Emlék és emlékezet a fürdővárosban

Külön öröm számomra, hogy az általam mélyen tisztelt volt történelemtanárom, Tar Ferenc előtt tarthatom meg ezt a nyitóbeszédet – kezdte, tapsot aratva, dr. Keserű Áron alpolgármester, majd felidézte: még kisgyerek volt, amikor Major-Zala Lajos – a Csokonai Társaság egyik atyja – a szüleinél vendégeskedett, s „megállás nélkül történetekkel, irodalmi művekkel szórakoztatta őket”. Emlék és emlékezet: a jogász akkor – mint mondta: – lenyűgözve nézte „impulzív személyiségét és elképesztő vitalitását”. 

Emlék és emlékezet

Dr. Keserű Áron leszögezte, jót tenne a városnak, ha nemcsak kiemelt gyógyhelyként, hanem a kulturális élet egyik jelentős központjaként is híres lenne – alkotótáborokat és művészeti eseményeket látva vendégül. Az új városvezetők nevében azt ígérte, ezért is dolgoznak majd a jövőben. Úgy fogalmazott, ebben támaszkodnak majd a Csokonai Társaságra, amely zászlóvivője lehet e szándéknak.

Irodalom és művészet

Zalán-Lipták Judit társelnök – személyes, a tanulmányi napokhoz fűződő, évtizedes személyes emlékeit is felelevenítve – kiemelte, idén is megrendezik a budapesti szalont – ezúttal november 15-én, s a téma a divat lesz. Persze, az irodalom és a művészet kerül majd ott is a fókuszba, vizsgálva azt is, a fiatalok mennyire kerülnek közel mindehhez. 

Idén korábban született, a költőverseny apropóján írt Lilla-verseket vártak, hogy alkalmas időpontokban ismét megosszák azokat a publikummal. Zalán-Lipták Judit jó példával járt elöl, s nyitányként felolvasta a sajátját.

András Sándor emlékezete

A konferencián megemlékeztek az idén elhunyt András Sándorról, akit költőként, irodalomtörténészként, irodalomkritikusként és egyetemi tanárként is tisztelt a világ. S ez nem túlzás. Viharos időkben, 1956-ban Szegeden szerzett magyar irodalom szakos diplomát, majd részt vállalt a forradalomban és emiatt emigrálni kényszerült – de a rendszerváltozás után hazatért. 

András Sándor – eredeti nevén: Sándor András – Angliában s az Egyesült Államokban tanított, idővel a washingtoni Howard Egyetem professzora lett, közben 1981 és 96 között kiadta és szerkesztette az Arkánum című folyóiratot. A vele készült portréfilmben – amelyet néma áhítattal nézett végig a hévízi publikum – kijelentette: (lélekben) soha nem hagyta el a hazáját.