40 éves az Ady-iskola rajztagozata

Ebben az évben ünnepli a belvárosi iskola művészeti tagozata létrejöttének negyvenedik évfordulóját. Magyar Hajnalka 1989-ben megjelent riportjával idézzük fel a jubiláló rajztagozatot.

„Maszatos ujjak, szétrágott ecsetvégek, nagy paszatok, földre csepegő festék… Alkot a gyerek. Ilyentájt rendszerint anyai szívbaj fenyeget, ám a végeredmény kedves-sutasága szinte mindig elsöpri a mérget. Minden gyermekrajzban rejtőzik ugyanis néhány csepp az eredendő őszinteségből, a felnőtt, komoly világ fonákságait kíméletlenül karikírozó lényeglátásból. S a határtalan bizalomból, szeretetből, amit így, gyermeknap tájékán különösen melengető érzés felidézni. – A gyermek számára a rajz az első és legtermészetesebb kifejezési forma. Van egy életszakasz, amikor érzéseit, élményeit, világlátását szavainál sokkal plasztikusabban hordozzák rajzai. Aztán szinte elfelejti ezt a nyelvet… Persze nem mindenki. Az a százötven gyerek, aki a zalaegerszegi Ady Endre Általános iskola rajztagozatára jár, bizonyára nem. Ezek a gyerekek látni fognak… (…) – A rajzolás lehetőséget kínál a gyerek számára, hogy a meglehetősen kötött iskolai keretek közt, végre valóban cselekedjen, hogy megfogalmazza önmagát! – veti fel Fischer György szobrászművész, aki szeptembertől az Ady-ban tanít. – Alkalom arra, hogy a gyerek megérezze, a sikerért teljesíteni kell, s ez rengeteg munkát igényel. Érdemes megfigyelni, hogy míg egy normál osztályban egy bizonyos feladatra tíz percet ha szánnak a gyerekek, s utána már nézegetnek, addig a rajztagozatosok négy órát is eldolgoznak ugyanazon. S ezek a gyerekek presztízskérdést csinálnak abból, kinek van ötlete, s kinek nincs.. Itt nem divat egymás másolása, a rajz, amit elkészít, az ő legyen, és senki más.” (Magyar Hajnalka 1989. május 27-én a Zalai Hírlapban megjelent riportjából részlet.)