2013.08.20. 10:33
A finom dödöllétől Fiuméig
A nyár felén már túl vagyunk, lassan belefordulunk a fesztiválszezonba, de a meleg elől továbbra is menedéket nyújthat egy jó kiállítás. Ha pedig leszáll az este és kicsit lehűl az idő, nincs is jobb a sétánál.
Mindebbe belekóstolhat, aki a következő napokban, hetekben ellátogat Nagykanizsára. A dél-zalai város talán legjelentősebb fesztiváleseménye a Kanizsai Bor- és Dödöllefesztivál, melyet idén ünnepelnek tizedszer.
Nagykanizsa árnyas fáival, széles tereivel és csobogó szökőkútjával kellemes hely a forróságban. Fotó: Szakony Attila
A rendezvényre szeptember 6-án és 7-én kerül sor. Az esemény központi szereplője mi más is lehetne, mint a dödölle, ez az ízletes vasi-zalai tájjellegű étel. Alapvetően főtt krumpli és liszt felhasználásával készül, az összegyúrt hozzávalókból evőkanállal nagyobb galuskákat szaggatunk, és hagymás olajjal meglocsoljuk. A tetejére kerülhet tejföl is, de vadpörkölttel az igazi. Nos, ebből az ínycsiklandó étekből nem szenved hiányt senki, hiszen hagyományosan bőséges mennyiségben készül belőle a fesztivál ideje alatt. A betevőért felelős Kanizsa és Környéke Gasztronómiai Egyesület elnökétől, Prikryl Józseftől azt is tudjuk, hogy a 2002-es rekord (akkor 2331 adag dödölle készült a város főterén) után most újabb csúcsra készülnek. Szeretnék beállítani a kétszer 26 órás folyamatos dödöllepirítás rekordját. Azoknak pedig, akik a kiváló ételeket tánccal mozognák le, számos, a Kanizsai Kulturális Központ és a Kanizsa Turizmusáért Egyesület által szervezett zenei program áll rendelkezésére. Így koncertet ad többek közt a Beatrice, a Back II Black, Ferenczy György és a Rackajam, valamint élőben lép fel a Belmondo zenekar.
Aki hűvösebb helyre húzódna el a világ zajától, annak a Thury György Közérdekű Muzeális Gyűjteményt tudjuk ajánlani. Annak is két kiállítását: a Nagykanizsától a Donig, illetve a Tengerre, magyar! Fiume emlékezete címűt.
Előbbi korabeli fotográfiákon mutatja be azt a heroikus küzdelmet, amit eleink - köztük a többségében zalai bakákkal feltöltött 9. hadosztály katonái - a Donnál folytattak az ellennel szemben. A nagyszámú áldozat, illetve a kevés túlélő hozzátartozói által rendelkezésre bocsátott fényképek kinagyított reprodukciói hátborzongató közelségbe hozzák a második világégés szenvedéseit.
Utóbbi, a Tengerre, magyar! pedig az egykoron az Osztrák Magyar Monarchia legfontosabb kikötővárosa, Fiume emlékét idézi meg. Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió nyugalmazott külpolitikai szerkesztője családi kötődés alapján szerelmesedett bele Fiumébe (a mai Rijekába): szülei velencei nászútjukra igyekezve itt pillantották meg először a tengert, az égszínkék Adriát. Otthon aztán újra, meg újra visszatérő beszédtéma volt a város Skultéty Csaba pedig (immáron felnőttként) elkezdte gyűjteni a kapcsolódó relikviákat. Korabeli újságot, reklámplakátot, nyugtát, középiskolai bizonyítványt, kávézsákot, mindent, ami a fiumei magyar múltra emlékeztet. Arra a múltra, aminek része volt Nagykanizsa, az akkor még nagy számú zsidó lakója által felvirágoztatott kereskedőváros is.
A Grünhut és Tsa. gabonakereskedelmi cégnek például saját áruszállító gőzhajója állomásozott Fiumében, a kanizsai sörgyár pedig 40 (!) kocsmát működtetett a tengerparton. Volt hát miből meríteni Csaba bátyánknak, aki értékes gyűjteményét teljes egészében a magyar államnak ajándékozta. Ez a kiállítás érkezett most el Nagykanizsára, s várhatóan az év végéig itt is marad.
Míg megtekintjük a két tárlatot, be is alkonyul. Ideje a sétának, a város megújult főtere, az Erzsébet tér nappal is gyönyörű, ám sötétedés után egészen más arcát mutatja. Érdemes gyönyörködni mindkettőben és az nem is kerül pénzbe.
