8 órája
Tóth László hihetetlen felépülése
Szinte napra pontosan négy hónapja annak, hogy hirtelen eszméletét vesztette és összeesett a pálya szélén Tóth László, a kanizsai kézilabdás lányok edzője. Mint később kiderült stroke-ot kapott, miután mindkét nyaki ütőere elzáródott. Megmentették ugyan az életét, de nem sok esélyt adtak neki a felépülésre. Most mégis ő maga meséli el, mi történt vele?
Tóth László négy hónappal a stroke-ot követően. Hihetetlen felépülés
Fotó: Szakony Attila
- Május 19-én a felnőtt csapattal játszottunk Tökölön, és a második félidő első perceiben hirtelen megszédültem és összeestem - kezd bele történetébe Tóth László, akinek állapota olyannyira sokkolta saját csapatát, hogy képtelenek voltak rajta segíteni. - Szerencsére az ellenfél csapatának tagjai azonnal hívták a mentőt és annak kiérkezéséig stabil oldalfekvésbe helyeztek. Bevittek a helyi kórházba, majd onnan Budapestre, az Amerikai úti idegsebészetre kerültem, ahol megállapították, hogy részlegesen mindkét nyaki ütőerem elzáródott, melynek következtében stroke-ot kaptam. Az orvosok úgy döntöttek, hogy túlságosan kockázatos lenne a műtétem, ezért az ilyenkor szokásos vérhigításos eljárást alkalmazták. Szerencsére ez feloldotta az erekben az elzáródást, de az orvosok azt mondták a fiamnak, hogy nagy valószínűséggel maradandó egészségkárosodást szenvedtem, sem nyelni, sem beszélni nem fogok tudni.
Fotó: Szakony Attila
Köszönet és hála
Szerencsére az orvosoknak nem lett igaza, László pár napon belül szállítható állapotba került, így átszállították a Nagykanizsai Kanizsai Dorottya Kórházba, ahol kezdetét vette hihetetlen felépülése.
- Először a neurológiai osztályra kerültem, ahol olyan orvosok és ápolók foglalkoztak velem, akiknek a legnagyobb köszönettel és hálával tartozok - folytatta László. - Odafigyeltek rám, türelmesek voltak hozzám, ha kértem valamit, akár egy pohár vizet, azt szinte azonnal megkaptam. Beszélni ugyan tudtam, mozogni is képtelen voltam, az egyik felem szinte teljesen le volt bénulva. Magatehetetlenül feküdtem, mindenhonnan csövek lógtak ki belőlem, de mégsem éreztem, hogy elveszett lennék.
Tóth László azt mondja: őszintén meglepte ez a komoly hivatástudat, amit a Nagykanizsai Kanizsai Dorottya Kórházban tapasztalt, korábban ugyanis azt gondoltam, hogy a magyar egészségügy sanyarú helyzete kihat a szférában dolgozókra is, de éppen ennek az ellenkezőjét tapasztalta. Pár hét után át is került a rehabilitációs osztályra, ahol szintén kellemes csalódások érték.
Fotó: Szakony Attila
Hihetetlen felépülés
- Különféle kezeléseket kaptam, minden nap gyógymasszőr foglalkozott velem, rengeteget tornáztattak, először csak az ágyban fekve, aztán már képes voltam felülni is - sorolta a felépülés fázisait László, aki az első hónapot követően először járókeretet kapott, amit idővel egy speciális járóbotra cserélt. Ma már ezt is elhagyta, s ha még kicsit labilisan is, de saját lábán jár-kel az osztályon. - Logopédus is foglalkozott velem, hiszen a nyelés is nehézséget okozott és persze a beszédem sem volt tökéletes. A mentális felépülésemre is nagy hangsúlyt fektettek, hetente többször is találkoztam pszichológussal, aki helyre tette bennem a dolgokat. Olykor fájdalmasan őszinték voltak ezek a beszélgetések, de mindez hatalmas erőt adott ahhoz, hogy elfogadjam a helyzetemet, s, hogy megtegyem mindazt, ami a gyógyulásomhoz vezet.
Tóth László hamarosan elhagyhatja a kórházat, de a teljes felépülésig még nagyon sok időnek kell eltelnie. Azt mondja: lépésről lépésre szeretne haladni. Az edzői munkáját egyelőre képtelen lenne ellátni, de szerencsére a klub és a csapat is visszavárja.
