Zsugyel Kornél és Zsugyel-Klenovics Katalin közösen szolgálja az evangélikus gyülekezeteket

A háromgyerekes házaspár a Nógrád megyei Bánkról érkezett a zalai dombok közé.

- Hogy mi vezetett a lelkészi pálya felé? Az, hogy láttam, hatással lehetünk az emberek életére. Ezt a felismerést a szolgálat örömének megtapasztalása teljesítette ki – feleli az indíttatást firtató kérdésre ismerkedő beszélgetésünk kezdetén a Miskolcról származó Zsugyel Kornél.

Családjukban nem volt lelkész, édesapja közgazdász, édesanyja szociális gondozó volt, de három gyermeküket az egyházhoz vezették.

Zsugyel Kornél és Zsugyel-Klenovics Katalin  három gyermekükkel, Danival (9), Hanna Zorkával (7) és Marcellel (14 hónapos) Fotó: Katona Tibor

- Tulajdonképpen mindhárman az eget kutatjuk, a nővérem szintén lelkész, az öcsém pedig meteorológus... - halljuk a derűs kiegészítést. -  A konfirmálásomat követően érkezett a gyülekezetünkbe egy fiatal lelkész asszony, aki kiváló ifjúsági összejöveteleket tartott. Ezek hatására, s mivel a diósgyőr-vasgyári gyülekezet amúgy is kántor nélkül maradt, fejleszteni kezdtem hevenyészett billentyűs ismereteimet. Gimnazista éveimben reggelente felültem a rozoga, fűtetlen villamosra, kidideregtem a belvárosból a vasgyári templomba, s órákig gyakoroltam a vasárnapi énekeket. A gyülekezet nagyra értékelte az igyekezetemet, nekem szintén öröm volt, hogy számítanak rám, lényegében ettől szólt az ének... Akkoriban a vasgyár már nem létezett, jellemzően idősek jártak az istentiszteletekre. Sajnos az egyház fiatal arcát leginkább csak a fóti kántorképzőben tudtam megtapasztalni. Ott játszhattam el az első korált, s az is kiderült számomra, hogy ez nem zenei tehetség, hanem hit kérdése.

- Számomra egyértelműbb volt a választás, „beleszülettem" e hivatásba – kapcsolódik az iharosberényből származó Kata. -  A nagypapám évtizedeken át teljesített lelkészi szolgálatot Gyékényesen. Kicsi koromtól vittek az istentiszteletekre, s bár háromévesként még leginkább azt kérdezgettem, hogy mikor lesz vége, de megérintett a dolog.  Óvodásként a lelkészünket rajzolgattam, s ki is jelentettem, hogy én is ilyen szeretnék majd lenni.

Kishittanosként, konfirmandusként, majd ifjúsági tagként kapcsolódott a gyülekezethez, s hamarosan a gyerekeknek szóló bibliaórák tartásában is részt vett. Szintén nagy megerősítésként élte meg a kántorképzőt.

- A fóti kántorképző a zenei képzésen túl rengeteg lelki és közösségi élményt nyújt – mondják. - Az intenzív tanfolyam heteit olyannyira áthatja az ima, a prédikációk szelleme, hogy az élmény hosszú évekre feltölti az embert. Ráadásul kortársak közt vannak a hasonlóan gondolkodó 14-18 éves fiatalok.

Az ország két szélső csücskéből induló életük a budapesti teológián, vagyis az Evangélikus Hittudományi Egyetemen kapcsolódott össze.

- Ötödévem után, 2003-ban házasodtunk össze, majd 1 év 1 hónapos nászútra mentünk... – avat be a férj. Pályázat útján ugyanis egy hónapos intenzív német nyelvtanfolyamot nyertek el Bécsben, amit egyéves németországi ösztöndíj követett Neuendettelsauban. A bajor evangélikus egyház minden évben finanszírozza két magyarországi teológus tanulmányútját, mely során bekapcsolódhatnak az ottani képzésbe.

- Kiváló alkalom volt a látókörünk szélesítésére, bepillanthattunk az ottani egyházi és kulturális életbe, az ember elgondolkodhatott a hasonlóságokról és a különbözőségekről  – mondják, hozzátéve, hogy az evangélikus egyház kifejezetten szorgalmazza az ilyen fajta tapasztalatszerzést. Kornél egy rezesbanda harsonásaként is szolgált temetéseken, istentiszteleteken, Kata pedig, korábbi zeneiskolai tanulmányait megtoldva, a hegedű bűvölésébe kóstolhatott bele. Neuendettelsauban élt ugyanis a 20. századi egyházzene kiemelkedő alakja, Gárdonyi Zoltán leánya, Gárdonyi Hajna, akivel barátságba kerültek.

