Ludvig Nemzetközi Művésztelep: a kortárs művészeti élet meghatározó alkotói dolgoznak Kendlimajorban

Kendlimajor 25 évvel ezelőtt alakult át és lett falusias környezetből a művészet olvasztótégelye, ahol olyan miliő fogadja a betérőket, mely inspirációt ad. Az évek gyors sodrásában a vendéglátó Ludvig házaspár nem mindig fedezi fel a változásokat, ám a művészekre és még a látogatókra is nagy hatást gyakorol a kivételes környezet. Első utunk – szokás szerint – az étkezőbe vezetett, ahol egy hosszú asztal végén telepedtünk le Ludvig Klárával, a művésztelep házigazdájával beszélgetni. Közben a háttérben Korbely István és Sebestyén János festőművészek jazz-zenei aláfestést biztosítottak a beszélgetésünknek, majd P. Kovács Péter egy szál akusztikus gitárjátékát hallhattuk fél füllel.

25 éves a Ludvig művésztelep

– Ilyenek a reggeleink, vagyis nyugodtak és feltöltenek a napok kihívásaira – utalt a művészek zenei játékára Ludvig Klára. – Ilyenkor, hogy a végéhez közeledünk, kicsit összeszorul a szívem. Sokkal jobban szeretem a felkészülés és a várakozás időszakát, no és azt, amikor együtt lehetünk. Persze ilyenkor már titkon azon gondolkozom, hogy miként alakulhat a következő művésztelep, a jövőnk. A 25 év nagy idő, férjemmel, Ludvig Zoltán festőművésszel gyakran elgondolkoztunk azon, merre tartunk, hiszen ez egyfajta terhet tett ránk. Az elmúlt napokban ajánlottak az arab világból egy fiatal festőművészt, valamint két orosz tehetséges alkotót, vagyis megvan a folytonosság. 

Kiemelte: a változásoktól nem kell tartaniuk, hiszen az mindig felvillant egy új irányt és lehetőségeket ad, kihívásokra készteti őket. Ettől pedig most sok energiát kaptak.

A visszatérő művészek szeretnek együtt dolgozni

– Ha a mostani művésztelepre fókuszálunk, akkor pedig azt lehetett érezni, hogy egy nagyon bensőséges, mély tartalmú művésztelepen lehetünk túl, ahol rengeteg alkotás készült – Zoltán szerint ezek az alkotások soha nem készültek volna el, ha az alkotóink nem itt élnek két hétig. A műterem, a dél-zalai táj színei és illatai, egymás közelsége, barátsága olyan kohézió, mely másfajta inspirációkat hív elő a művészekből. Sok alapító tag mellett a visszatérő alkotók egyfajta művészeti kolóniát képeznek, ismerik egymást és ettől talán még jobban szeretnek együtt dolgozni. Ha melléjük érkezik a jövőben néhány új arc, attól az összetartásuk még erősebb lehet.

Együtt rezegnek

A művészeti galériába lépve mindig a jól ismert fanyar, ám kissé édeskés festékillat – másoknak talán szag – üti meg az újságíró orrát. S ott a Ludvig Klára által elmondottak azonnal megerősítést nyertek: az alkotók egymástól néhány méterre, vagy inkább lépésre együtt rezegtek, rajzoltak, siklottak az ecsetek a vásznon, mások különféle anyagokból összeállított struktúrákkal igyekeztek egyedi karaktert adni a festményeknek. Mégis mintha együtt, egy ritmusra dolgoztak volna.

Egy életből másfél év Kendlimajor

– Kendlimajor az életem fontos része, a második otthonom, a múltkor kiszámoltam, hogy mintegy másfél évet töltöttem itt az eddigi életemből – mondta Korbely István szarvasi festőművész. – Rengeteg élmény és barátság köt ide, hiszen az első pillanattól kezdve ennek a varázslatnak a része lehetek. Folyamatosan változó művész vagyok, szeretem a kísérletezést. Állandó útkeresés az enyém, bár lehet, hogy azt soha nem találom meg. Mindig van jobb, magamhoz képest szeretnék jobbat alkotni. Ez határozza meg a festészetemet.

A békési Csuta György festőművész szintén alapító, aki szerint a dél-zalai lankák között eltöltött két hét mindig pozitív életszemléletet adott neki. Jó érzésnek tartja, hogy ilyenkor találkozhat barátokkal, kollégákkal, és egy évre feltöltődik.

Egy kilapított energiaitalos doboz adott ihletet

– Fontos, hogy legyen egy olyan kapocs, ami összeköti az alföldi embert a dunántúlival – mesélte. – Mindenki általában valami újjal, vagy mással próbálkozik ilyenkor. Most épp lehajoltam egy kilapított energiaitalos dobozért, mondtam "Hell(ó)", és az egyik képem fő motívuma lett. Egyfajta színes kavalkádot álmodtam, de a házam padlásáról előkerült születési anyakönyvi kivonatokat is beépítem a képeimbe, melyek különös utazásra hívják majd a nézőket.

A fiatalabb generációt képviselő, de évek óta visszatérő Szőke Péter Jakabra a szokásos módon hatott Kendlimajor. Vagyis eltelítette energiával és jókedvvel, az év egyik csúcspontja számára. Kifejtette: hat képet készített, melyek fő eleme a napraforgó volt. Az absztrakt alapokon a figurális felé mozdul el, de mégis megtartja ezt a szabad festői világot.

Univerzumok találkozása a művésztelepen

– Váratlan koncepció, ami ezen a művésztelepen ért engem – fogalmazott Verebélyi Diána szentendrei festőművész. – Azt gondoltam, hogy a tavalyi irányvonalhoz hasonlóan folytatom a női kalapos képeimet. Mellette elkezdtem kísérletezni csurgatott technikával, ám ez nem annyira jött össze, mellé a festékfújást alkalmaztam és valahogy időközben bevillantak a női arcrészletek. A konstruktív stílust ezzel a gesztusfestészeti kavalkáddal vegyítettem, s ehhez jött a realisztikus ábrázolás. Tőlem új, de nem szokatlan váltás, és az életem eddigi összes stílusa benne van az Álmaink című sorozatomban. Nos, erre is képes Kendlimajor, a hely, ami olykor univerzumokat nyit a művészek képzeletében.

A zárókiállítást június 15-én, szombaton 19 órakor tartják Kendlimajorban, ahol Frimmel Gyula zalaegerszegi grafikusművész méltatja az elkészült kortárs alkotásokat.