Felszaporodott a zalai ragadozómadár-állomány

A rendelkezésre álló adatok szerint míg 2015-ben minimum 983, maximum 1024 madarat figyeltek meg az ország területén, addig ez a szám idén már jóval ezer felett alakult. A határértékek a számlálás bizonytalansági tényezőiből fakadnak.

A XIII. Országos Sas-szinkron kapcsán dr. Szentirmai István, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság természetmegőrzési osztályának vezetője lapunknak elmondta: azt a hivatásos természetvédelmi szakemberek és civil szervezetek tagjai, önkéntesei közösen végzik.

– A sasszinkron lényege, hogy az ország teljes területén azonos időben próbáljuk meg összeszámolni a madarakat – magyarázta az osztályvezető. – Ehhez a valószínűsíthető előfordulási területeket, a madarak fészkelő és élelemszerző helyeit rácsháló szerűen kvadrátokra osztjuk fel. Egy ilyen kvadrát, vagy úgynevezett UTM-négyzet oldalainak hossza két és fél kilométert tesz ki. Természetesen így sem zárható ki, hogy ugyanaz a madár többször is bekerül az adatbázisba, hiszen mind a sasok, mind az egyéb ragadozó madarak viszonylag nagy területet repülnek át, ezért könnyen előfordulhat, hogy bizonyos egyedeket akár több megfigyelő is regisztrálhat.

A Magyar Madártani és Természetvédő Egyesület által összesített adatok szerint 2016 januárjában rétisasból legalább 789, legjobb esetben 884, parlagi sasból minimum 346, maximum 392 tartózkodott a megfigyelés időpontjában hazánk területén. Emellett hat szirti sast, illetve négy vagy öt fekete sast is sikerült észlelni, vagyis legkevesebb 1145 példány telelt a vizsgált napokon hazánk területén. A sasok számának emelkedése amúgy évek óta tapasztalható, s a növekedés nagyságrendje is közel azonos. A sasszinkron során az egyéb ragadozó madarakat is számba vették, a sasokon túl további 13 különböző ragadozómadár-faj körülbelül hétezer példánya került még be az adatbázisba.

Ami Zala megyét illeti, az itteni mutatók az országos tendenciánál is jobban alakultak, hiszen a tavalyi 46 rétisassal szemben ezúttal 84 egyedet regisztráltak, vagyis a számuk közel megduplázódott. A rétisasok mellett egy fekete sast, egy vándorsólymot, 107 egerészölyvet, illetve 13 kékes rétihéját figyeltek meg megyénk területén.

– Mi magunk is meglepetten tapasztaljuk, hogy mennyi rétisas telel most Zalában – mondta lapunknak a sasszinkron kapcsán a Magyar Madártani és Természetvédő Egyesület zalai csoportjának vezetője, Darázsi Zsolt. – Tavasszal, amikor az énekesmadarakat monitoroztuk, már felfigyeltünk arra, hogy egyre több helyen tűntek fel, még ott is, ahol nincs is jelentősebb víz a közelben. Azt nem tudjuk megmondani, hogy az itteni szaporulat duzzadt fel ennyire, vagy az enyhe tél miatt máshonnan jöttek ide, hiszen ahhoz a gyűrűzési adatokra lenne szükség, a rétisasok esetében viszont elég nehézkes a gyűrűzés. Jelenleg egy dolog biztos, úgy tűnik, hogy a rétisasok jól érzik magukat nálunk, s mi ennek nagyon örülünk.

Rétisasok Zalában jellemzően a Kis-Balatonnál, illetve a miklósfai halastavak környékén fordulnak elő, ám a fészkelőhelyeikről ennél pontosabbat éppen a madarak biztonsága és költésük zavartalansága miatt nem árulnak el a madarászok. Darázsi Zsolt így kérdésünkre csak annyit tesz hozzá, az említett helyek mellett ezúttal már a dombosabb területeken, akár a lakott területek közvetlen közelében is felbukkantak.

A hazánkban kuriózumnak számító, amúgy a Baltikumban fészkelő fekete sasból tavaly is sikerült észlelni Zalában – akkor két példányt is -, azt viszont, hogy ugyanazon egyedről van-e szó, a mostani megfigyelés során nem sikerült megállapítani.

A sasszinkron mellett a hazánkban fészkelő erdei fülesbaglyok állományának felmérésére is indult egy kezdeményezés, ez utóbbinak a Nimfea Természetvédő Egyesület volt a koordinátora. A szintén januárban lezajlott madármegfigyelés során a hazánkban mintegy harmincezerre becsült erdei fülesbagolyból 4300 példányt regisztráltak.