Olimje varázsa: szarvasetetés, patikamúzeum és csokigyár

A legtöbb rövid motoros kirándulásunk valahogy mindig Szlovéniába vagy azon át vezet. Változatos domborzat, hegyek, mezők, síkságok, tengerpart. Egyszóval minden, ami a turista szeme szájának ingere. Tavasszal még a Skalca-vízesés varázsolt el, ám most az új szerelem Kelet-Szlovéniában a Podčetrtek mellett található Olimje, amely 1995-ben az egykori Slake és Sopote települések egyesülésével jött létre. 

Podčetrtek és környéke Stájerország hagyományos régiójának része, kedvelt termálvizes paradicsom, illetve kerékpározni, lovagolni, kirándulni lehet. Ám minket most a szarvasok hívtak, pontosabban a Jelenov Greben vendégház, turistacentrum és állatpark. 

Olimje, ahol szelíd szarvasok esznek a kezünkből

Kicsiknek és nagyoknak életre szóló élmény ezeknek a pompás állatoknak a közelsége. Magyarországon hasonló élményben a somogyi Bőszénfán, a Zselic szívében volt részünk, igaz, ott etetni nem lehet az agancsos állatokat, csupán sétálni közöttük. 

Itt Szlovéniában, megérkezésünk után a dombtetőn fekvő Jelenov Greben étterem-vendégházban ebédeltünk. A nyolc hektáros birtokot egy kapun keresztül közelíthetjük meg, parkoló több helyütt, az autók között pedig a békésen sétáló szarvasok. Akár Japán, jut eszünkbe. A szlovén turistatanya csordája ma már mintegy 100 egyedből, szarvasból, őzből és muflonból áll. A tulajdonosok a horvátországi Brijonból 1989-ben hoztak először szarvast a birtokra. A megművelt területek legeltetésére, rendben tartására vásároltak szarvasokat, aztán hamar igazi turistalátványossággá vált ez a vállalkozás. A tulajdonosok itt nemcsak az állatokról gondoskodnak, hanem biozöldségeket és lekvárokat készítenek.

Az étteremben elfogadható ár, ínycsiklandó étlap, ám nekünk valahogy – ki tudja miért – nem igazán volt kedvünk szarvashúst enni. A finom és bőséges ebéd után a kávézó melletti ajándékboltban a helyi termelők kincsei – pálinka, szárított gomba, méz, gyógyteák, házi húskészítmények –, a tökmagolaj és a cseresznyepálinka mellé természetesen a szarvasoknak szánt 1 eurós kukoricacsomagot vásároltuk. A táppal felszerelkezve sétáltunk a dombon, míg a patások vígan szemezgettek a markunból. Micsoda idilli állapot. S valóban, mintha csak a paradicsomban lennénk, a fűben pihenve körülöttünk a barátságos, emberhez szokott szarvasok, őzek, muflonok (persze a gidákat simogatni tilos), előttünk pedig mesés látvány: Olimje kastélya és kolostora.

A kolostor és az egyik legrégebbi patikamúzeum 

A Rudnica-hegy alatti birtokról a völgybe sétáltunk le a szarvasetetés után a messziről világító, kékes-szürkés és fehér vakolatú kolostorhoz. Az épület és az aranyozott-fekete barokk oltáráról híres Mária mennybemenetele zarándoktemplom mindig nyitva áll a látogatók előtt. Ottjártunkkor éppen esküvőt tartottak, alig egy óra múlva a következőt. A belső udvaron, a kerengőben szerzetessel találkoztunk, aki a lakrészébe sietett, láthatóan hozzászokott a turistaáradathoz és kíváncsiskodó tekintetetekhez. 

Európa harmadik legrégebbi patikája, korabeli eszközökkel és a míves mennyezeti freskóval. Fotó: Mozsár Eszter

Az eredeti épületet a történeti feljegyzések először 1208-ban említik, egykor kastély volt. A Olimje-kolostort és a zarándoktemplomot a horvát Lepoglavából származó pálos barátok népesítették be, a freskók, bútorok Anton Lerchinger Rogatec mester munkái. A pálos szerzetesek 1665-ben kezdték el építeni a barokk templomot, amely tíz év alatt készült el. A presbitériumban álló nagy oltárt Mária mennybemenetele tiszteletére szentelték. Szlovénia egyik legnagyobb, fekete hátterű, három szintes aranyozott oltára 1680-ban készült. A főoltár környékét 1740-ben díszítették. Ezek a szerzetesek művészetükről és gyógyászatukról voltak híresek. A patikát ma múzeumként látogathatjuk, ez Európa harmadik legrégebbi patikája a párizsi és dubrovniki után. Mennyezetét ugyancsak míves freskókkal díszítették. Érdekesség, hogy a készítményekhez a közeli gyógyforrást használták fel. A múzeum mellett az átjáróban ma is működő „gyógyszertár”, vagy inkább gyógynövényes csodabarlang. Minden kapható a lelki- és testi bajokra: gyógyteák, tinktúrák, szirupok, amit saját kezűleg készítenek a felújítás után néhány éve ide költözött minorita szerzetesek. A látogató kérdéseire szívélyesen válaszolnak, a panaszokra együtt keresik a természetes gyógymódot. A barátok jelenleg 160 -féle gyógynövényt termesztenek. S ha jelenleg nincs semmi betegségünk, később sem lenne, ha itt laknánk: maga a környezet önmagában is egészségesen és fiatalon tartana. Ki lenne beteg itt, ahol a füvészkert, a kolostor épülete melletti tavacska a tündérrózsákkal, koi ponttyal vagy a kert közelében lévő kis kaptár, a méhek zümmögésével a mindennapok része és valósága. 

Olimje és a csokigyár

A kolostor kertjéből átsétálva egy kisebb manufaktúrához vezet az út. A földszinten a teljes csokoládéválasztékot kipróbálhatjuk és ha szerencsénk van még a csokoládékészítés folyamatába is bepillantást nyerhetünk. A csoportoknak bejelentkezés alapján tartanak bemutatót, így a végén a saját készítésű édességet vihetik magukkal. 

A 19-20. század fordulóján Alfonz Videtič cukrászként dolgozott a településen egészen 1915-ig. A kakaó és más import alapanyagok hiánya miatt megszűnt a gyártás. A Du Plessis-Praslin francia marsallról Praline néven elnevezett csokoládéreceptjeit azonban leszármazottai, köztük Rudolf Videtič mentette meg a feledéstől a múlt század kilencvenes éveinek elején. Rudolf Videtič megvásárolta a régi olimjei általános iskolát, majd a két tanteremben csokoládégyártó gépsort épített. Az Olimje csokoládé manufaktúra egyre bővült, mára négy csokoládébutikkal rendelkezik Szlovéniában, saját márkaneve a „Sladkosti iz Olimja”. Csakis kakaóvajat használnak a gyártás során, nem keverik az alapanyagot semmilyen helyettesítővel, így a lejárati idejük is öt hónap csupán. Az édesszájúak örömére pedig évente fejlesztenek ki új ízvilágot. 

És igen, természetesen innen sem üres kézzel távoztunk. Igaz, csak néhány bonbon, praliné jutott a motor csomagtartójába, de az is csak a hőségre való tekintettel.