Újra divatba jön a kéregfaragás – Szakmai tábor Gébárton

Miért is tenné, hiszen felívelőben kedvenc technikájának csillaga, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület (ZMNE) másodszor rendezett kéregfeldolgozó tábort Gébárton, az ő szakmai irányításával. Tavaly zajlott az első, és mindkét képzés a felkészülést szolgálja, hiszen 2020-ban épp a kéregfeldolgozás lesz a témája a VI. országos fafaragó kiállításnak és konferenciának, amit szintén a ZMNE hoz tető alá. A szakmai innovációt célzó törekvések e fórumon teljesedhetnek ki – tudjuk meg Devecz Zsuzsától, az egyesület munkatársától. A mostani, az NKA által támogatott táborba Budapestről, Keszthelyről és Egerszegről érkeztek résztvevők.

– A kéregmegmunkálás ősi technika, manapság kezdjük újra felfedezni. Előnye, hogy az alapanyaghoz könnyű hozzáférni, s a mai lakáskultúrához különösen jól illeszkednek ezek a tárgyak. Világtrend a natúr, természetközeli anyagok térhódítása, s a kéreg, a maga rusztikus megjelenésével nagyon is beleillik ebbe a vonulatba – folytatja Devecz Zsuzsa. – Szerencsére az egye­sületünkben több elhivatott művelője is akad a kéregfeldolgozásnak, a keszthelyi Jankovics Tamás népi iparművész pedig már évtizedek óta űzi kimagasló színvonalon.

Jankovics Tamás szinte a véletlennek köszönhetően botlott bele az alapanyagba a nyolcvanas évek derekán.

– A csillebérci táborban gyerekeket tanítottam faragni, s egyik nap besétáltam a környező erdőbe. Elém került egy kidőlt vadcseresznyefa, aminek már csak a kérge volt ép, a fa kipusztult belőle. Megtetszett, hazahoztam Keszthelyre, s nekiláttam feldolgozni. Fűszertartókat készítettem belőle, és mindjárt első alkalommal harmadik díjat nyertem velük az országos kiállításon. Ezután sok helyre hívtak oktatni és bemutatókat tartani, s terjedni kezdett a technika.

A fakéreg-feldolgozás történelmi időkre nyúlik vissza.

– Természetes, hogy használták az emberek, hiszen ott volt a kezük ügyében, csak lehasították a fáról, összetűzték valamivel, s már rakhatták is bele a terményt. Később sokat finomodott a felhasználás, egyre szebb tárgyak születtek. A fakéreg hihetetlen tág teret nyit a fantáziának, ékszerdoboz éppúgy készülhet belőle, mint sótartó vagy vízmerítő. Szépen kombinálható fával, és díszíthetjük is faragásokkal – mutat példaként egy kosfejes tárolót. – A nyír, a hárs, a nyár s az egyre inkább kipusztuló szil kérgéből nagyobb munkák készíthetők, de ha apróbb használati tárgyat szeretnék, elsősorban a fűzhöz nyúlok. Sok mindent meghatároz az éghajlat, Kanadában például csónakot is készítenek kéregből, de nálunk sajnos nem nőnek olyan fák…

A kéregszedés fő szezonja a tavasz, amikor a fákban megindul a nedvkeringés, augusztus 20. után azonban már nem adja kérgét a fa. A lefejtett anyagnak száradni kell, de nem túl sokat, hogy még engedelmes legyen.

Az egyhetes tábor során főként a város jurtájába – mely augusztus végén állandó otthont kap a Kézművesek Házában – készülnek tárgyak. Nem tudhatják pontosan, a honfoglalás idején milyen kéreg­edényeket használtak, de „érzik”: a funkcionalitás és a tartósság lehetett a fő szempont.

A technika új keletű hódolója a fafaragással már több évtizede foglalkozó Skáfár József.

– Jankovics Tamás fertőzött meg vele, két esztendeje – meséli az alkotó, akinek edényei számos zsűrizésen mesterremek minősítést kaptak. – Hogy mi ragadott meg benne? Talán az, hogy szabadabb, mint a fafaragás, több mozgásteret ad. Alapanyagként szeretem a fehér nyírfát, bár ezen az éghajlaton nem könnyű vele dolgozni. Nálunk túl gyorsan nő, s ezáltal nem lesz olyan hajlékony, mint északon. Kedvelem még a somfát, amit nem szokás ilyen célra használni, a diónak szintén nagyon szép a kérge, és legújabban szilvával kísérletezem, ezt még sose próbáltam. A megmunkáláshoz nem kellenek speciális szerszámok, alapvetően vésőket használunk. Meg persze az ötleteinket…