Egy virágzó ország, amely különleges látnivalókkal várja a turistákat

Pedig a tengert leszámítva nincs olyan turistát vonzó dolog, ami Svájcban ne lenne megtalálható, nincs is túl messze tőlünk, s akad néhány egyéb tényező is, ami a kíváncsiságunkat birizgálhatja.

Az említett iroda egyébként abban látja az okot, hogy Svájc drága ország. Való igaz, ámbár melyik nem az a magyar átlagturistának? Mindenesetre ha az európai országokba indított társasutak árát vetjük össze, nem látunk számottevő különbséget.

A Rajna-vízesés a legnagyobb zuhatag Európában.

De hagyjuk az anyagiakat. Svájc különleges hely, igen gyakran hivatkozunk rá, s mindig pozitív példaként. Mi tagadás, irigyeljük a svájci jólétet, pedig tudjuk, nem az ásványkincsbőségben mutatkozó szerencsének köszönhetik. Aztán a demokrácia mintapéldájaként is emlegetni szoktuk, mert tetszik nekünk, hogy minden fontos és kevésbé fontos kérdésben a nép szava dönt. A turista, amikor a svájci határ felé veszi az irányt – van határ, mivel az alpesi állam nem tagja az Európai Uniónak –, szóval egy kicsit szeretne belelesni a svájci titokba is, ami persze nem lehetséges, meg kell elégednünk azzal, hogy láthatjuk az eredményét: a szép városokat, az évszázados és az egészen fiatal építészeti értékeket, a természet csodáit, amelyeket gondosan őriznek és hasznosítanak, azt a virágzó országot, amit kiválóan szimbolizál iparuk egyik fő terméke, a svájci óra. De említhetnénk a svájci bicskát is, a lényeg ugyanaz, olyat tudnak, amit más nem. Vagy csak előbb tudták, mint más...

Luzern egyik látványossága: a Kappelbrücke a világ legrégebbi fedett fahídja, az 1300-as években ácsolták a Reuss folyó fölé; 1993-ban leégett, de rekonstruálták.

Egy korlátozott terjedelmű úti beszámoló természetesen csak szemezgethet a látnivalók közül. Ha három csoportba sorolom az élményeket, az első központi elemei a hegyek. Hát persze, Svájc az Alpok országa. A Jungfrauból sikerült mintát venni, amely a Jungfrau-csoport egyike (a másik két csúcs az Eiger és a Mönch), 4158 méter magas. Ami az igazi érdekessége, hogy több mint háromnegyedéig vonattal is eljuthatunk, a fogaskerekű vasút Európa legmagasabban fekvő vasútállomásáig húzza a szerelvényt, a Jungfraujoch nevű „megálló" 3454 méterrel van a tengerszint felett.

A Via Mala, a szurdok aljára több mint 300 lépcsőn juthatunk, végigkísérve a türkizkék víz sziklákba vájt útját. Fotó: Szente Ottó

Nem muszáj persze olyan magasra mennünk, a hegyi vasútnak egész hálózata működik a környéken, 2000 méter körüli magasságban is találunk kilátópontot, ahol elidőzhetünk, kisebb túrákat tehetünk és persze gyönyörködhetünk a havas hegycsúcsok panorámájában, már ha nem burkolóznak felhőkbe. Ezen a szinten is találkozhatunk tehenekkel, nyakukban a jellegzetes – az ajándékboltokban ezer változatban visszaköszönő – kolomppal.

Hegyekből persze Svájcot járva bőven lesz részünk, az utak a híres hágókon, vadregényes alpesi tájakon keresztül vezetnek. Ahogy kijut vizekből is, s ezzel eljutottunk a második élménycsoporthoz. Ami kihagyhatatlan, az a Rajna-vízesés (Rheinfall), Schaffhausen közelében. Ez a legnagyobb zuhatag Európában, 23 méter magasról zúdul alá a hatalmas víztömeg, 150 méter szélességben. A zuhatag alatt tóvá terebélyesedő vízen sétahajózni is lehet, mi több, egy hajóval lehet eljutni a vízesés szélén kialakított kilátóteraszra, ahonnan mintegy alulról láthatjuk az alázúduló, a pára miatt folyamatosan szivárványt keltő zuhatagot, amelynek a hangja is lenyűgöző. A másik vizes élményt a Trümmelbach gleccservízesések kínálják, a Jungfrau közelében, a Lauterbrunnen-gleccservölgyben. Itt a patak a hegy gyomrában, a sziklák között vájt magának utat, több emeletnyi magasságban követhetjük nyomon a zúgókat. Hasonló élmény vár ránk, ha útba ejtjük az egyik Rajna-ág világhírű szurdokát, a Via Malát (az ördög útja): több száz méter mélyen tört utat magának a folyó, több mint háromszáz lépcsőn lelépkedve juthatunk a szurdok aljára, különleges élmény.

A látnivalók harmadik körét a városok alkotják, híresek, tele építészeti értékkel, természeti szépséggel – csaknem valamennyi svájci város tó körül épült –, látni kell őket, sétálni a falaik között.