Mi vesz rá egy embert, hogy kioltsa egy másik ember életét?

Erről beszélgettünk a nagykanizsai Sipos Edit gyermek- és ifjúsági szakpszichológussal. Aki leszögezte: szakdolgozatát anno a Szegedi Csillag börtönben büntetésüket töltő, súlyos, életellenes bűncselekményeket elkövető elítéltek témájában írta. Így egy kicsi betekintést nyerhetett a világukba.

– A felvezetésben feltett kérdésre a válasz rendkívül összetett – mondta. – A kriminálpszichológia az elkövető felderítésében pszichológiai, pszichiátriai, pszichopatológiai és szociológiai tényezőket is figyelembe vesz. Sőt a bírói gyakorlat is vizsgálja az indítékokat, az elkövető személyiségét, a körülményeket. Komplex pszichológiai kölcsönhatásról beszélünk tehát, társadalmi és környezeti tényezőkről.

Mi jellemezhet pszichológiai szempontból egy gyilkost?

– A kulcsot mindenképpen a személyiségében kell keresni – folytatta Sipos Edit. – A személyiség kialakulása hosszas folyamat, a felnőtt személyiség kialakulásáról 24 éves kor táján beszélünk. Hogy milyen felnőtté válik valaki, az függ genetikai hatásoktól és környezeti hatásoktól egyaránt. A megfelelő környezet, nevelés sokat tud módosítani a problémás viselkedésen is. Gondoljunk csak arra, hogy vannak impulzív, robbanékony emberek. Az, hogy ezzel a robbanékony karakterrel mit kezd az illető, attól függ, hogy nevelése során környezete milyen szabályozó önkontroll funkciókat volt képes megtanítani számára. Ahol a személyiség alacsonyan fejlett, a szabályozó funkciók nem hatékonyak: gyakran nem képes kontrollálni indulatait, érzései elárasztják, frusztrációja pedig agresszióba torkollik.

"Elborult az agya?"

Hozzátette: amikor valaki érzelmi indíttatásból tör egy másik ember életére, gyakran tapasztalható, hogy a saját felelősségét kicsinyíti. Ennek több módja van. Egyik, hogy az áldozatot hibáztatja, őt okolja a kialakult helyzetért. A szerelemféltésből elkövetett bűncselekmények jelentős része ilyen. Ez azt is jelenti, hogy az elkövető jogosnak ítéli meg saját tettét, úgymond megérdemelt büntetésnek éli meg: „azt kapta, amit megérdemelt”. Személyes felelősséget nem vállal. A felelősség hárításának másik módja, amikor azzal érvel, hogy annyira kijött a sodrából, hogy nem tudta, mit cselekszik, „elborult az agya”. Ez természetesen kifogás a saját viselkedés igazolására.

Gyakran hiányzik az empátia

– Jellemző lehet, hogy a tettes az áldozatra mint tárgyra tekint, aki felett a hatalmát tudja gyakorolni mind lelki, mind pedig fizikai téren – világított rá a szakember. – Gyakran hiányzik az empátia, a másik ember érzéseinek, állapotának megértése. Csak a saját szemszögéből képes tekinteni egy helyzetre, csak a saját érzései az érvényesek. A visszautasítást nem tűri, nem képes megbirkózni a veszteséggel. Az erkölcsi-tudatossági fejlettségi szint alacsony. Igyekszik önmagát meggyőzni tettének jogosságáról akár saját gondolatai, akár a környezetében lévő, hasonló gondolkodású emberek véleménye által.