Jó reggelt, Zala vármegye!

Gyerekként nagyon szerettem hallgatni anyai nagymamám anekdotáit. Pusztaszabolcsról származott. Sokszor beszélt arról, hogy imádott mezítláb futni a pipacsos réteken, kezét széttárva a virágok csiklandozták a tenyerét. Már érett a májusi cseresznye, amiért a fiútestvéreit megelőzve mászott fel a fára csemegézni. Áhítattal nézte a teheneket fejő asszonyokat és szorgalmasan hordta a tejet kannában haza. A nyári viharokban táncolt az esőben, aztán békákat kergetett a vízzel teli csatornában. Örülök, hogy megosztotta velem az élményeit, hiszen ha megérzem a nyár közelgő illatát, mindig eszembe jutnak a sztorik, és jó kedvem lesz. Modern világunkban is teret kellene engedni a természet adta élményeknek.