Rédics múltjáról és a község nyelvi sajátosságairól ír Stokker Pálné

A szerzővel a hiánypótló kötet bemutatója apropóján beszélgettünk.

- Annak idején, 35 évvel ezelőtt írtam egy dolgozatot egy tanfolyam zárásaként, melyben a rédicsi ragadványnevekkel foglalkoztam – kezdte Stokker Pálné.. - A téma aztán nyugalmazásom után került újra elő, Utassyné Horváth Erzsébettel, Zsókával többször beszéltünk erről, átnézte s biztatott, hogy folytassam a gyűjtést, egészítsem ki a dolgozatot. Mivel érdekelt s rá is értem ezzel a néprajzi témával foglalkozni, elkészült ez a könyvecske.

A kiadvány mintegy 100 oldalon, három fejezetben taglalja a címben jelzett témákat.

- Rédics történetét a honfoglalás korával kezdtem, majd minden jelentős korszakból olvasható ismertető a faluról Alsólendvához kapcsolódva, ugyanis Trianonig ez a terület közigazgatási és nyelvi egységet alkotott – folytatta. - A felhasznált irodalomban több olyan is szerepel, mely Alsólendva történetét dolgozza fel, de merítettem Tantalics Béla Rédicsről szóló helytörténeti könyvéből, más dokumentumokból és személyes elbeszélésekből is, többen is segítettek, meséltek el történeteket, adtak ismertetőt. A könyvben különösen figyelembe vettem a rendszerváltás előtti és utáni történéseket. Helyet kaptak olyan témák, mint a lakosság életkörülményeit javító infrastrukturális fejlesztések, szolgáltatások kialakítása, összegyűjtöttem a 2000-től nyertes pályázatokat, önerős beruházásokat. A másik blokkban az üzemekről, vállalkozásokról olvashatnak, volt itt a téesz mellett egykor varroda és tipligyártás is folyt. Külön rész szól az alapítványokról, civil szervezetekről, illetve a kiemelt kulturális rendezvényekről, mint a millenniumi ünnepség, vagy a 2004-es európai uniós csatlakozás.

A második fejezetben a helyi nyelvi jellemzőket veszi sorba.

- Rédics afféle szigetként helyezkedik el a hetési-göcseji nyelvjárás területén - magyarázta. - A nyelvi jellemzők összegyűjtésében segítségemre volt Varga Tiborné Irénke, a rédicsi iskola egykori pedagógusának írása, melyben a rédicsi téesz alakulásáról írt, illetve sokat segített Utassyné Zsóka. Próbáltam bemutatni a göcseji és a hetési nyelvjárást, majd kiemeltem azokat, amik kifejezetten ránk, rédicsiekre jellemzőek, méghozzá különvéve a magán- és mássalhangzókat, illetve alaktani szempontból is vizsgáltam a szavakat, kifejezéseket. Például Rédicsen kétféle „e” hangot ejtünk, megrövidülnek a magánhangzók, van úgy, hogy az „á” helyett „o” hangot ejtünk, lába helyett lábo. Mássalhangzóknál megfigyelhető az „l-ezés”: illen-ollan, az „ny-ezés”: kanál helyett kalány. A „ni” képző helyett a „nyi”: alunnyi. tunnyi. Mindez a régi beszédstílusban volt megfigyelhető, ma már, a mi köznyelvi beszédünkben ezek nincsenek jelen, esetleg néha fordulnak elő. Rédicsen Tóth Lászlóné Rákos Aranka beszéli ezt a rédicsi tájnyelvet, többször is voltam nála feljegyezni az általa régiesen ejtett szavakat. Gyűjtöttem még olyan kifejezéseket is, melyek a falura jellemzők, ilyen a sérokli - piszkavas, a silinga – fonott kosár, a párokli – esernyő, vagy az encsüködik, ami azt jelenti, hogy fejlődik, gyarapodik.

A harmadik nagyobb fejezetben a rédicsi ragadványnevekről olvashatunk. Ezek afféle csúfnevek – mondta a szerző, de valójában nem is tekinthetők annak, hiszen az azonos családnévvel bíró famíliákat ezek alapján különböztették meg.

- Azért keletkeztek, mert sok volt a faluban a Kovács, a Varga, a Tóth, a Tüske, a Rákos, a Völgyi, vagy a Horváth nevezetű és valahogy meg kellett őket egymástól különböztetni - folytatta. - Volt, hogy a szülők, nagyszülők vezeték- vagy keresztneve alapján történt, mint a Fata, Piveli, vagy egyes tulajdonságok alapján, például Fékezü, vagy hajviselet alapján, így keletkezett a Kontyos. De beszédhiba, vagy rosszul ejtett szó is lehetett alapja. Érdekes a Debőr. Ennek története, hogy ültek a patak szélén néhányan, valamit hozott a víz, elkezdtek tanakodni: Bőr? Nem bőr? De, bőr! Ebből keletkezett a Debőr ragadványnév. Előfordultak szavajárási ragadványnevek is, mint a Hollám, ami a No, hadd lássam! szófordulatból alakult ki. A ragadványneveket szerkezetük alapján is vizsgáltam, kevés volt a háromelemű, inkább rövidebb, illetve kiemeltem azokat, amelyek öröklődtek, volt, hogy nem is csak a családban, hanem a rokonságban is. Egyik ilyen nagyon régi ragadványnév Rédicsen a Vajas. Itt a gyűjtésnél kicsit bajban voltam, mert a 80 éves, vagy afölötti korosztály tagjai közül, akik ezzel kapcsolatban tudtak volna segíteni, már csak kevesen élnek. Sokszor a leszármazottak sem tudták, hogy a családjuk miért is viseli azt a ragadványnevet. Fontos, hogy ne hagyjuk homályba veszni a községmúltját, történelmét, kultúráját. Mindannyiunk felelőssége, hogy összegyűjtsük, megőrizzük és átadjuk ezt a kincset az utódoknak.

A borítót Farkas Dávid korábbi tanítvány készítette és ő vállalta a szerkesztést is, a kötethez ajánlást Utassyné Zsóka írt, a kiadást az önkormányzat is támogatta.

- Nagyon pozitív a könyv fogadtatása, a bemutatón is sokan részt vettek és szívesen vették a gyűjtőmunka során az érdeklődést is a helyiek. Sok jó szándékú ember segítette a munkát. Igyekeztem, hogy ne legyen névelírás a könyvben, de előfordulhat, emiatt elnézést kérek – zárta gondolatait Stokker Pálné, hozzátette, hogy a jövőben a rédicsi iskola történetét szeretné feldolgozni, dokumentálni.