Régi balatoni fotók nyomában

Az 1840-es években született meg a fotográfia műfaja, később a fényírdák megjelenése tömegessé vált. A dagerotípiákat, talbotípiákat, vizitkártyákat a 20. század elejére felváltották a térhatást idéző sztereoképek. A múlt század elejére már sokan fényképeztek, s a fotók rákerültek szuvenírtárgyakra, képeslapokra is. A balatoni fürdőélet élénkülésével több fővárosi fotós – általában nyaranta – leköltözött a tó partjára. Balatonfüreden nyitott műtermet Lengyel Samu híres pesti fényképész, aki az 1860-as évektől a füredi Nagyvendéglőben működött. Az itt nyaraló nagy mesélőt, Jókai Mórt és feleségét, Laborfalvi Rózát is Lengyel örökítette meg, házassági évfordulójukon. Halálát követően a műtermet a szintén budapesti Kurzweil Frigyes vette át, aki ugyanúgy fotózott hírességeket: a „nemzet csalogányát”, Blaha Lujzát és Stefánia főhercegnőt szintén megörökítette. A műtermet felesége működtette egészen 1940-ig. De József főherceg udvari fényképésze, Szabó Imre is tevékenykedett Füreden. Egy korabeli kiadvány így hirdette a fotósokat: „Mindenkinek, ki Balaton-Füredre jön, ajánlható, hogy Füredre érkezése és távozásakor vétesse le magát és így meglátná önmagán mindenki a jótékony hatást, melyet Balaton-Füreden való tartózkodása gyakorolt.”

Ellinger Ede, a neves, fővárosi, Régi posta utcai fényképész a siófoki fürdőtelep fejlődésekor tette át nyaranta műtermét a tó mellé. A Batthyány utcában található, egykori Ellinger villában működő termében megörökítette a korszak hírességeit, s a mai napig nagyon sok siófoki család őriz a császári és királyi udvari fényképésztől családi fotográfiát. De Ellinger Ede nem csak nyaralókat fotózott, hiszen Herman Ottó egyik néprajzi tárgyú cikkében olvasható: „Minthogy Siófokon nyáron át fényképész működik, felkértem gyulai Gaál Gaston barátomat, szállana ki Kiliti községbe, honnan dr. Jankó tíz embert mutatott be és bírja reá Nagy János uramat, hogy Siófokra menve, Ellinger Ede cs. és k. udv. fényképész kamerája elé álljon. Gaál Gaszton barátom és Brüller ságvári körjegyző úr együttes buzgóságának köszönöm, hogy ezt a most bírói tisztet viselő magyar embert reá bízták a fölvétetésre.” Az idézet tanúsága szerint Ellinger

Ede olyan portrék elkészítésére is megbízást kapott ezen időkben, amelyek a helyi népéletet, jellegzetes embereket örökítették meg.

A 20. század elejétől nemcsak a vándorfényképészek és az amatőr fotósok jelentek meg a tó partján, hanem az első útikönyvek. A keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatója, Sági János rengeteg, szemléletes fotóillusztrációt készített és jelentetett meg köteteiben a tavi nyaralóéletről, a tóparti szállodákról, vendéglőkről, fürdőházakról. Később a balatoni népélet, néprajz is a kutatók látókörébe került. Jankó János néprajztudós a tó környékén élő „balatoni embertípust” állította vizsgálódásai és fényképei középpontjába. A szikár, bajszos parasztemberek, a szüretelő Balaton-felvidéki lányok-asszonyok, a borpince előtt pihenő idős munkás, a pipázó juhász alakja, a kőkeresztek előtt álló őslakosok képe különös hangulatot sugároz. Diás, Meszesgyörök, Monoszló, Köveskál, Vörösberény, Révfülöp, Örvényes, Csopak a helyszínek. Vajkai Aurél kitűnő etnográfus szintén nemcsak írásban dokumentálta a tó mellékén végzett kutatásait. Az 1930-as évektől számos képe ismert, amely főként a balatonmelléki szüretek, építészet, viselet világába nyújt betekintést. Vajkai könyveiben saját maga által készített fotókon láthatjuk a badacsonytomaji látképet, az akarattyai nagy szilfát, Herman Ottót egy keszthelyi halásztanyán, a karóra tűzött lókoponyát a balatoni szőlőben, a kóvágóőrsi nemesi kúriát, a kádármestert faragószéken, a csopaki füstösházat, de a szentbékkálai zsombékülőkét is.

A még valóban fénnyel írt történelem a Balaton partján is sokrétű és sokszínű. Manapság a fotókat már az igen gazdag anyaggal rendelkező, népszerű fényképgyűjtemény, a fortepan oldalán kedvünkre nézegethetjük. Kiemelkednek a balatoni fotók közül az egykori Magyar Királyi Yacht Clubban vitorlázó kapitány, Ember Károly orvos egyedülálló, vitorlás- és életképei. A hivatásos fotós, idősebb Konok Tamás – egykori haditudósító – szenzációs fotói közt is akad több helyi vonatkozású. A világháló nyújtotta tavi adatbázisok digitalizált fotográfiái kordokumentumok, amelyek betekintést nyújtanak a régi idők Balatonjának fürdőéletébe, néprajzába, helyi jellegzetességibe. A nyár elmúltával, érdemes elidőzni egy-egy ilyen archív felvétel mellett!

dr. Kovács Emőke