- Nagy szeretettel és igyekezettel próbálta bebizonyítani, hogy felnőttként is kezemhez nőhet a vonó, de az eredmény inkább szép emlék, semmint komolyabb hangszeres felvértezettség lett – idézi fel nevetve a feleség.

Miután hazatértek, a gyülekezetben töltendő hatodévet Zsugyel Kornél Budahegyvidéken töltötte, megtapasztalva a szolgálat rögösebb hétköznapjait is.

- Hajnalonta kapartam a jeget az autóról, hogy odaérjek a 10 kilométerre lévő Budakeszibe hittant oktatni, nulladik órában... - meséli. - Jó volt, vitt az ifjúkori hév, de ahogy eljöttem, megszűnt a kora reggeli hittan.

Amikor Kata is teljesítette hatodéves szolgálatát a rákospalotai gyülekezetben, felajánlották számukra a nógrádi Bánk megüresedett szolgálati helyét. Kilenc évet töltöttek ott, megszületett három gyermekük, Dani (9), Hanna Zorka (7) és Marcell (14 hónapos).

De vajon miként kerültek Zalába?

- Részünkről ez tudatos vállalás volt – reagál Zsugyel Kornél. - Az evangélikus egyház nem rendeli ki a lelkészeit, személyes döntések sora vezet a választáshoz. Mi úgy határoztunk, a jövőnket Zalához kötjük.

- Számomra fontos volt, hogy kicsit közelebb kerüljek szülőfalumhoz, Iharosberényhez, hiszen máig ott él édesanyám és 92 éves nagymamám – kapcsolódik Zsugyel-Klenovics Katalin.

A megyeszékhelyről, a zalaiakról, s a gyülekezetekről szerzett első benyomások felől érdeklődve meglepő válasz érkezik.

- Úgy tartják, egy gyülekezettel három év alatt lehet megismerkedni, ehhez mérten mi még nagyon az elején vagyunk. Zalaegerszegen 800 fős a gyülekezet, templomba is eljárnak 80-90-en. Ha mindenkivel csak egy-egy órát beszélget az ember, az is eltart egy ideig, s hol van ez még a megismeréstől... De nagyon jók az első benyomásaink, katolikus kollégánk, Kürnyek Róbert mondta is, majd meglátjátok, hogy Zalában jó dolog lelkipásztornak lenni. Már sejtjük, hogy mire gondolt. Az emberek ugyanis itt rendkívül nyitottak, barátságosak, jó kedélyűek. Bemegyek például délután fél ötkor egy drogériába, és mosolyogva fogadnak... Budapesten ez reggel is elképzelhetetlen, hát még a munkaidő vége felé.

- Idekerülésünk rengeteg intézni valóval, papírmunkával járt, s feltűnt az emberek kedvessége. Pusztaszentlászlón szintén kifejezetten barátságos fogadtatásban részesültünk mindketten –  egészíti ki Kata, hozzátéve, hogy férjével úgy osztják meg a szolgálatot, hogy Zalaegerszegen és Pusztaszentlászlón egyaránt mindketten kiveszik belőle a részüket. - Egy lelkész házaspár sok mindenben kiegészítheti egymást, más az én erősségem, más a férjemé. Ha ezek az erények mindkét gyülekezetben megjelennek, az csak gazdagíthatja a lelki életet.

A gyerekek szintén bekapcsolódnak a gyülekezeti életbe, de ez még nem jelenti azt, hogy ne tennének fel ugyanolyan meglepő kérdéseket, mint bármilyen más csemete.

- És ez jó – szögezi le az édesapa. - Örülünk, hogy természetesen nyilvánulnak meg, nyíltan kérdeznek. Próbálunk válaszolni. Olyan is van, hogy nem sikerül, máskor meg ők maguk találnak válaszokat.

Ha már kellően „belakták" új szolgálati helyüket, remélik, kedvelt elfoglaltságaikra is marad idejük. Katát a horgolás, varrás, patchwork köti le, korábban táskákat, babákat is készített. Kornél kész sportember, a futás, biciklizés, tenisz egyaránt kedve szerinti, hobbija pedig az autodidakta nyelvtanulás. A francia és a német elsajátítását követően most épp az angol nyelv struktúrájában búvárkodik.