Kötődéseinkről beszélt Uzsalyné dr. Pécsi Rita Zalaegerszegen

A szakember Fontos vagy nekem! című előadása főleg a gyermeknevelés kérdéseiben segített eligazodni a hallgatóknak, akik többek között megtudhatták, hogy az egészséges élet feltétele a meggyökerezés. Emellett választ kaptak arra, hogy miként alakulnak ki életünkben a maradandó kötődések, s hogy azoknak milyen szerepe van a nevelésben. Az előadó arra is kereste a választ, hogy a kötődésünk – vagy annak hiánya - mennyire a függőség melegágya, miért szomjazzuk egyáltalán a kötődést? A résztvevők megismerték azt is, hogy mit jelent a társas intelligencia, valamint melyek az empátiát meggátoló és azt segítő tényezők.

– Társas lények vagyunk, kapcsolódásra vagyunk teremtve, erre nagyon fontos lenne odafigyelni gyerekkortól kezdve – kezdte előadását a neveléskutató. - A kapcsolódások szerencsére javíthatók, alakíthatók. Olyan alapszükségletről van szó, ami egész életünket meghatározza: a munkaerőpiacon való érvényesüléstől kezdve a pár- és baráti kapcsolatokon át az önbecsülésünket befolyásolja a kötődés képessége, ami egyébként folyamatosan tanulható. Sok minden segít bennünket abban, hogy egészséges kapcsolatokat alakítsunk ki még akkor is, ha gyermekkorban nem kaptunk annyi szeretetet. Sok adottságunk születésünktől kezdve arra ösztönöz, hogy minél jobban kötődjünk, kapcsolódjunk, ám sajnos a mai világban pont ezek az adottságok vannak a legjobban veszélyeztetve. Nemcsak a pandémiára vagy a mellettünk lévő háborúra kell gondolni, hanem ugyanolyan romboló hatású a tartós stressz például, ami főleg pszichoszomatikus betegségekben nyilvánulhat meg. A tartós stressz során sokkal kiélezettebb minden, kisebb a tűrőképességünk. Az utóbbi időben észrevehetően csökkent a kapcsolódási készségünk, az együttműködési képességünk, amitől sokan szenvednek. Ha nem tudunk jól kapcsolódni, akkor felerősítjük a különbségeket. A bezárkózás egy védekezési mechanizmus, ez természetes, ám ne feledjük azt se, hogy a nehéz időkben vannak rejtett erőtartalékaink.

Van-e megoldás a kötődések erősítésére, megújítására? Természetesen igen.

– Inkább kevesebb kapcsolatunk legyen, de azok minőségiek – folytatja dr. Pécsi Rita. - Fontos, hogy a kisgyermekeket már ilyen közegben neveljük. Nem kell őket mindenhova beíratni, leterhelni, inkább a családi kapcsolódások legyenek szorosabbak, az anyán kívül az apa nagyon fontos szerepet játszik a képesség elsajátításában. Tapasztalatok, élmények szükségesek a képességek kialakulásához, az érzelmi intelligencia ugyanis készség. Egyszerű módszerekkel fejleszthető és jó lenne már kisgyermek korban elkezdeni: fontos az szemkontaktus, az érintés, az ölelés, a közös játék, a közösen átélt élmények. Ugyanúgy kapjanak hangsúlyt a kevésbé boldog élmények, érzések is: tanulják, tapasztalják meg, hogy mi a megbocsátás, az újrakezdés, a kudarctűrés, amit játékban, mesében, drámafoglalkozás során is meg lehet jeleníteni. Ha megtapasztaljuk azt, hogy együtt lenni jó, akkor még a fájdalom sem olyan erős, mert van mellettünk valaki. S ezt megtapasztalhatjuk a családon kívül nagyobb közösségekben, társaságokban, akár a nemzetünket érintő eseményeknél. A meggyökerezést, a biztonságos kötődés kialakulását az segíti, ha érezzük, hogy befogadtak. Ez bizony egész életünket befolyásolja.

Az előadáson elhangzott még, az a cél, hogy maradandó kötődések jöjjenek létre, ne csak időleges kapcsolódások, az agyunk ugyanis csupán interakcióban, kapcsolatban fejlődik. Az ember életében vannak bizonyos időablakok, ami azt jelenti, hogy a fejlődés szempontjából az adott életkorban vagyunk igazán nyitottak. A születést követő első évünk nagyon meghatározó a kötődések kialakulásában, a biztonságos kapcsolatok meggyökereztetésében. A következő ilyen az óvodáskorban van. Négy-hatéves korban tehát nem az angol nyelvtanításnak, lovaglásnak és minden másnak van itt az ideje, hanem az egészséges kapcsolatok kialakításának. A csecsemők a szívből jövő válaszadásból tanulnak. Legnagyobb biztonságot az anya (vagy más gondozó közelsége) jelent, így szó szerint halálfélelme van, ha az édesanya nincs a közelben, mondta a szakember. A csecsemő a sírással nem manipulál, hanem egyszerűen a biztonságot adó szeretetet kéri. Ilyenkor alakul ki az idegrendszer (ami egész életünket meghatározza), s ha nem az egészséges kötődést tanulja meg, nem foglalkoznak vele vagy valamilyen oknál fogva nincsenek vele (kórház, gyermekotthon), akkor az sérüléssel jár.