A Hair című musical a zalaegerszegi Kvártélyház nyári szabadtéri színpadán

A vietnami háború furcsa paradoxont hordoz: az USA a kommunizmus térnyerését akadályozandó küldött katonákat az 1960-as évek közepén az ideológiai alapon kettévált Vietnamba. Úgy is értelmezhetjük, hogy a szabadságot mentek exportálni, vagy megvédeni, ehhez képest otthon, Amerikában a szabadság és a béke nevében tagadták meg a katonai szolgálatot a fiatalok. A Hair című zenés film, illetve a tíz évvel korábban bemutatott musical kiindulópontját a vietnami háború adja, annak generációs elutasítása, ám azóta az egyetemes szabadság, az ifjúság zabolátlan életigenlésének művészi jelképe, a háború értelmetlenségének szószólója mindenütt a világon. 

A Padlás, a Pál utcai fiúk fémjelezte sorozatba illeszkedik mostantól a Hair

A zalaegerszegi nyári szabadtéri színház hosszú évek óta kényezteti évadonként legalább egy magas minőségű zenés játékkal a közönségét. A Padlás, a Pál utcai fiúk fémjelezte sorozatba illeszkedik mostantól a Hair, melynek a dalai és a cselekménye a legtöbbek számára nyilván a film miatt ismerős, ez a felhajtóerő nem is titkolnivaló. Noha az eredeti, Gerome Ragni és James Rado által 1969-ben Galt Macdermot muzsikájával színre állított darabot nem fedi teljesen a Csehországból Amerikába emigrált Milos Forman filmje, a lényegi hangsúly csak egy ponton került máshová. 

Talán mindkét megvalósítást ötvözi egy kicsit Tompagábor Kornél rendezése. Itt van velünk a megcsontosodott társadalmi, eleinte szokások, majd bornírttá váló szabályok elleni lázadás, a velük szembeállított nemzedéki igazság, a szerelem, az életszeretet, az anyagi és erkölcsi béklyóktól mentes önfeledt öröm. Ami természetszerűleg erősödik fel, ha a sima hétköznapi fenyegetettségen túl is veszélyben van. Ha háborúba kéne menni, tán meg is halni. Olyasmiért, amit nem is értünk pontosan. Szóval, „ne menj katonának, Claude!” 

A Hair ismeri a közeget, amelyikhez el akar jutni, tudja, a XX. század közepétől a zene a vivőanyag, ha erős üzenetet kell átpréselni. A zalaegerszegi előadás ennek jegyében nagyon erős hangokkal dolgozik. Először is Salamon Attilával, aki a közönség sorai közt lesétálva gitárszólójával rakja az előadás alá a cölöpöket, valamint a zenekar színpadra emelésével. (Zenei vezető Máriás Zsolt, korrepetitor és zongorista Berkes Dániel.) 

A főbb szerepek dalbetéteit míves előadásban, megindító őszinteséggel párosítva hallhatjuk 

A New-York-i hippicsapat vezetője, Berger Bot Gáborban kel életre, kiragyogó énekhangja laza alakítással párosul, amit, ismerve őt, talán el is várunk tőle. A rendezőnek módja volt a szokásosnál alaposabb merítésre, így a főbb szerepek dalbetéteit míves előadásban, megindító őszinteséggel párosítva hallhatjuk. 

• Lévai Attila
• Bíró Kristóf
• Várhelyi Áron
•  Zámbó Brigitta Cintia, (Ferenczy-Nagy Boglárka,) 
• Foltányi Edina (Foki Veronika)
• Ábrahám Gellért 

messzebbről érkezett, hogy közel hozza számunkra Bergerék önazonos polgárpukkasztását, Claude és Shelia szerelmét, a katonaság személyiségrombolását, de a Hevesi Sándor Színház tagjai közül e darabban játszók felszabadult színpadi munkája is vadonatúj színekből épül. Támadi Anita Jeanie-je édesen várandós fruska, finoman átható, hozzánk kapcsolódó nézéssel, kimunkált dalinterpretációkkal. Hertelendy Attila két minőségben tartozik a fiatalokkal szemben álló világhoz, Cseh Richárd katonatisztjével kiegészülve  kikacsintó, mozgással erősített humorral teszik ki a zárójeleket. A képi utalásrendszer egyébként is gazdag humorforrása az estnek, ahogy a szöveg is. Dura Veronika nagy alázattal dolgozik a tánckarban, szöveges szerepe, Berger édesanyja pedig a minden körülmények között szerető szülő  időtlen biztonságát hordozza.

Látványos színpadképek

A tánckart Kósa Ruben, a Zalai Táncegyüttes vezetője, koreográfusa mozgatja, ő maga is szerepet vállalva. Az együttes tagjai a néptánc  avatott elkötelezettjei, nem először bizonyítják, hogy nagy kedvvel tesznek kirándulásokat más táncműfajokba, ezúttal is látványos színpadképeket hoznak létre saját testükkel, dinamizmusukkal. A főszereplők  természetesen úgy simulnak a táncbetétekbe, hogy közben mit sem veszítenek a hangi jelenlétből, ami megsüvegelendő hatást hoz létre. 

A történet, a cselekményvezetés, a dalok szövete, a táncbetétek úgy simulnak, ahogy mondani szokás, hézagmentesen egymáshoz, hogy a néző egy pillanatra sem esik ki a varázslatból. A hadsereg tablója és a katonák mögötti, előtti, eklektikus jelmezekbe (Szőke Julianna) bújt szereplők összképe érzelmi proklamáció. A vetített hátterek tolakodásmentes rásegítések, jobbára amerikai témakörben maradva. (A díszlettervezésben Szili Péter volt a rendező szövetségese.)

A magyar nyelvű dalszövegek minden fontos mondata talán egy nézésre, hallásra nem mindig befogadható. Ezért is nézzék meg még egyszer, kétszer...