Nem zárkóznak be az elefántcsonttoronyba

A Kármel plébánosa emlékeztetett, már az ősegyházban is „összejöttek a keresztények és egyek voltak”, hiszen Jézus azt mondta: ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. 

– Jellemző mai társadalmunkra, hogy az emberek eltávolodnak ebben az online, virtuális világban, és sokan a színfalak mögé bújva levetkőzik keresztény mivoltukat, megfeledkezve a tényleges közösségi élményről. Az, hogy mi most itt vagyunk, azt is jelenti: meghallgatjuk egymást, a másik szemébe nézünk és örülünk, kezet fogunk, megöleljük a másikat. Nem zárkózunk be a saját elefántcsonttornyunkba: ez a közösség alappillére – fogalmazott Mezei András. 

A kármelita bazilika plébánosa szerint e kötetlen, bográcsozással egybekötött találkozó is bizonyítja, jó ez az egység, „hiszen látjuk, nagyon sok ember kiüresedett, nincs különösebb öröme az életben, a kereszténység viszont reményt ad, derűt hoz, s ha most itt körbenézünk: szomorú embert nem látunk”.

– Krisztusiak, keresztények vagyunk, s egy közösséghez tartozunk, amely olyan, mint egy nagy család. Vannak köztünk ugyan különbségek, de tudunk egymásnak örülni, és ez pluszt ad az embernek – szögezte le Mezei András. 

Földi István, a Fő téri templom plébánosa azt mondta, a két közösség azt mutatja meg: „egy hajóban utazunk, egyek vagyunk”, s ez fontos üzenet a világ felé is.

– Együtt teszünk a közösségért és persze a városért, amelyben élünk. Ez egyfajta tanúságtétel: nem egymás ellenében, nem egymással versenyezve, hanem vállt vállnak vetve építjük e közeget – hangsúlyozta István atya, aki két hónapja érkezett Keszthelyre, s lapunk kérdésére elárulta, az első döccenők után lassan elsimulnak a kezdeti konfliktushelyzetek a plébániai közösségben, s „megkezdődött a közös gondolkodás a jövőről”.