Herczeg Ferenc és a Balaton

A dualizmus és a két háború közti időszak kedvelt írója bánsági német családból származott, s jogi végzettséget szerzett. Már fiatalkorában megjelentek karcolatai, novellái a Pesti Hírlapban. Első regénye – Fenn és lenn – különös körülmények között, fogházi magányában született. Egy halálos kimenetelű párbaj büntetését töltötte itt az akkoriban még bálozni, kártyázni szerető aranyifjú. Az első nagy sikert a Gyurkovics leányok című regénye hozta meg számára, 1893-ban. Sorra születtek írásai, majd szintén nagysikerű színművei, közben önálló útra lépett és távozott a Budapesti Hírlap szerkesztőségéből, megalakította a később évtizedekig etalonnak számító lapját, az Új Időket. Népszerűsége egyre nőtt, hiszen a millennium évében (1896) már közszereplővé vált: kormánypárti politikusként, Tisza István feltétlen híveként képviselte szülővárosát, két cikluson keresztül. Írói és közszereplői fénykorát a két háború közt élte: konzervatív írófejedelem lett, akinek mértéktartó, tisztánlátó, értékformáló és példamutató viselkedése miatt, véleményére mind az irodalmi élet, mint a politikai szereplők kíváncsiak voltak. 1925-ben – az Élet kapuja című műve nyomán – irodalmi Nobel díjra terjesztették fel. A trianoni békediktátumot követően Budára költözött, ahonnan Lancia-jával gyakran ellátogatott badacsonylábdihegyi szőlőskertjébe, azt vallva, hogy szülőföldjén azt vették emberszámba, akinek szőlője volt.

Herczeg badacsonylábdihegyi hajléka két nádfedeles présházból – egy az írónak, egy a vendégeknek – és egy pincéből állt, két hold szőlő tartozott hozzá. Pincéjének falát az írófejedelem saját készítésű, népies motívumokkal átszőtt freskói díszítették. A korabeli újságok számos riportot és fotót közöltek az író badacsonylábdihegyi mindennapjairól, ahol a képeken gyakran feltűnt Lurkó nevű tacskója is, valamint a háza falán látható büszkesége, a mindig pontos időt mutató napórája is. A paradicsomi hangulatú nyári lakban saját személyzet (szakácsnő, sofőr) szolgálta, de az október végére időzített szüreteket maga az író irányította. Badacsonylábdihegyi hajlékában, idilli környezetben dolgozott művein, a szigligeti vár és az igéző tó látványa mellett. A tavi csend és nyugalom jó hatással volt rá: számos művét itt írta. Mindemellett élénk társasági életet is élt, fogadta fővárosi művészbarátait, 1942-ben pedig maga a Kormányzó látogatta meg. Horthy Miklós érkezése miatt a Magyar Rádió közvetlen kapcsolatot épített ki a helyszíni közvetítés érdekében.

A vidékhez szinte lokálpatrióta módon kötődött. Országos visszhangot váltott ki A megcsúfolt hegy – később Fekete szüret a Badacsonyon címmel látott napvilágot – írása, 1929-ben. Ebben az ellenőrizetlen és irracionális méreteket öltő badacsonyi bazaltbányászat és erdőírtás ellen ágált, meglehetősen következetes, de feldúlt hangnemben: „…ha a tóparti vulkánvidék világrészünk bármely más pontján állana, akkor régóta mint a táji szépség csodája élne az emberek tudatában. Mi azonban csákánnyal és dinamittal esünk neki. Országutat, igenis, országutat kavicsolunk szépségének törmelékeivel. Egyesek hasznára és a nemzet mérhetetlen kárára ez olyan cinikus és értelmetlen tékozlás, mintha Munkácsy vásznaiból zabos tarisznyákat szabdalnánk.”

1946-ig tartott Herczeg Ferenc előkelő és érdemes élete Magyarországon és lábdihegyi otthonában is. A házat 1948-ban – a badacsonytördemici születésű – Szita József budapesti női divatszalonos vásárolta meg. A család évtizedekig – titokban – őrizte és óvta Herczeg Ferenc személyes tárgyait, bútorait, melyeket a család ma is élő tagja, Csizmadia Zsuzsanna közbenjárásával egy emlékszobában helyeztek el Badacsonytördemicen, az akkori polgármester, Vollmuth Péter támogatásával.

Herczeg Ferencnek a későbbiekben mostoha sors jutott: kizárták mindenhonnan (MTA, Írószövetség), szinte élve eltemették. 1950-ben a magyar Gulagra, a Hortobágyra telepítették, ahonnan Sztálin halálát követően (1953) került vissza otthonába, nem sokkal később, 1954 februárjában, mellőzötten, elszegényedve Budapesten hunyt el. Kéziratban hátramaradt regénye – nem véletlenül –  Mátyás király birodalmának eltékozlásáról szól, hiszen a kommunistákat egyszerűen hazaárulónak tartotta. A szocializmus éveiben fasiszta, antiszemita, a régi, arisztokrata feudális világ nagy írójaként becsmérlően emlegették, de inkább kiírták a magyar irodalomtörténetből. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy életművét, közszereplését helyén és méltón kezeljük. Ezt a munkát Badacsonylábdihegyen kezdték meg: 1999-ben emléktáblát avatták tiszteletére (a Római út 206. szám alatt). A badacsomylábdihegyi strand is az ő nevét viseli, hiszen alapító tagja volt a helyi fürdőegyesületnek. Egykori nyári lakhelye ápolja emlékét, érdemes megnézni itt a Herczeg Ferenc emlékszobát és egy nyári estén elolvasni Herczeg tavi vonatkozású, Balatoni rege című tündéres történetét.

dr. Kovács Emőke