A Páratlan páros a Hevesiben melegen tartja a közhelyeket

A Hevesi Sándor Színház  és direktora, Besenczi Árpád hosszú évek óta kiszámíthatóan indítja az új évadot. Vígjátékkal alapozza meg a koncepciót, ami mentén minél több nézőt szeretne látni az előadásokon. A színházi darabírók közül a több mint kipróbált angol Ray Cooney volt ismét soron, akitől már számos komédiát láthatott a Hevesi közönsége. És ismét Besenczi Árpád rendezésében. Ezúttal a magyarul Páratlan páros címmel futó darabra esett a választás. Nos, ennek főhőse John Smith, a londoni taxisofőr. 

Ha a játszók felől nézzük, abszolút nyerő sztori, dinamikus szöveg,  jól működő karakterek, energiatelt játék, feszes ritmus, szellemes díszlet (Mészáros Tibor), a figurák személyiségét hangsúlyozó jelmezek (Szőke Julianna). Esetlennek látszó főhős, életre-halálra kitartó, stikliket fedező jó barát, bájos feleség, és mindjárt kettő, szerencsétlenkedőnek tűnő rendőrök. 

Komédia

Ha a nézőtér felől nézzük: néha felszabadult, néha kínosan röhögős este két felvonáson át. Min is? Azon, hogy a kettős életet élő, két feleséget tartó John és környezete egy véletlen lebukás következményeit elkerülendő milyen marhaságokkal próbál kievezni az amúgy is szorult helyzetből. 
A díszlet Mary (Támadi Anita) és Barbara (Dura Veronika) lakását egybetolja, a jelenetek így átfolynak egymásba, izgalmas próbára téve a nézői figyelmet. John (Mihály Péter) sztorija rengeteg telefonbeszélgetés révén bomlik ki, a szereplők hangereje el-eléri az érthetőség határát. De hiszen nagy a gáz, a két nő találkozását mindenáron el kell kerülni. A rendőrök (Besenczi Árpád, Szakály Aurél) sem igazán látnak tisztán, de bőszen nyomoznak addig is. John szövetségese, Stanley (Kiss Ernő) kármentése csak rátesz egy lapáttal a bonyodalmakra. A végén persze már az igazság sem hihető.
A helyzetkomikum klasszikus szabálya, a félreértések adagolása menetrendszerű, ilyenkor az adhat pluszélményt, hogy mit tesznek hozzá aktuálisan a játszó személyek. 
Mihály Pétert nem gyakran látjuk nettó komédia főszerepében, üdítő is volt, hiszen más manírokkal dolgozik, mint az ebben a szerepkörben megfásult hevesis színészek. Kiss Ernőnek bérelt helye van a főszereplőt kiegészítő bohózati figurák palettáján, úgy tűnik, a jobb sorsa érdemes művésznek már borzasztó nehéz újítania. 
Támadi Anita talán egy árnyalattal feleségesebb, több a szín a karakterben, de nem tudni, miért kell szinten tartania a kiabálást, amikor a hangszíne egész másra hivatott. Dura Veronika gyönyörű, csodás öltözetekben, s mintha pici iróniát is csempészne. Besenczi rendőre mintha túl nagypapás lenne, Szakály Aurélé karcosabb. 
A Páratlan páros futószalagon készült, ámbár profi  bohózat, amihez a nevettetés legkidolgozottabb vonulataként Zalaegerszegen ezúttal a meleg témát látta a darab beltartalmaihoz képest még jobban fölerősíthetőnek a rendező. Egy (Helvaci Ersan David), kettő, majd három alak kénytelen a megalázó közhelyekből dolgozó figuravariánst hozni.   

Meleg téma 

Nem mintha egy feledhető színházi előadásnak korrektnek kellene lennie, de azért az már nem nagyon méltányos, hogy azt higgyük, a nemi identitásukban más, főleg férfiak dobálják a kézfejüket, riszálják a csípőjüket és három mérettel kisebb rózsaszín pólót hordanak. Erről ismerszenek meg, ezért lehet, kell rajtuk röhögni? Erre bazírozni, ehhez várni a nézőtér bornírt nevetését, úgy vélem,  a nézők lenézése, igényeik leértékelése.  
Nagyon szeretném, ha vitatkoznának velem mindazok, akik látták, vagy majd ezután nézik meg a Páratlan párost, mert erősen remélem, hogy ennél azért egy kicsit mindannyian többet várunk a mégoly könnyen felismerhető klisék alapján összedobott mulatságos színdarabtól. 
Engem szidjanak, ne a színészeket. Akik nálam sokkal jobban tudják, a hazavihető, felidézhető, valamiről valamiért szóló színpadi humor nem itt kezdődik, pláne nem itt ér véget. Csak elfed valamit…

Szereplők:

• Mihály Péter
• Kiss Ernő
• Támadi Anita
• Dura Veronika
• Besenczi Árpád
• Szakály Aurél
• Helvaci Ersan David
• Farkas Gergő