A Szent Gellért Lovagrend emeritus nagypriorjának aranymiséje

A nyári kánikulai vasárnapon aranymisére érkezett a hívek, hozzátartozók sokasága a balatonlellei templomba. A jelentőségteljes esemény ünnepélyes bevonulási ceremóniával vette kezdetét, majd a köszöntések következtek, írja beszámolójában Illés Csaba. Elsőként Németh Norbert egyházközségi elnök fejezte ki megtiszteltetését, hogy József atya itt ünnepel körükben, s hogy örömében és hálájában osztozhatnak, áldásában részesedhetnek. Dr. Udvardy György veszprémi érsek levelét, köszöntőjét, jókívánságait főtisztelendő Szijártó László kerületi esperes tolmácsolta az ünnepeltnek. Méltatta az egyházmegyében végzett sokoldalú és gyümölcsöző tevékenységét, emberi és papi kvalitásait. 

A jubiláns atya üdvözlő köszöntőjét meghatódottan, de a rá jellemző derűvel kezdte, azzal, hogy egészen pontosan 50 éve és 4 órája itt, ebben a templomban szentelték pappá. Felidézte a szenteléssel kapcsolatos családi emlékeket is. Hangsúlyozta, hogy most, 50 év papi szolgálatban eltöltött idő után ismét e templomban érkezik el hivatásának lényeges állomásához. 

József atya hálaadó szentmiséjén számos paptestvér koncelebrált. A premontrei szerzetespapság körében részt vett az aranymisén főtisztelendő Fazakas Zoltán Márton csornai premontrei apát is. A manuductor tisztét főtisztelendő Szűcs Imre balatonlellei plébános látta el. Egykori nagypriorja aranymiséjén népes küldöttséggel vett részt a Szent Gellért Lovagrend is. 

A jubiláns atya életútját és érdemeit méltató szentbeszédet főtisztelendő Marics József ny. plébános, a Szent Gellért Lovagrend emeritus spirituálisa mondta: az ünnepelt Kispesten született, az általános iskolai tanulmányait Balatonlellén, a középiskolait Szegeden, a felsőfokút pedig a Győri Hittudományi Egyetemen végezte. 1974. július 7-én szentelték pappá Balatonlellén. Káplánként Kéthelyen, Marcaliban, Nagykanizsán, majd Siófokon szolgált. Plébános lett Balatonbozsokon, majd Kéthelyen. 1991-től két évig a Svédországi Magyar Katolikus Missziót vezette. Azt követően közel 30 éven át szolgált Paloznakon, majd Csornára költözött. 1998-tól a vitéz Habsburg József Árpád főherceg, magyar királyi herceg, főkapitány által vezetett Vitézi Rend tagja, főkapitány-helyettes, főszéktartó. Az atya azzal zárta prédikációját, hogy paptársa fiatalon nagy lelkesedéssel kezdte meg papi hivatását, de ez a lelkesedés a mai napig jellemzi őt. Kérte a Jóistent, hogy még sokáig tartsa meg őt erőben, egészségben, hogy kívánt tevékenységeit elvégezhesse.

A jubiláns atya a szentáldozást követően papi működése összegzéseként azzal a hasonlattal élt, mely szerint régen egy mesterember munkájának értékét az jelentette, ha legalább egy utánpótlást tudott adni a szakmának. Az atya a maga munkája értékeként szeretettel kiemelte azt a premontrei szerzetes atyát, aki hosszú évek során – édesanyja sekrestyés és házvezetőnői munkája révén – kisfiú korától az atya közelében lehetett, s így az évek alatt megérlelődhetett benne az Istennek szentelt odaadottság. 

Illés Csaba beszámolt arról is, megható jelenetnek lehettek szemtanúi, amikor az aranymisés atya egy virágcsokorral mondott köszönetet az immáron szerzetes atya édesanyjának, megköszönve áldozatos életét, munkáját és szeretetét, amellyel támogatta fiát a papi, szerzetesi hivatás útján. Ezzel együtt az atya kiemelte, hogy mekkora nagy szerepük van a hívő katolikus családoknak a papi utánpótlás biztosításában. 

A szentmise végén előbb a paptestvérek, majd a hívek részesültek a kegyelmi életben felbecsülhetetlen értékű aranymisés áldásban.