Elődeink élete: mindenki, aki szereti Zalaegerszeget, talál magának itt érdekességet

Akár így is összefoglalható röviden a Göcseji Múzeum új, 500 négyzetméteres teret betöltő állandó kiállítása, az Elődeink élete, amely végigkalauzol a megyeszékhely egykori lakóinak évszázadain.

Amit láthatunk, az a Béres Katalin történész-főmuzeológus kurátor vezette és Eke István régész-muzeológus, térinformatikus, Kaján Imre, nyugalmazott múzeumigazgató, Megyeri Anna történész- főmuzeológus, Simmer Lívia régész-főmuzeológus és Orha Zoltán régész-muzeológus alkotta csapat műve. Az eredmény megítélése a látogatóra bízatott, elöljáróban csak annyit: több órát szánjon rá, aki beveti magát a tárlók, tablók közé. Igaz, van gyorsítási lehetőség az időutazás során azok számára, akik szűkében vannak az óráknak, perceknek. Számukra egyes pontokon a padlón piktogram, stilizált óra rajzolata jelzi: itt sűrítve lehet hozzájutni a legfontosabb információkhoz. Segítik a további információkra áhítozókat is, ők mobiltelefonra letölthető applikációval juthatnak kalauzoláshoz, 28 ponton kapnak kiegészítő audiós tárlatvezetést.

Visszalépve a várostörténeti tárlat elejére: a bevezető, a zalaegerszegi múzeum létrejöttét felidéző teremben kiderült, hogy városunkban, a Jánka-hegy környékén több ősállat maradványa került elő, a legkorábbi, egy mamutcsontváz 1902-ben. Ez ma Budapesten, a Természettudományi Múzeumban látható, de egy őselefánt állkapocsdarabjánál megállhatnak az egerszegi kiállítás látogatói is, akik az Elődeink élete tárlat végére érve búcsúzásképpen stilizált égerfa levelén üzenhetik meg, milyennek szeretnék látni a jövőben Zalaegerszeget.

Ám mire az öt termet bejárják és ide eljutnak, megismerhetik, hogyan változott az évszázadok során az Árpád- korban létrejött Zalaegerszeg lakóinak élete. Ebben pedig az LCD-képernyőkön megelevenedő virtuális zalaegerszegi házaspár, a Hevesi- színház két művésze, a Ticz András megszemélyesítette Egerszegi Mihály és a Dura Veronika alakította Boriska is segítségünkre van, ők kalauzolják végig a látogatót a változó korokhoz illő szerepben, öltözetben. Így lesznek aztán földet művelő jobbágyokból végül a szocialista iparban gyári munkásokká, közben persze megpróbálva a török korban a végvári vitézséget, és még a Horthy-korbeli hivatalnokoskodást is. A mai korból visszatekintve bizony nem tudni, melyik volt a jobb. Talán a vitézség idején? Mielőtt választunk, hallgassuk meg a fogolykiváltó levél szövegét is, amiben egy elrabolt katonáért járó váltságdíj igényét részletezi írója a mai fülnek megejtő cizelláltsággal.

A város fejlődésének fázisai a középkortól követhetők Frimmel Gyula művészi grafikáinak köszönhetően is.

A látványt emellett tárgyak sokasága, animációk, dekorációk, makettek, interaktív játékos megoldások, enteriőrök teszik teljessé, számos szellemes megoldással. Ilyen például a tükrös-trükkös szoba, ami optikailag adja a teljesség élményét, miközben szó szerint fél szobában járunk.

Zalaegerszeg változásainak bemutatása mellett – a megyetörténeti teremben – felvillannak a tágabb térség, Zala vármegye fontosabb eseményei is. A mennyezet alatt végighúzódó idővonal pedig segít tájékozódni az ország és a világ sorsát meghatározó történések között. Ezen láthatjuk azt is, hogy 1838-ban elkészült az első, embert is ábrázoló dagerrotípia és tíz évvel később már a poros, szalmatetős városka, Zalaegerszeg nagytemplom előtti teréről is készült fénnyel rajzolt kép; nagyított másolata a kiállítás része. Megalapozott feltételezés, hogy a felvétel 1847. június 14-én készülhetett egy francia fényképész, Auguste de Gerando által, aki azért járt a megyeszékhelyen, hogy a tisztújításról készítsen részletes beszámolót.

Bizonyára sokan rácsodálkoznak majd arra az enteriőrre is, amely a város közismert gyógyszerésze leányának, Kaszter Ilonának rendezett házi bált idézi meg. A korabeli bútorok, porcelánok mellett láthatjuk a felszolgált italokat, gyümölcsöket, süteményeket is, sőt ahogy egykor a valóságban – a digitális technikának köszönhetően – a kiállításban is eltáncolják a francia négyest.

A város történetében és a kiállításon is kiemelt szerep jut Czobor Mátyásnak, akinek az 1918-ban a polgármesteri szék elnyeréséért elmondott választási programja is hallható. A várost 18 éven át vezető polgármester otthonául szolgáló, 1929-ben, a Blaha Lujza téren, mai Zárda utcában felépült villa makettje is látható, de még az ebédlőjét is megismerhetjük. Csak adalék: lemondása után három évvel Czobor Mátyás szerényebb hajlékba költözött.

A kiállítás talán legkalandosabb történetű darabja, a Pro Libertate feliratú pénzérme. A Rákóczi szabadságharc idején, 1706-ban vert poltura – történelmi magyar pénzegység –, amit 2016-ban a Petőfi utcai óvodások találtak meg a Béke ligetben, és az egész csoport az óvónéni kíséretében vitte be a Göcseji Múzeumba. Valószínűleg a Balaton Múzeum vagy a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum anyagából származik, amit 1945-ben nyugatra akartak menekíteni, ezért vonatra pakolták. A becsomagolt szállítmányt azonban a zalaegerszegi vasútállomáson bombatámadás érte, a pénzérmét pedig a detonáció röpíthette több száz méterre.

Nos, ennyit ízelítőül. Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán csak annyit: mindenki, aki szereti Zalaegerszeget, talál magának itt érdekességet.