problémát régóta szeretnénk orvosolni a gazdasági igazgatóval együtt.

– A színház nagy értéke a Tantermi Deszka, a jövő közönségének a nevelése. Most a Hevesiben „felnőtt” Mihály Péterre bízta. Mi a hosszú távú terv?

– Fontosnak tartjuk a Tantermi Deszkát, Mihály Péternél jó kezekben van, keresi és meg is találja az új, ifjúságnak szóló darabokat. Emellett részt veszünk a városi kezdeményezésekben, jótékony akciókban, előadásokban. Idén nálunk lesz a zalai Prima Primissima díjátadó gála.

– A Nyílt Fórum, a kortárs drámák felkarolása is a színház ismertségét növelte. Lesz-e újra, mi történt az ideivel?

– Hosszú szünet után visszatértek két évre, de most éppen Debrecenben valósul meg, a szervezők így döntöttek.

– Milyen munkák terhelik a színházvezetés mellett?

– Három darabban vállaltam szerepet, melynek egyikét rendezőként is jegyzem. A színház vezetése és a három pici gyermek nevelése áll az életem fókuszában.

Egy szál deszka…

„A Hevesi Sándor Színház 1983 óta működik a zalaegerszegi Kosztolányi úti (ma már Ruszt József alapító igazgató nevét viselő téren álló) épületben, ami az ötvenes években megyei művelődési háznak adott otthont. Utoljára 2000- ben esett át felújításon a ház, ami a néző- és a fogadó tereket érintette. Ekkor lett 400 férőhelyes, páholysorral ellátott a nézőtér. A 200 millió forintos állami forráshoz akkor a fenntartó megyei közgyűlés 30, a közadakozás 35 millió forintot tett hozzá. Mivel a két évtizeddel ezelőtti beavatkozás érintetlenül hagyta az üzemi területeket, azok mára korszerűtlenné, elhasználttá váltak. A színház és az új fenntartó városi önkormányzat Vigh László országgyűlési képviselővel karöltve öt éve próbált forrást találni a felújításhoz. A kormány 2018 december végén két határozattal döntött arról, hogy a Hevesi Sándor Színház felújításának megterveztetéséhez 255 millió forintot biztosít a Modern városok program keretében.” Idén januárban jelentek meg e sorok lapunkban, azzal, hogy a nagyszabású munkálatok három különböző nyílt EU-s közbeszerzést igényelnek, ami azt jelenti, a tervek 2020 tavaszára készülhetnek el, a kivitelezés pedig legalább 2023 végéig tart. A bekerülési összeg is elhangzott, de épp az időfaktor miatt csak irányadónak vehető a 3,5 milliárd forint. Mindenesetre arra számítunk, hogy mondjuk négy-öt év múlva korszerű épületben örülhetünk sok új színésznek, sok új darabnak. Készülhetünk forgószínpados, új lámpasoros, számítógép vezérelte világításos, XXI. századi hangosításos, zsinórpadlásos káprázatra, teátrumi csudákra.

Az egerszegiek szeretik a Hevesit, türelemmel kivárják mindezt. Ennél többet is vártak a színházra a hetvenes, nyolcvanas években. Addig pedig értékelik, hogy egy szál kopott deszkán is születhet torokszorító vagy örömre derítő alakítás, ha Farkas Ignác, Balogh Tamás, Ecsedi Erzsi, Pap Lujza, Mihály Péter, Wellmann György, Kiss Ernő lép rájuk. És mind a többiek. Reméljük, a többi sem lesz végül „néma csend”, ahogy a Hamletben mondják.