Papp Gábor: Minden kornak megvannak a maga köpönyegforgatói, érdek- és percemberei

A városvezető leszögezte, „a magyarság történelmében I. István állam- és egyházalapító vállalása sorsfordító, a fennmaradásunkat garantáló cselekedet volt. Az akkori magyarság életében nyilván erős változást, ha úgy tetszik: sokkoló változást hozott, hiszen fel kellett adni az addigi életmódjukat, hitüket, szokásaik jelentős részét a magyaroknak, és egy számukra merőben új vallást, életmódot, szokás- és jogrendszert kellett átvenniük, mi több: fegyelmezetten követniük”.

– Első királyunk nagysága, zsenialitása éppen abban mutatkozik meg, hogy képes volt felismerni azt, milyen lépéseket kell megtenni annak érdekében, hogy a magyarság megmaradhasson, hosszú távon is életképes legyen itt, a Kárpát-medencében. Zsenialitása abban is tetten érhető, hogy tökéletesen felismerte: mind az egyházi, mind az állami, jogi rendszer felépítésében a már állammá szerveződött nyugati nemzetek, államok előbbre járnak. Jól működő rendszerüket tehát érdemes követni – fogalmazott Papp Gábor.

Mint mondta, István király felismerte, tudta: egy kialakult rendszert nem mindenáron megújítani, „magyarosítani”, saját képére és esetleges ígéreteinek képére kell és érdemes formálni. Felismerte, hogy a hatalom erősítésében, megalapozásában inkább érdemes és szerencsés a már jól működő rendszereket, intézményeket átvenni, megtartani, hiszen a munka csak ezáltal mehet gördülékenyen, a lehető legkevesebb sérüléssel. István nem követte el azt a hibát, amelyet sok uralkodótársa és utódja igen, ami hatalmas káoszhoz, szűnni nem akaró trónharcokhoz vezetett, és „valójában csak Szent László uralkodása idején állt helyre ismét a rend”.

– Annak a királynak az idején, aki szentté avatta Istvánt, aki visszanyúlt az István-i hagyományokhoz, tiszteletben tartotta, megerősítette és követte az ő jól működő rendszerét. Szent Istvánnak hatalmas érdeme, hogy képes volt távlatokban gondolkodni, hosszú távú érdekeket képviselve döntéseket hozni, elfogadni és megtartani a jól működő rendszereket és mindazokat a személyeket, akik ezekben munkálkodtak és ezáltal az ő munkáját is segítették. Hogy körülvették-e őt hamis barátok, haszonlesők, érdekemberek? Minden bizonnyal. Hiszen minden kornak megvannak a maga köpönyegforgatói, érdek- és percemberei. A halálát követő összeesküvések, lázadások mutatják ezt legjobban. Sok addigi István-hívő csatlakozott Orseoló Péterhez, mások Aba Sámuelhez vagy Vazul száműzött fiaihoz. Kinek mit diktált az érdeke, elfeledve addigi hitét, emberi és erkölcsi méltóságát – emlékeztetett Papp Gábor.

Hévíz polgármestere szerint – mint mondta: hogy haza is beszéljen – köszönettel tartoznak azoknak, „akik a legnehezebb időkben kitartottak, képesek voltak újrakezdeni, panasz nélkül tették a dolgukat a pandémiás években és a gazdasági válság mélypontján, s tették ezt úgy is, hogy munkájukat zúgolódás, elégedetlenkedés, fennhéjázó kritizálás vagy éppen közömbös tartózkodás övezte”.

– Szent István király öröksége arra kötelez bennünket, hogy felelősséggel gondolkodjunk, és mindig a hosszútávú közösségi érdekeket tartsuk szem előtt. Akkor is, ha ez olykor népszerűtlen. Akik így tesznek és tettek, azok megértették az istváni örökség lényegét – zárta beszédét Papp Gábor.