"Útravaló" dr. Takáts István érseki általános helynök prédikációjából

- Az avilai Szent Teréz mondása volt, hogy inkább találkozzak száz ördöggel, mint egy szomorú apácával. Milyen szomorú, ha ő valóban szomorú, amikor egész életét Krisztusnak adta, s ebből a szeretetkapcsolatból öröm kéne, hogy fakadjon. Ha ez nincs így, akkor mit mondjanak azok, akik nem tudnak ennyire elköteleződni Krisztusnak. Nietzsche egyik művében így fogalmaz: nem látom a keresztényeken a megváltóság örömét. Ha az emberek nem látják rajtunk, hogy a Krisztushoz való tartozás örömet jelent, akkor joggal kételkedhetnek, vezette fel gondolatmenetét dr. Takáts István.

Pedig milyen jó lenne, ha az öröm kiteljesítene minket, mert Isten az örömbe tud megérkezni. Isten akkor tud igazán hitet adni nekünk, ha szívünkben öröm van. Mit tudunk tenni akkor? -boncolgatta tovább a kérdést az érseki általános helynök.

Keresztelő Szent János cselekedetén át válaszolt a kérdésre, aki azért hívta magához az embereket, hogy ráébressze őket arra: életükben igenis van olyan helyzet, amikor meg kell fordulni. Nem sodródhatnak tovább az örömtelenségben, így mindenkinek fel kell térképezni azon helyzeteket, amelyekben képtelenek az örömre. De minek örüljek? - hangzik el gyakorta. Az atya szerint megfáradás, lelki szárazság, fájdalom, csalódás van ebben a kérdésben, amikor az összes vesztes csatán, kudarcon át látjuk az életünket. Minek örüljek, amikor saját életemben mennyi a nem sikerült dolog, amikor a világ is megsebez, mert háború van, kiszámíthatatlanság, járvány, emberi gonoszság és közöny.

- Minek örüljek, hát mindjárt itt a karácsony, mennyi a tennivaló? A beszűkült látásmód adja ezt a képet. Nagyon fontos lenne ezt a horizontot megnyitni, nagyon fontos lenne nem a vesztes csatáinkon át látni az életünket. S nem jutni el a „minek felkelni” végletes gondolatig, amikor az élet elszárad bennünk. Közben pedig nem az élet nehéz, nem a világ rossz, hanem magunk szája íze keserű. Holott nem kéne a hiány betegeinek lenni. Nem azon bánkódni, mi maradt el, mi nem sikerült az életünkben. Vajon hol van életünknek az örömtől elzárt területe? Épp ott, amit beszűkült látásmódunkkal bezártunk, figyelmeztetett az atya.

Pedig annyi minden van, aminek örülhet az ember – szögezte le dr. Takáts István. Az életnek, szeretteinknek, a csodás világnak, a hit erejének, az Isten gondviselésének. Isten hányszor festi meg napunkat szépséggel, hányszor készít elő ajándékot és meglepetést, és mi még meg sem állunk, hogy örüljünk és rácsodálkozzunk. Pedig ha megtennénk, életünk igazi mélységét, igazságát tapasztalnánk meg. Az öröm forrása az, amikor megtanulunk rácsodálkozni életünk megajándékozottságára. Ha ráébrednék arra, hogy mindig haladékot kapunk a szeretetre – hangsúlyozta az érseki általános helynök.

S ha elfogadnánk életünk törékenységét, melyre példaként a 2009-ben, a Hudson folyón madárütközés miatt kényszerleszállást végrehajtott amerikai utasszállító repülőgép esetét hozta fel. Mint mondta, a kapitánynak nagyon nem volt más lehetősége, minthogy letegye a hatalmas gépet a vízre. Közben pillanatok alatt kellett mérlegelnie a jeges folyóba, az úttestre, a lakóházakra való csapódás következményeit. A rengeteg ember sorsát, akik életüket veszthetik a manőverben. A kényszerleszállás sikerült, ami felért egy csodával.

Az egyik túlélő úgy fogalmazott, kétszeresen újjászületett, mert minden emberi számítás szerint meg kellett volna halnia, halniuk. Amikor a zuhanó gépben mindenki előrehajolva várta, mi lesz a következő pillanat, akkor elhangzott a kapitány figyelmeztetése: becsapódásra felkészülni! Akkor végiggondolta az egész életét. Azokban a pillanatokban kitisztult minden, és nagyon fájt neki mindaz, amit elmulasztott. Például az, hogy nem ölelte meg feleségét és gyerekeit, mert késve indult a reptérre. Hogyan kellett volna élni, mit kellett volna tenni, mi az, ami igazán ajándék és fontos az életben, cikáztak gondolatai. Most, hogy túlélte a balesetet és újjászületett, mindig emlékezni kíván a „becsapódásra felkészülni” mondatra. Mert meg akarja élni az élet csodáját, megtenni mindazt, amiről az élet szól, szeretni és szeretve lenni, örülni és hálásnak lenni. Dr. Takáts István érseki általános helynök tanulságként azt mondta, életünk törékenységének elfogadása is örömforrás, mert most lehet szeretetet és hálát adni.